Advent a karácsonyra való készülődés ideje, és ilyenkor szoktak elkészülni azok a dísztárgyak is, amelyek majd a karácsonyfára vagy a karácsonyi asztalra kerülnek. Erdélyben hagyománya van a kézzel készített karácsonyfadíszeknek, amelyeket csuhéból, gyékényből, fából és gyöngyből is szoktak készíteni. Szilágyi Júlia nagymamájától tanulta el a csuhédíszkészítés mesterségét nyolc évvel ezelőtt, és ma már nemcsak magának készít dísztárgyakat, hanem oktatja is a készítést. Vele a Kallós Zoltán Alapítvány adventi vásárán találkoztunk, ahol meg is mutatta nekünk, hogyan készül a csuhéangyalka.

Szilágyi Júlia a Szilágyságból származik, és nagyon közel áll hozzá a csuhé, vagy ahogy ők nevezik, a hántalék, amiből rengeteg dolgot el lehet készíteni: a karácsonyi dekoráción kívül dobozokat, kopogtatókat, faldíszeket, de akár mindennapi használatra kosarakat, újságtartót, ceruzatartót, és akármilyen tárgyat könnyen meg lehet alkotni.

 „Mintegy nyolc évvel ezelőtt, pont egy ilyen téli időszakban nagyanyámmal ültünk le csuhézni, és akkor tanultam meg legelőször is, hogy hogyan kell tálalátéteket elkészíteni, majd lassan egyéb tárgyakat is próbáltam megcsinálni” – mesélte. Szilágyi Júlia az adventi vásárra egyszerűbb karácsonyi díszekkel készült, és csuhéangyalkák, -gömbök elkészítését tanította a gyerekeknek, felnőtteknek.

Így készül a csuhé angyalka

Mint Szilágyi Júlia elmondta, a kukorica lapiját (azaz a csuhét vagy hántalékot) először is langyos vízbe kell áztatni, hogy az megpuhuljon, hiszen csak így lehet dolgozni vele. A vastagabb részeket a szárnál le kell vágni, mert úgy könnyebben hajlik a csuhé, és szebb is lesz a végeredmény. Az angyalkának először is a fejét készíti el, amelyhez egy golyót formáz meg csuhéból, majd elkészíti a szárnyrészt is, amihez hosszabb leveleket választ és csokor formájába összehajtja őket, a közepét pedig átköti, majd ráköti a fejrészre.

Ezután készül el a korona az angyal fejére, amelyhez a csuhét csavarmozdulatokkal összecsavarja és odailleszti a szárnyához, majd utolsó lépéskánt rákerül egy öv is, amely a ruháját borítja be, és amelyhez egyforma hosszúságú csuhékat választ, amelyeket a szárny alá illeszt, majd ráköti ezeket is az angyalra. Ezután még mindig lehet az angyal ruháján igazítani, egészen addig, amíg meg nem szárad a csuhé. 

Szilágyi Júlia elmesélte, ő olyan családban született, ahol a hagyományokat személyesen tudta megtanulni családtagjaitól, a szövést és a csuhézást is nagymamáitól leste el, a néptáncot és népzenét más családtagjaitól tanulta, és ezért tartja fontosnak, hogy az utókornak is átadja ezt a tudást. Úgy vélte, akinek nincs lehetősége családban megtanulni a technikákat, megtanulhatják különböző vásárokon, kézműves foglalkozásokon, és ezt egyben remek családi programként is ajánlja, amely segít minden családtag számára ráhangolódni az ünnepre is.