Megalakulásának 42. évét ünnepli a Szentegyházi Gyermekfilharmónia. A korábbi 1-es számú Általános Iskola, ma Mártonffi János Iskola tehetséges diákjait az éppen pályája kezdetén járó zenetanár, Haáz Sándor fogta össze. Az rézfúvós együttes, a vonósok és az iskolakórus külön-külön csoportokként működtek, majd 1982 júniusában, a hagyományos tanévzáró ünnepségen közösen álltak színpadra. A gyerekfili azóta is közel 150 fős létszámmal működik, a csapat székhelyéül pedig a falu központjában álló Gábor Áron Művelődési Ház, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, a Múzeum Szálló szolgál. Az épület nem csak a fili 42 éves múltjának őrzője és számtalan gyerektábor helyszíne, hanem egy valódi kincses láda is, amelynek – ahogy Haáz Sándor fogalmazott – minden szeglete múzeum.

1982 meghatározó év volt a Hargita megyei Szentegyháza történetében. Az újonnan odakerült zenetanár – aki egyébként mindössze néhány napig tervezett maradni – szárnyai alá vette a helyi iskola tehetséges zenész és énekes fiataljait. Az évzáró ünnepségen közösen álltak színpadra a rézfúvósok, a vonósok és a kórus, következő évben pedig már díjazott együttesként léptek fel az egész település előtt. Ez a történet már 42 éve tart. A Szentegyházi Gyermekfilharmónia azóta beutazta a világot. Haáz Sándor, az alapítója és karmestere fáradhatatlanul tanítja zenére már a sokadik generációt, így nem csoda, hogy bár az első filisek közül sokan már szülők, a csapat létszáma nem csökken: közel 150 tehetséges gyerek alkotja ma is a közösséget.

A ma Gábor Áron Művelődési Házként ismert, de a helyiek által csak Múzeum Szálló néven emlegetett épület 1941 óta áll Szentegyháza központjában. Elsősorban szállodának készült, de működött már benne mozi is. Ez a hely a Szentegyházi Gyermekfilharmónia megalakulásának helyszíne: itt állt először színpadra az a 140 gyerek, akiket Haáz Sándor fogott össze egy csapattá. Jelenleg is ez funkcionál a fili életteréül: a zeneteremben már sok generáció tanult meg hangszeren játszani, és azóta is ezen a színpadon próbál a gyerekkórus. Az épület több részletét a turnék alatt befolyt adományokból újították fel, de ahogy Haáz Sándor fogalmazott, minden szegelete valódi múzeum, hiszen az összes bútor, kép, szőttes és egyéb elem a helyi közösség munkáját dicséri. A Múzeum Szálló számtalan gyerektábornak adott már otthont, az ilyen alkalmakkor készült rajzok, agyagedények és hímzésminták mind-mind az állandóan pezsgő életről tanúskodnak.