A marosvásárhelyi vár Erdély és Székelyföld egyik legnagyobb vára, hét bástyával rendelkezik, a 17. század elején épült, hogy a város lakói menedéket találhassanak az ellenséges támadások elől. A vár a városi céhek hozzájárulásával épült fel, és a 18. században a Habsburg katonaság használta, ekkoriban számos épületét átépítették katonai célok miatt. A 20. században restaurálási munkák zajlottak, hogy visszaállítsák a vár 17. századi kinézetét, így az ma népszerű sétálóhely a marosvásárhelyiek körében, és történelmi és kulturális értéke miatt is nagyra becsülik. Értékéhez hozzátesz, hogy udvarán áll a város egyetlen fennmaradt középkori műemléke, a 14. században épült Vártemplom is, amelyet néhány éve teljesen felújítottak.

Győrfi Zalán muzeológus vezettet körbe a várban, és mesélt annak történelméről. Mint elmondta, a 17. század eleje elég sötét időszak volt a város történetében, hiszen többször is megtámadták Marosvásárhelyt ellenséges csapatok, így az ott lakók többnyire Székelyföldre, Szászföldre menekültek. Emiatt a városvezetés arra gondolt, leginkább szászföldi példák alapján, hogy jó lenne, ha Vásárhelynek is lenne egy olyan vára, ahol meg lehetne húzódni az ellenséges támadások esetén. Így kezdődött el az akkori főbíró kezdeményezésére a várépítési folyamat, és a 17. század második felére el is készül az erőd, de ekkor már nagy veszély nem fenyegette a várost, így hivatását már nem igazán tudta betölteni, mesélte a muzeológus.

A vár udvarán áll a Vártemplom is, amely a 14. században épült, és eredetileg a Ferences rend által épített kolostor része volt. Az évszázadok során többször is átalakításokat végeztek a templomban, és két éve is felújításon esett át, amikor a szentélyben igyekeztek visszaállítania középkori képét. „A város gazdasági életében fontos szerepet játszhatott a kolostor, illetve jelzi azt, hogy ez a kis mezőváros a 15. század végére már egy kicsit erősödik gazdasági téren is, illetve művelődéstörténeti értéke nagyon nagy, hiszen a kolostornak könyvtára van, és feltehetően iskolája is. Azt biztosan tudjuk, hogy másolnak is itt kódexeket. Három maradt fent, ezek most Csíksomlyón találhatók” – magyarázta Győrfi Zalán.

A 18. században a Habsburg katonaság veszi át a várat

A 18. század elején a házakat módszeresen lebontották, nagyon kevés építmény maradt meg, miután a Habsburg katonaság átvette a várat, és az épületeket többnyire saját katonai céljaikra használták fel, valamintt új katonai épületeket is építettek a vár területére. Ma ezeket láthatjuk, a 18. században megépített formáikban, kissé átépítve. Az épületek közül a legjelentősebb a múzeum épületeként szolgáló, eredetileg kaszárnyának épült, később parancsnoksági épületnek használt ház.

Ezt az időszakot egy hosszú pusztulási folyamat követte, így mindaz, amit ma látunk, nagyjából a 19. század végén pusztulásnak indult, majd a 60-as években az akkori műemlékvédelem úgy döntött, hogy valamiféle funkciót próbál adni a várnak a katonai funkción kívül. Egy darabig mégiscsak katonaság maradt, de restaurálási folyamatnak vetették alá az egész épületegyüttest, és valójában ekkor tértek vissza a 17. századi képéhez, amit ma látunk. Bástyákat építenek, és 17. századi külsőt adnak a várnak, újjáépítik a kötőgátakat, bástyákat, falakat, és mindaz, amit ma látunk. Ehhez járul hozzá a 2000-es évek, 2010-es évek után az európai uniós forrásokból zajló felújítás, ahol még utolsó simításokat végzik. A templomot pedig jóval később, néhány évvel ezelőtt restaurálták, és nagyjából két éve fejeződtek be a munkálatok.

A vár idő közben a vásárhelyiek egyik kedvelt sétálóhelyévé vált, már több, mint tíz éve bárki bejöhet, megtekintheti, és ezt nagy szeretettel is teszik a városlakók, hiszen hosszú ideig el voltak zárva ettől a helytől. „Manapság egy csendes oázis ez a városban, ahol az ember egy picit vissza tud húzódni, le tud ülni, sétálni tud. Itt találkozik a madárcsicsergés a középkori és későbbi műemlékekkel, történelmi légkörrel, ez a város egyik ikonikus helye, ahol a 17. századi szabad polgári város levegője is kering” – hangsúlyozta Győrfi Zalán.