Erdélyben számos gyönyörű kastély található, amelyek mind a történelmünk egy-egy darabkáját őrzik. Az elmúlt években több ilyen különleges épület kapta vissza régi fényét: fenntartóik célja, hogy a kastélyok által az emberek megismerhessék múltunk egy szeletkéjét és a nemesi családok történetét.

A válaszúti Bánffy-kastély

A 19. század második felében épült erdélyi kastélyok közül a válaszútinak van a legjelentősebb belsőépítészeti együttese: fennmaradtak a lépcsőház és az egykori ebédlő díszes, fából kialakított falburkolatai és mennyezetei, a termek díszítményei, az 1870-es évek közepén készült ebédlőbútorok, valamint a cserépkályhák, amelyeket báró Bánffy Ádám maga tervezett és készített.

A válaszúti Bánffy-kastély építésének kezdeteiről keveset tudunk, ám történelmi források szerint valószínűleg az 1770-es években készülhetett el, akkor minden bizonnyal egy földszintes épület lehetett, néhány szobával, illetve az emeleten volt egyetlen helyiség. A 19. század elején itt tartották a vármegye gyűléseit, ekkor báró Bánffy György tulajdonában volt. Az 1848–1849-es szabadságharc során megrongálódott, és a következő tulajdonosa, báró Bánffy Albert kezdte el felújíttatni. A legjelentősebb átalakításon 1875 és 1887 között esett át, amikor báró Bánffy Ádám kezdett el a kastélyon munkálkodni.

2023 végén, két éven át tartó munkálatok után, ünnepélyes keretek között átadták a felújított válaszúti Bánffy-kastélyt. A középületnek visszaállított műemlék épületben megmaradtak az eredeti részletek, a komplexum pedig így a térség kulturális életének központjává vált.

A koltói Teleki-kastély

Nagybányától körülbelül tíz kilométerre, a Lápos folyó mentén fekszik Koltó, ahol Petőfi Sándor és Szendrey Júlia hat hetet töltött Teleki Sándor impozáns barokk kastélyában, nászútjukon. A koltói Teleki-kastély az 1740–1760-as években, Mária Terézia uralkodásának idején épült késő barokk stílusban. A kezdetekben vadászkastélyként használta a Teleki család, így méreteit tekintve eredetileg sokkal kisebb volt. 1845-ben költözött be az épület leghíresebb ura, Teleki Sándor, aki 1846-ban ismerkedett meg Petőfi Sándorral egy nagykárolyi megyegyűlésen.

A Teleki-kastélyt 2017 és 2020 között európai uniós forrásokból restauráltak, és több kiállítótermet, valamint egy konferenciatermet is kialakítottak benne, hogy ma méltó módon őrizhesse Petőfi emlékét, és a turisták is megcsodálhassák az impozáns épületet, ahol a Telekiek éltek.

A marosugrai Haller-kastély

A Hallerek története a 12. században kezdődik, ők Nürnberg városából származnak és a környék legbefolyásosabb patrícius családjai közé tartoztak. Gróf Haller László a család első tagja, aki Ugrára költözött, fiatalon lett Máramaros vármegye főispánja, és kultúremberként könyvtárat is gyűjtött a kastélyba. Az épület alapjait a 17. századig lehet visszavezetni, a borpince őrzi ennek emlékét, ám a ma látható kastély valamikor a 18–19. század fordulóján készült el késő barokk stílusban. Az 1949-es államosítás után a kastélyban iskola, majd bentlakás, pékség és raktár is működött.

A 2000-es évek közepén döntött úgy a Fóris család, hogy megvásárolja az akkor még omladozó állapotban lévő épületet. Igyekeztek a kastélyt korhű módon berendezni, amikor elkészült a felújítása, meghirdették, hogy szeretnék visszavásárolni a kastély régi bútorait, ám sajnos csak néhány darab került elő. Az első emeleten van egy eredeti szekrény, a kerelőszentpáli Haller-kastélyból átkerült a régi zongora, és van egy ülőgarnitúra is, ami a kastélyból való. Az alsó szinten jelenleg a recepció működik, és lakosztályok vannak, fönt van az étterem, meg több szoba és konferenciaterem is található. Fényképek alapján visszaállították a kastély belső tereit eredeti állapotukba, a legtöbb rész fából készült, a mennyezetet is visszaalakították fából, és új, intarziás mintás ablakokat szereltek be.

A marosugrai Haller-kastély az első kastélyszálló volt Erdélyben, a Fóris család úttörőnek számít a régi kastélyok felújításában. Azóta többen is követték őket.

A miklósvári Kálnoky-kastély

Az erdővidéki Miklósvár település nevezetes műemléke a 17. században épült Kálnoky-kastély, amely késő reneszánsz külső díszítésével egyedinek mondható a székelyföldi kastélyok között. Kezdetben egyszerű udvarházként működött, nem rendelkezett bástyarészekkel és teraszokkal. Az idők folyamán a Kálnoky nemzetség többször átépítette: olykor azért, mert bővíteniük kellett, máskor a földrengés vagy a tűzvész tette szükségessé. Így a kezdeti reneszánsz stílus a 18. század végén és a 19. század elején klasszicista formát öltött, a 20. század elején pedig újabb stílusjegyekkel egészült ki, amelyek a kastély ma ismert állapotát eredményezték.

A Kálnoky-kastély egyike azoknak a kiváltságos erdélyi építményeknek, amelyek névadója hazaköltözött ősei földjére, újragondolta és újraépítette családja örökségét. Kálnoky Tibor gróf és családja több évig tartó munkával restauráltatta a késő reneszánsz és barokk stílusjegyeket hordozó, romos kastélyépületet, ami jelenleg az Erdélyi Élet Múzeumát tárja a látogatók elé: az erdélyi nemesség korabeli tárgyai az arisztokraták életét elevenítik meg. A birtokon különféle rendezvények szervezhetők: kis létszámú, családias hangulatú esküvők a fogadóteremben és a pincében, a 80 személynél több meghívott megvendégelésére pedig az udvaron található rendezvénysátor alkalmas. A kastély közelében a Kálnoky gróf vendégházaiban szálláshely is rendelkezésre áll, itt a vendégek számára étkezést is biztosítanak, illetve különböző túrák szervezését vállalják.

A nagykárolyi Károlyi-kastély

A Károlyi család a Kaplony nemzetségből származik, amely még a honfoglalás idején szerezte meg a területet. A településről az első írásos emlék 1213-ból való, a Károlyiak 1482-től kezdték kiépíteni a várat, a török veszedelem miatt nagy hangsúlyt fektettek a megerősítésére. Igazi védművet építettek, amely a török ellen, majd a 18. században a császári csapatok ellen is jó szolgálatot tett, ám ez a végvár ma már „sehol sincs”, helyette inkább a háborús idők után átalakított kastély látható, amely már reprezentációs célokat is szolgált. Ezt 1894–1896 között Károlyi István, Meinig Artúr építész tervei alapján újból átépíttette, így az egykori barokk épület eklektikus formájába a romantika, a barokk és a neogótika keveredik. A 19. század végén Károlyi István gróf megbízásából lovagvárrá alakították.

Szatmár megye kihagyhatatlan látványossága az impozáns Károlyi-kastély, amelynek gyönyörű angolparkjában a nagykárolyiak bármikor megfordulhatnak, rendezvényeket szervezhetnek, földszinti dísztermében pedig esküvőket is köthetnek. A kastély az 1400-as évektől valamilyen formában mindig is az emberek szolgálatában állt, egyfajta szimbólummá nőtt az évszázadok folyamán: kezdetben a Károlyi grófok lakhelyéül szolgált – volt, amikor állandó élet zsizsegett a falain belül –, és olyan időszakok is előfordultak, amikor csak egyike volt a Károlyiak megannyi birtokának. Különlegessége, hogy már a 19. században tartalmazott fürdőszobákat, tanulószobákat, könyvtárat és modern bútorokat. A grófok „koramodern” és romantikus életmódját, stílusát tükrözik a múzeummá alakított szobák.