Kós Károly Varjúvára 1910-ben készült el, és bár eredetileg nyaralónak épült, végül az építész életének egy részét ott élte le családjával. A Varjúvárban a magyar nemzeti építészetnek a középkori és újkori hagyományait ötvözte Kós, a középkori várépítészet elemeit felhasználva. Sajnos azonban nem sokáig tudta élvezni a festői tájat és a mesés Varjúvárat, a történelem közbeszólt, így a második világháború során el kellett adnia birtokát, és csak az 50-es években vásárolta vissza családja az akkor már megrongálódott és teljesen széthordott épületet. Kós Károly addigra lemondott Sztánáról, ám legkisebbik fia, dr. Kós Károly nagyon ragaszkodott hozzá, az ő családja töltötte meg élettel és újította fel az épületet. Ottjártunkkor is épp dr. Kós leszármazottai töltötték ott a hétvégét, így lehetőségünk volt belülről is megcsodálni a gyönyörű épültet.

Kós Károlyt különleges viszony fűzte Kalotaszeghez és Sztánához, hiszen diákkorában sokat járta a környékbeli falvakat, inspirációt merítve a népi építészetből, kalotaszegi udvarházakból, és ezek az élmények egész életén át meghatározták. A Sztánai völgyben három, ma még álló épület is a nevéhez köthető, a Varjúvár – amely eredetileg művésztelepnek épült, majd állandó otthonává vált –, a Szentimrei-villa, amelyet barátjának, Szentimrei Jenőnek tervezett; és egy nyaraló, amelyet lánytestvérének, Kós Szidóniának és családjának tervezett. Kós Károly munkásságáról és a Varjúvár jelentőségéről Szabó Zsolt irodalomtörténész, Szentimrei Jenő unokája és a Szentimrei-ház jelenlegi működtetője mesélt, aki személyesen is ismeri a Kós-leszármazottakat, hiszen háza alig néhány percre található a Varjúvártól.

Mint Szabó Zsolt elmesélte, a Varjúvár művésztelepnek épült, és az évek során megfordul ott Kós Károly több híres író barátja is, így Móricz Zsigmond, Dsida Jenő, Tamási Áron, Nyirő József, sőt az akkor még egyetemi lelkész Márton Áron is. Kós Budapestről hazatérte után ugyanis bekapcsolódott a kolozsvári irodalmi és politikai életbe, a Keleti Újságnak lett a szerkesztője, és nagyon sok politikai kezdeményezés köré szerveződött. Így a kolozsvári polgári radikális újságírók közül sokan megfordultak nála, de jártak a Varjúvárban olyan orvosok, egyetemi tanárok, ügyvédek is, akik fontos tagjai voltak a kolozsvári magyar értelmiségi életnek.

1944 után mindent széthordtak, Kós Károlyt pedig halállal fenyegették

Szabó Zsolt arról is beszélt, hogy milyen hányattatott sorsa volt a csodálatos épületnek a második világháborút követően. Mint ismertette, Sztána a vasút és alagút miatt nagyon fontos stratégiai hely volt, így 1944 őszén, mikor a front átvonult, a visszavonuló német csapatok felrobbantották az alagutat. Ezt a Kós család a Varjúvártól nem messze fekvő, Csiga-domb oldalában épített Varjútanyán vészelte át, amelyet az építész alkotóhelyként használt, mára már azonban csak az alapzat nyomai lelhetőek fel. Ahogy pedig a front átvonult, a szomszéd falusi söpredék rátámadt a telepre, és ami mozdítható volt, elhordta, volt olyan is, aki ökrökkel és szekérrel. Kós Károlyt ekkor halállal fenyegették, mert azt híresztelték róla, hogy kém, mivel éjszakánként sokszor dolgozott írógépén.

Ám ez nem volt elég, az alagút újjáépítéséhez kivezényelt munkások ugyanis tovább folytatták a rongálást, és minden megmaradt iratot eltüzeltek, így esett áldozatául sok értékes munkája Kósnak. Ekkorra Kós Károly már lemondott Sztánáról, de legkisebbik gyermeke, dr. Kós Károly nagyon ragaszkodott hozzá, és az ő fáradozásának köszönhetően a korábban eladott épületet visszavásárolták az 50-es évek közepén, így újra a család használatába került. Dr. Kós nagyon szívesen dolgozott Sztánán, és tavasztól őszig, amikor csak tehette, családját is kivitte oda. Ottjártunkkor éppen dr. Kós középső fiának, Bélának a nagyobbik fia, Levente volt a Varjúvárnál családjával, és rendelkezésünkre is álltak gyermekei egy interjúra. Mint megtudtuk, Kós Zalán és Ida ükunokákat Sztánán keresztelték, és nagyon szeretik a vakációkat, nyarakat ott tölteni, már rengeteg barátot szereztek a faluban.

Sajnos a Varjúvár jelenleg nem látogatható, mivel magántulajdonban van, a család egy-egy ága örökölt egy-egy szobát, amelyeket használnak. Ám a kerítésen kívülről körbe lehet azért járni, meg lehet csodálni az épületet, fel lehet menni a Szentimrei-villához, ugyanakkor Sztána is rengeteg látnivalót kínál. Aki Kós Károly nyomába eredne, megtalálja a faluban az építész mellszobrát, de a görögkatolikus templomot is ő tervezte, a felújított Újiskola épületében pedig építészeti tevékenységét mutatják be kiállítás formájában. Szabó Zsolt azért reméli, hogy a közeljövőben megoldódik az, hogy kis létszámban el tudjanak turisták is látogatni a Varjúvárhoz, hiszen mára ez a helyszín mindenképpen zarándokhelyévé vált az erdélyi és nemcsak az erdélyi magyarok számára.