Fehér megye legnagyobb múzeumának szakemberei feltárták a város középkori várkapuját; a Batthyáneumban ősnyomtatványokat digitalizálnak; a Fejedelmi palotában pedig – többek között – Bethlen Gábor díszöltözetét rekonstruálják.

Elérhetővé válik az ország legnagyobb ősnyomtatvány-gyűjteményének egy része

Mint ismeretes, a 65 ezer kötetes, 1650 középkori kéziratot is magában foglaló Batthyáneumban őrzik a Romániában fellelhető kódexek és ősnyomtatványok háromnegyed részét. A könyvtár néhány nappal ezelőtt jelentette be, hogy az értékes kollekció hetvenegy darabjának szkennelése jó ütemben halad és – tizenkét kolligátummal egyetemben – hamarosan online is elérhetővé válik a Digitool.bibnat.ro oldalon.

A szép eredmény a Nemzeti Örökség Intézetének támogatásával valósult meg, amely a nagy teljesítményű szkennert biztosította, továbbáa a Román Nemzeti Könyvtár munkatársai is segítséget nyújtottak a digitalizálásban. A folyamatnak közel sincs vége, a könyvtárosoknak körülbelül ötszáz darabot kell még beszkennelniük.

Az ősnyomtatvány egy 1501 előtt, azaz Johannes Gutenberg által a mozgatható betűtípusú nyomtatás feltalálása utáni első évtizedekben nyomtatott könyv. A kolligátum egy olyan könyv, amelyet több különböző mű összefűzésével állítanak elő, és amelyeket külön nyomtatnak, majd később egyetlen kötetbe gyűjtenek.

A Batthyáneumban fellelhető, 1471–1499 közötti időszakot felölelő szkennelt ősnyomtatványok különösen értékesek, köztük Szent Ágoston, Szent Ambrus, Lucanus, Cicero, Theódorosz Gazísz (Theodorus Gaza), Josephus Flavius, Plinius, Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész (Dionysios Areopagites) görög és latin nyelven írt művei találhatók meg.

„A terv az, hogy ezt a szakaszt követően újrainduljon a könyvtárban található kéziratok szkennelése, amelyek egyediek és rendkívül értékesek. Utoljára 2003–2004-ben szkennelték őket. Sürgős és szükséges, hogy ezt a folyamatot semmilyen körülmények között ne halasszuk el” – nyilatkozta Cristian Mladin, az intézmény vezetője.

A tavaly a Batthyáneumnak sikerült a képtárában található tizenegy értékes festményt is digitalizálnia. Ezek kivételes felbontásban kerültek fel a világhálóra, így részleteiben tanulmányozható az Erdélyi Fejedelemség egykori uralkodóinak díszes ruházata, ékszerei. Valamennyi festmény restaurálásra szorul, és ennek a folyamatnak volt a kötelező lépése a digitalizálás.

A képeken Báthory István (1571–1575), Báthory Kristóf (1575–1581), Báthory Zsigmond (1581–1594, 1594–98, 1598–99), Báthory András (1599), Bocskai István (1604–1606), Rákóczi Zsigmond (1607–1608), Báthory Gábor (1608–1613), Bethlen Gábor (1613–1629), I. Rákóczi György (1630–1648), II. Rákóczi György (1648–1657, 1659–1660) és egy ismeretlen személy portréja láthatók. A digitalizált festmények a Gigapan.com oldalon nagy felbontásban is megtekinthetők, a Transylvanian Princes címszó alatti galériában.

Korhű öltözetekkel gyarapodik a Fejedelmi palota gyűjteménye

Amikor a tavaly februárban megnyílt a gyönyörűen restaurált Fejedelmi palota, jogosan felmerült sokakban a kérdés: hogyan fogják tudni kihasználni az impozáns épületet, mi lesz kiállítva a sok szép teremben?

Az elmúlt bő másfél év alatt kiderült: elsősorban időszakos kiállításokat, valamint interaktív foglalkozásokat tartanak a palotában, a legváltozatosabb tematikában, a gyermekek számára meghirdetett húsvéti tojásfestéstől vagy Kendama-versenytől elkezdve a történelemhez közelebb álló programokig. E hétvégén például, október 17. és 19. között, az első Borok Országa elnevezésű fesztivált szervezik meg.

A fejedelmi palota másik kiemelkedő eseménye a román fordításban is megjelent Oborni Teréz Erdély fejedelmei című kötet bemutatója lesz. A kötet a 16–17. században, Erdély önálló államiságának kezdetétől (1571) annak megszűnéséig (1690/1691) uralkodó fejedelmek életpályáját mutatja be gazdag képanyaggal. A román nyelvű kötet bemutatója a szerző jelenlétében zajlik majd a Reformáció Napjai című konferencia keretében, október 25-én, 16 órától.

Mindemellett, szerencsére annak jelei is megmutatkoznak, hogy az intézmény a patinás épülethez illő tárgyi gyűjtemény létrehozása érdedekében is tesz lépéseket. Idén márciusban például Báthory István díszkardjáért és egy, Giorgio Basta császári parancsnokhoz köthető buzogányért licitált Párizsban, a Giquello Aukciósház nemzetközi nyilvános árverésén, sajnos sikertelenül.

Néhány nappal ezelőtt az intézmény jó hírt közölt: nemsokára Bethlen Gábor, Brandenburgi Katalin, Jagelló Izabella és Vitéz Mihály ruhái lesznek láthatók a palotában.

A történelmi viseleteket az adott korszakra jellemző részletes leírások alapján rekonstruálják, a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága (AFCN) által társfinanszírozott projekt keretében. A ruhadarabok vételára áfa nélkül 45 850 lej (körülbelül 9000 euró), a történelmi lábbelireplikáké pedig áfa nélkül 2000 lej (körülbelül 400 euró).

A palotában működő kulturális központ szeptember végén vásárolta meg a 16–17. századi történelmi öltözetek és lábbelik replikáinak gyártására és szállítására vonatkozó szolgáltatásokat. Az illetékesek hangsúlyozták: a létrehozott darabok nem egyszerű utánzatok, hanem dokumentációs és bibliográfiai források alapos tudományos kutatásának eredményei, amelyek célja nemcsak az akkori divat bemutatása, hanem az azt befolyásoló komplex kulturális kölcsönhatások bemutatása is. Ezen ruhák rekonstrukciója szigorú tudományos dokumentáción alapul, és jelentősen hozzájárul a projekt azon céljához, hogy interaktív és oktató múzeumi élményt teremtsen, amely vonzza és oktatja a nagyközönséget. A jelmezeket és cipőreplikákat a múzeum állandó kiállításán, múzeumpedagógiai workshopokon, történelmi eseményeken és vizuális kampányokban fogják felhasználni.

Az intézmény nyilvánosságra hozta az öltözetekkel kapcsolatos leírásokat is. Bethlen Gábor öltözéke a fejedelemrangját, hatalmát és művészi ízlését tükrözi. Ennek alkotóelemei: nyest- vagy nerckalap (természetes szőrméből készült, szabása háromszög alakú, drágakövekkel és kócsag-, páva- vagy strucctollakkal díszítve), vörös selyem bársony nercbunda (nyestgallérral és három sor három arany gombbal, drágakövekkel, díszes szegéllyel és bojttal, természetes szőrméből vagy utánzatból készült béléssel), térdig érő vörös dolmány (arany virágmotívumokkal, 15-20 szegéllyel), fehér vászoning, sötétvörös selyemalapú anyagból készült öv, hosszú, szűk nadrág (fekete szövetből vagy gyapjúból), térdig érő, sárga borjúbőrből készült csizma.

Brandenburgi Katalinnak, Bethlen Gábor második feleségének ruháját a fejedelemné egyik díszöltözete ihlette, kiemelve a nyugati divat (magyar és német) hatását a 17. századi erdélyi udvarban. Öltözete a nőiesség, a státusz és a kifinomultság kifejezése volt. Egy pompás szilva színű pamut bársony ruháról van szó, amely a következőkből áll: hosszú, rakott szoknya (4 méter átmérőjű, 8 sor arany virágos hímzéssel), megerősített felsőrész (elöl nyitott, csipkével átkötve, kapcsokkal megkötve), fehér ing (puffos lenvászon ujjakkal, selyemszalagokkal megkötve). A ruha illeszkedését háló és/vagy halcsont anyag biztosítja. A díszes kiegészítők között egy fém rozettákkal, féldrágakövekkel és gyöngyökkel teletüzdelt sapka, valamint különböző ékszerek találhatók.

Jagelló Izabella öltözéke a 16. századi reneszánsz udvari stílust tükrözi. A luxusanyagokból készült ruha kompozíciója és díszítő részletei egyedülállók, kiemelve viselőjének politikai és kulturális szerepét. A magyar királyné krémszínű brokát ruhája egy hosszú, rakott szoknyából és egy felsőrészből áll össze, aranyszállal hímzett sávok, gyöngyök és szaténszalagok díszítik, valamint féldrágakövek és rakott szatén fodros fém applikációk rögzítik.

Vitéz Mihály román vajda öltözékét korabeli portrék alapján rekonstruálták. Viseletének kellékei: féldrágakövekkel és tollakkal díszített kucsma, fehér brokát köpeny (természetes szőrme gallérral), virágmintás, aranygombokkal záródó brokát dolmány, sárga szatén öv, vászon ing, fehér szövetnadrág, szűk szárral. Ehhez rövid, bokát és az alsó lábszár felét takaró csizma társul, amelyik hegyes orrú, juh- vagy kecskebőrből készült és narancssárga színű.

A tervezők szerint az öltözékek a kor stílusát és arányait tükrözik.

Megtalálták a középkori Szent György-kapu romjait

Az egykori impozáns bejárat Gyulafehérvár városfalrendszerének része volt, a város keleti főbejárata. Elbontására 1715-től kezdődően, a Vauban-rendszerű erődítmény kiépítésekor került sor, másik középkori  társával, a Szent György-kapuval egyetemben.

A feltárást a Gyulafehérvári Nemzeti Egyesülés Múzeuma szervezte, a Fehér Megyei Tanács anyagi támogatásával. A román média az esemény jelentőségét Vitéz Mihállyal hozta összefüggésbe, mert azt tartják, hogy a havasalföldi vajda a szóban forgó kapun vonult be a városba 1599. november elsején.

A múzeum tájékoztatása szerint az Anca Timofan vezette régészcsapat a Kapisztrán-bástyán végzett kutatásai során, folyó év szeptemberében megtalálta az egykori Szent György-kapu maradványait. A feltárás során az is kiderült: a kaput az egykori római romokra, a XIII. Gemina légió táborának főkapuja (Porta Praetoria) fölé építettek a középkorban.

A múzeum leírása szerint az erődített Szent György-kapukomplexum egy részét fedezték fel, amely a középkori várfal külső oldalán helyezkedett el. Ugyanakkor körülbelül négyméteres mélységben feltárták az egykori római kapu opus quadratum technikával épített északi tornyát is, amely mészkőtömbökből készült, habarccsal összekötve. A rétegtani vizsgálat alapján megfigyelhetők a középkori falazatok szisztematikus lebontásának a nyomai. A kutatás egy másik fontos kérdést is tisztázott: a római castrum keleti falának vonala mintegy húsz méterrel a középkori erődítés fala előtt helyezkedett el, ami bizonyítja, hogy a két szerkezet keleti oldala nem esett egybe.

Hasonlóképp, a szakemberek felfedezték az egykori ferences kolostor épületének egy részét is, amelyet 1725–1742 között építettek a Kapisztrán-bástyán. A régészeti feltárások október közepéig folytatódnak, majd egy nyílt nap keretében az érdeklődők is megnézhetik a látványos régészeti felfedezéseket.