A marosvásárhelyi Kultúrpalota Közép-Európa egyik legkiemelkedőbb szecessziós épülete, és a magyar szecesszió egyik legszebb alkotása is. Története 1907-ig vezethető vissza, amikor I. Ferenc József koronázásának negyvenedik évfordulójára az Osztrák-Magyar Monarchia egy olyan programot hirdetett, amelynek keretében országszerte támogatták a kis- és közepes városokat a kulturális központok létesítésében. Dr. Bernády György, Marosvásárhely akkori polgármestere megragadta a lehetőséget, és nemcsak a Kultúrpalotát álmodta a térre, hanem rögtön négy épületet, amelyből kettőnek ma is csodájára járhatnak a turisták és a helybeliek. A város emblematikus épülete nemrégiben teljeskörű felújításon esett át, ennek apropóján jártuk körül Jeremiás István idegenvezetővel, és megtudtuk, olyannyira éltette a kultúrát, hogy a kommunizmus viszontagságaiban sem sérült olyan mértékben, mint más hasonló szerepkörű intézmények. Pedig kívül-belül magyar és magyaros épületnek álmodták meg 111 évvel ezelőtt.

Jeremiás István idegenvezető már a találkozásunk elején megjegyezte, hogy a Kultúrpalota mellett a tér elrendezése is kulcsfontosságú, hiszen Bernády György polgármester valamikor négy hatalmas épületet álmodott oda, mindet magyaros szecesszió stílusban. A Kultúrpalotán kívül az egykori Polgármesteri Hivatal készült el, a másik kettő – a Nemzeti Színház és a Maros-Torda Vármegye Háza – nem épült meg, pedig a tervrajzokon ma is látható, hogy melyiket hová szánták.

Noha az I. világháború kitörése elsodorta a szecessziót, az 1913-ban befejezett palotát több évtizedes tapasztalattal rendelkező művészek hozták létre, akik az alkotás folyamatában éppen karrierjük csúcsán voltak, így többüknek ez az épület egyben az utolsó alkotást is jelentette. A tervezésre és megvalósításra a polgármester az akkori Magyarország legelismertebb művésztelepeiről hívott elismert művészeket. Így a homlokzat és az előcsarnok Körösfői-Kriesch Aladár munkája révén valósult meg, az első emelet, a lépcsőház, illetve a Tükörterem díszítését Falus Elek tervezte, az épület ikonikus üvegablakait pedig Róth Miksa világhírű üvegfestő műhelyében alkották meg. És tudásuknak, illetve tapasztalatuknak köszönhetően a Kultúrpalota a szecesszió egyik kiemelkedő záróépületeként is értelmezhető, amely a székely és a magyar kultúrát helyezte középpontjába – részletezte az idegenvezető.

A turisták és erdélyiek többsége az épületet a Tükörterméről és a 600 férőhelyes koncertterméről ismeri, azonban az ajtón belépve szinte minden szegletében látni valamit, ami lehengerlő. A főbejárattal szemben található például a Ferenc József koronázását ábrázoló dombormű, egy alkotás, amit megtépázott, de ugyanakkor meg is tartott a történelem. Hiszen az első világháború kitörése után megváltozott a történelem, 1920 után már nem utalhatott semmi a monarchia létezésére, így a domborműnek is mennie kellett. „Nemes egyszerűséggel befalazták, és úgy is maradt a kommunizmusig, amikor Ceaușescu marosvásárhelyi látogatása előtt lezajlott felújítási munkák során újra felfedezték a vakolat alatt, és a hangversenyterem padlózata alá temették. Leszórták kaviccsal, homokkal” – részletezte Jeremiás István kiemelve, hogy sikerült annyira titokban tartaniuk, hogy már-már megfeledkeztek róla. 2005-ben, a hangversenyterem felújításakor bukkantak rá ismét.

Az épület számos díszítőeleme járt hasonlóképpen: a márványtáblát tartó angyalok is sokáig lemázolva várták a szebb jövőt, illetve több helyütt változtattak a termek színezetén, motívumvilágán is, hogy a magyaros beütést minél inkább halványítsák. Talán csupán a színes üvegablakok maradtak érintetlenül a kommunizmus időszakában, minden mást vissza kellett állítani a rendszerváltást követően: 2004–2007 között a hangversenytermet és az előcsarnokot újították fel, 2008-ban a kistermet restaurálták. A mostani felújítás pedig lényegében a főhomlokzatot, a tetőszerkezetet, a koncertterem orgonáját és a tükörtermet érintette – ennek az utóbbinak a visszaállítása húzódott el leginkább, mert a szakértők kutatások sorát végezték el, hogy minden érintett darabot eredeti színében adhassanak vissza a közösségnek, részletezte Jeremiás István.

A Tükörterem üvegablakai eredetileg az 1915-ös a San Francisco-i világkiállításra készültek Róth Miksa műhelyében, Toroczkai Wigand Ede és Nagy Sándor tervei alapján, ezeket tényleg nem mozgatták a kommunizmusban, mert az akkori városvezetés is törekedett rá, hogy ne szabotálja minden tekintetben a kultúrát és ezeket az ablakokat szépnek, értékesnek találták. Ha mégis elmozdítottak vagy lemázoltak valamit, igyekeztek úgy hozzányúlni, hogy évek múltán, ha változás következik be, könnyedén visszaállíthassák a műveket.

A Tükörterem vászonképeit például el kellett volna tüntetniük, mert a székelyek életmódját, vigadását elevenítik meg, ám a munkára felkért Aurel Ciupe festőművész nem festette át a diktátor utasításai szerint a képeket, helyette inkább három vászonréteget ragasztott rájuk, és úgy festette meg a saját művét, majd a szóbeszéd szerint egy kis üzenetet is hátrahagyott, hogy amennyiben változik a rendszer, az ő munkáját nyugodtan távolítsák el. Ennek köszönhetően menekülhettek meg Pólya Tibor festőművész alkotásai.

A hangversenyterem szintén különleges része a Kultúrpalotának – nem csupán azért, mert benne minden Bernády tervei alapján készült – hanem azért is, mert a harmadik emelet egy utolsó fellángolásból került az épületre, eredetileg kétszintesre tervezték. A polgármester azonban nem bírt nyugodni a nyaralásán, ezért még mielőtt teljesen befejezték volna a Kultúrpalotát, hazaüzent, hogy még egy szintet szeretne az épületre, és ezzel jó sok fejtörést okozott Komor Marcell-Jakab Dezső építészpárosnak. Mégis sikerült határidőre átadniuk az épületet. A hangversenyterem például egy olyan szellőzőrendszert kapott, amiről máig sokan azt feltételezik, hogy a díszítés része, pedig a mennyezeten látható apró lyukacskák a meleg-hideg levegő áramlását segítik immár 111 éve.

Jeremiás István elmondása szerint a nemrégiben lezajlott felújítás egy nagyszabású folyamatot zárt le, mert tulajdonképpen a rendszerváltás óta tartott. A Kultúrpalota ma már tökéletesen tükrözi 111 évvel ezelőtti önmagát: befejezték a reprezentatív belső tereinek korszerűsítését, ám a palota egyes tereiben még zajlanak a munkálatok, most újítják a művészeti kiállítótereket, és az ígéretek szerint ezekkel is végeznek még idén.