Erdély legjei: a Csíksomlyói Kegytemplom
Szinte minden magyar, székely és csángó keresztény elzarándokolt már életében legalább egyszer a Csíksomlyói Kegyhelyre. Kérte a Szűzanya közbenjárását, és rendületlenül hitte, hogy a Napba öltözött asszony szobrának megérintése, a Kegytemplomban elsuttogott fohász elősegíti a betegség legyőzését, a gyermekáldást vagy a nehézségekből való kitörést. Csíksomlyó szent hely a magyarajkú keresztények hite szerint, ami az ünnepek közeledtével még fontosabbá válik, mint az évben bármikor: bázis, ahová vissza-visszajárnak, és ahonnan újból és újból elindulnak a testvérek, legyenek azok ferences szerzetesek vagy egyszerű hívek.
A Csíksomlyói Kegytemplom története egészen az 1400-as évekig nyúlik vissza: ebben az időszakban telepedtek le a ferences szerzetesek Csíksomlyón, és láttak hozzá az egykori gótikus templom megépítéséhez. Az építkezéshez Magyarország kormányzója, Hunyadi János is hozzájárult, közben IV. Jenő pápa körlevélben buzdította a híveket, hogy Sarlós Boldogasszony napján – a napon, amikor Szűz Mária látogatást tesz Erzsébetnél – keressék fel a templomot és adományaikkal segítsék annak épülését. A segítségért cserébe engedélyezte, hogy búcsút tartsanak, mert látta, hogy a székelység Szűzanya iránti tisztelete egészen sajátos. A „napba öltözött asszony” a kereszténység felvétele óta a székely nép fő pártfogója volt, azóta is imáik tárgyát képezi.
Ezeknek hála az első templom 6 év alatt készült el, és Sarlós Boldogasszony tiszteletére 1448-ban fel is szentelték. Egészen 1661-ig ez a templom jelentette a helybéli keresztények és ferencesek számára a bázist, azonban 1661-ben a török támadásokat jócskán megsínylette: felgyújtották, amelynek következtében teljes tetőzete leégett. Látva a károkat, a hívek vállalták, hogy kijavítják romokat, és munkájuk eredményeképpen 1802-ig szolgált is templomuk, amelynek életében az 1802-es év újabb fordulatot hozott. Lebontották a meglévő templomot, amely így helyet és építőanyagot szolgáltatott az újonnan készülő, sokkal nagyobbra tervezett kegyhelynek, a ma ismert templomnak, ahová napjainkban is több százezrek zarándokolnak évente.
Az új templom építése azonban hosszú évtizedeken át tartott, 72 éven át dolgoztak a barokk stílusú építményen, amelynek tornyait végül 1830-ban fejezték be, a homlokzaton álló Mária-szobrát 1837-ben készítették el, orgonáját 1831-ben, főoltárát pedig 1876-ban – tudtuk meg Urbán Erik tartományfőnöktől.
Mint mondta, minden katolikus templom szíve-lelke az Oltáriszentség, ám a Kegytemplom egy másik értékes része a Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázoló kegyszobor. A 2 méter 27 centi magas szobrot az 1500-as évek elején alkották, és történetét számos legenda, csoda övezi.
Közülük az egyik legismertebb a török-tatár betörésekhez kapcsolódik: amikor 1661-ben az ellenség felgyújtotta a templomot, a fából készült szobor sértetlen maradt. Ekkor a tatár vezér azt gondolta, értékes anyagból készülhetett a szobor, ezért magával akarta vinni. Ökrösszekérre helyezte, de a szobor annyira súlyossá változott, hogy 8 állat sem bírta megmozdítani. Ezért a vezér dühében rácsapott kardjával a szoborra, amelynek arcán máig láthatóak a sérülések.
Ugyanakkor az a történet is élénken él a népemlékezetben, amikor 1704-ben, a kuruc-labanc zavargások idején a szobrot a Nagysomlyó hegyére menekítették, vagy amikor 1758-ban a tatárok nagy pusztítást végeztek Moldvában, óvatosságból a szobrot befalazták. Sőt az első világháború idején, 1916-ban a ferenceseknek is menekülniük kellett, ezért a szobrot magukkal vitték előbb Székelyudvarhelyre, majd Kolozsvárra. Csupán 1919-ben került vissza eredeti helyére a Napba öltözött Asszony, akinek lába alatt van a Hold, karján tartja szent Fiát, másik kezében jogarát, fején korona és tizenkét csillagból álló koszorú van.
Ferencesek a Csíksomlyói Kegyhelyen: „bázis a templom, ahová el- és visszavándorolnak”
Urbán Erik tartományfőnöktől tavaly karácsonykor tudtuk meg, hogy a ferencesek 2023-ban jubileumi évet indítanak, amelyet a Greccio-i karácsonyra alapoznak, így idén az első Betlehem 800 éves évfordulóját ünnepelték. Elmondása szerint a ferences lelkiség középpontjában a jászol áll, azaz a Megtestesült Ige misztériumának elragadtatott szemlélése. A betlehemi jelenet szobrocskákkal való ábrázolása nyomatékosítja, hogy „mekkora szeretettel viseltetik irántunk az Isten, hiszen a második isteni személy magára ölti a mi emberi testünket, és mindenben hasonló lesz hozzánk, a bűn kivételével”.
Assisi Szent Ferencnek köszönhetjük, hogy napjainkban a karácsonyi szentmiséken megcsodálhatjuk a kis betlehemi barlangokat is, amelyek a Szűzanyát, Szent Józsefet, a Kisjézust, az örömhírt vivő angyalt, Jézus első hódolóit, a pásztorokat és a megtérő pogány világ szimbólumait, illetve a napkeleti bölcseket ábrázolják.
Assisi Szent Ferenc ugyanis adventjét Greccio városához közel, visszavonultan töltötte. 1223-ban, két héttel az ünnep előtt közölte barátjával, Giovanni Velittával tervét, miszerint szeretné az ünnepi szentmiséhez kapcsolódóan élőképként megjeleníteni a betlehemi történéseket. Barátja segítségével a kis városban létrehozták az első betlehemi barlangot, ezzel a kis városkát „új Betlehemmé változtatták”, és Jézus születésének történetét egyszerű körülmények között, emberi módon mutatták be.
A betlehem csak egy a Kegyhely megannyi jellegzetessége közül. Ott van például az egyik legismertebb keresztény ünnep, a Pünkösd, ami a hívek szívében szinte elválaszthatatlan Csíksomlyótól: a szentlélek eljövetelének ünnepén zarándokok százezrei tartanak fogadalmi búcsújárást a Kissomlyó-hegy és Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben. Zarándokvonattal, autóval, biciklivel, gyalogszerrel vagy lóháton tesznek meg többszáz kilométert, hogy az út végére, ami „inkább kiindulópont, semmint végállomás” teljes búcsút nyerhessenek – világosított fel Urbán Erik ferences rendi tartományfőnök kiemelve, hogy a Szűzanya közbenjárásáért már 1444-től százezrek zarándokolnak Csíksomlyóra, mert nem csupán hitük megőrzése, hanem annak erősítése is céljuk.
Csíksomlyó azért is fontos állomás a keresztények életében, mert a búcsújárás feltételeit teljesítve teljes búcsút nyerhetnek. Ha a bűneiket megvalló és megbánó római katolikus keresztény hívők a gyónás szentségének kegyelmi állapotában szentmisén vesznek részt, szentáldozáshoz járulnak és hitvallást tesznek, elnyerik bűneik bocsánatát, a visszamaradt büntetések teljes elengedését. A teljes búcsú elnyerésének lépései kiegészülnek a nép által meghatározott és alkalmazott rituálékkal: a kegytemplom meglátogatása, a kegyszobor megérintése, a zarándokfüzetbe való beírás, a rózsafüzér imádkozása és a keresztúti ájtatosság elvégzése mind a zarándoklat, a lelki felszabadulás velejárója.
A búcsújárás hagyományát legenda is övezi: a közhiedelem szerint 1567-ben Csíkszék, Gyergyószék és Kászonszék népét János Zsigmond erdélyi fejedelem erőszakkal próbálta unitárius hitre téríteni. A fejedelem pünkösd szombatján hatalmas sereggel vonult Csíkba, hogy szándékát rákényszerítse a katolikus hívekre, akik Csíksomlyón gyűltek össze István nevezetű gyergyóalfalvi plébánosuk vezetésével. Az istenszolga tüzes szónoklatainak hatására rögtönzött fegyverekkel szálltak harcba a székelyek, akik a Hargita tolvajos-tetői átjárójánál, az úgynevezett Lónyugtató helyen megütköztek az ellenséggel. Ravasz taktikájuknak köszönhetően szétverték és megfutamították János Zsigmond hadát, ezt követően diadalittasan vonultak vissza Csíksomlyóra a templom elé, hogy hálát adjanak győzelmükért a Szűzanyának, ám fegyvereik hegyére nyírfaágat tűztek.
Csíksomlyó igazi zarándokhellyé a trianoni béke után vált. Innentől kezdve nemcsak az Istenhitet és az ezért való kiállást jelképezte, hanem a magyarság megmaradását, összetartását a Kárpát-medencében. „Soha nem hagyták el a kegyhelyet az emberek, nem engedték, hogy a Csíksomlyó felé vezető utakat belepje a fű” – fogalmazta meg Urbán Erik atya, akinek meggyőződése, a zarándokok nem „megérkeznek, mert nem végállomás a hely. Ellenkezőleg: „elindulnak” innen, mert „minden kegyhely kiindulópont, útmutató”.
CSAK SAJÁT
.jpg)
