A sepsiszentgyörgyi református vártemplom valamikor két várfallal is rendelkezett, az épület maga vélhetően az 1500-as években épült. A falak még 1658-as és 1661-es török tatárdúlásokat is túlélte, egészen 1786-ig álltak, amikoris II. József kalapos király rendeletére elbontották a külsőt, hogy iskolát építhessenek a köveiből – részletezte Bucsi Zsolt Tamás lelkipásztor.

Miközben a templom kertjében sétálunk, a lelkipásztor kiemeli, „az 1332-es évről van adatunk arról, hogy már akkor fizettek tizedet a pápának, amikor erre jártak a küldöttek, tehát azt jelenti, hogy már azelőtt egy megalapozott közössége és temploma volt Sepsiszentgyörgynek”.

A templom a mai alakját 1547-ben nyerte el – azonban 1728-ban és 1738-ban is földrengés rongálta meg, az akkor keletkezett hibákat sikerült kijavítani, ám „kegyelemdöfésként”1802-ben is bekövetkezett egy újabb földrengés, aminek következtében a mennyezet is beomlott. Az idők folyamán szintén kijavították, és amint egy újra és újra rengett a föld, a hívek javítgatták templomukat, így sikerült hosszú évszázadokon át megtartaniuk.

Bucsi Zsolt hozzáfűzte, „ha visszanézünk a történelemben, hogy milyen sok eseményt megélt ez a közösség, ez az épület és ez a templom, akkor megláthatjuk a rosszat, megláthatjuk a sok keserűséget, gondolok itt például arra, amikor 1661-ben már másodjára betörtek a törökök és már másodjára gyilkoltak, és 550 embert gyilkoltak le a várfalakon belül, Aztán jött a 17 hónapos szárazság 1717-ben, iszonyú volt az éhség. Aztán a pestis: olyan lelkész volt, aki 500 embert temetett el egy év alatt, megtizedelte a gyülekezetet és mindig fontos volt számukra ez a közösség, ez a domb, ez az épület, és mindig tettek azért, hogy ez fennmaradjon”.

Mint mondta, emögött az Istenbe vetett erős hit van, jóllehet változott a közösség, mert eleinte katolikusok voltak, egy sokkal kisebb templom állt a domboldalon, de a reformáció érkezésével minden megváltozott.

Felvilágosított, a reformáció olyannyira sikeres volt Sepsiszentgyörgyön, hogy még a tavalyi népszámlálás szerint is 3000-rel több a református a városban. „És ami jó dolog még ebben, az, hogy békességben élnek egymás mellett a vegyesházasságokban, ahol felekezetileg katolikus és református vagy akár evangélikus, unitárius van, hogy ebből nincs semmiféle hitvita vagy bármilyen nézeteltérés” – fogalmazott a lelkipásztor, akitől azt is megtudtuk, Székelyföldön jellemző volt várfalat építeni a templomok köré, mert a hívek úgy érezték, védelmet és oltalmat nyújt azon belül lenni.

Napjainkban is sokan látogatják a templomot, ami az utóbbi időszakban megújultan várja híveit: „áldásban volt része a városnak és a közösségnek is, mert teljes felújításon esett át minden épületegyüttes, ami a templomhoz tartozik. A ravatalozóház, a német iskola, és a domb aljában épült egy multifunkcionális iskola és egy új parókia is” – avatott be a lelkipásztor.