Erdélyben számos gyönyörű templom található. Minden felekezet magáénak tudhat jópár műemlék-templomot, amelyekben évszázadok óta zajlanak a misék és istentiszteletek. Fresók, Árpád-kori emlékek, kazetták, szobrok, várfalak és megannyi más különleges kincs... Mutatjuk a legszebb templomokat, ahová mindenképpen érdemes ellátogatni.

A székelyderzsi unitárius templom

Egy nem egészen fél ezres lélekszámú falucskában található az UNESCO-​világörökség részét képező vártemplom. A székelyderzsi unitárius templomban van az egyik legrégebbi és legépebben fennmaradt Szent László-legenda falkép, amelyet néhány éve restauráltak. Szintén itt látható egy nagyon régi rovásírásos tégla, amely feltételezhetően Erdély legrégebbi ilyen jellegű műkincse.

A templom építése az 1200-as években kezdődött, és folyamatosan, mondhatni minden évszázadban valamit hozzáépítettek, vagy átépítettek. Az 1300-1400-as években volt az egyik nagy átépítés, ekkor kapott az épület várfalat, és egy 15. századi átépítés során kapta meg a mostani erődformát.

Az 1790-es évekig erődítményként működött a templom, „egyfajta előretolt helyőrségként”, ahol néhány katonaság működött, akik a határon való mozgást figyelték. 1790-ben ezt teljesen felszámolták, a jegyzőkönyvben úgy írják, hogy ekkor vitték el a puskaport onnan. Megszűnt az erődítmény jellege, és a település, az egyházközség megkapta a templomon kívüli részt is. A falubeliek úgy próbálták meg ezt hasznosítani, hogy egy fedelet építettek a templom falához, alatta helyezték el minden családnak a gabonáját. A szalonnát és sonkát a templom bástyáiba tették, ahol külön erre a célra alakítottak ki kamrákat. Évszázadok óta, generációról-generációra öröklődik ez a szokás: a helybéliek különböző gabonákat, szalonnát és sonkát tartanak azóta is a vártemplom falai között.

Az oklándi unitárius templom

Az oklándi unitárius templom nem csak festett kazettáiról, freskóiról híres, hanem ott található meg Hargita megye legrégebbi, máig használatban lévő festett székelykapuja is, ugyanakkor egy eredeti, 1848-as szabadságharcos lovassági toborzózászló, amely sokáig a templom orgonaszekrényében lapult.

A templom története az 1200-as évek elejére nyúlik vissza, ám az Árpád-kori templomot 1937–1938-ban átépítették és egy újabb résszel egészítették ki Debreczeni László műépítész tervei alapján. A 2000-es évekre azonban újból kikezdte az idő, így szükségessé vált egy újabb felújítás, hosszú restaurálási idő után pedig 2019-ben adták át a megújult oklándi templomot, így ma már teljes pompájában fogadja a látogatókat.

A templom kazettás mennyezete eredeti állapotában maradt meg, az épületet többféle kazetta díszíti, amelyek különböző korokból származnak: a legkorábbiak, amelyek a papi székbe vannak beépítve, a 16. századiak, 1713-ból valók a mellvéd kazettái, majd időrendi sorrendben ezeket az 1771-es kazetták követik, amelyet Oklándi Elekes András készített és amelyek mívesen rajzolt virágmotívumokat tartalmaznak. Elekes András és fia, ifjabb Elekes András készítették az akkori szentély kazettás mennyezetét is. A főleg geometriai alakzatokat és a templomtörténeti részeket ábrázoló kazetták 20. századiak és Debreczeni László munkáját dicsérik.

A Csíksomlyói Kegytemplom

Szinte minden magyar, székely és csángó keresztény elzarándokolt már életében legalább egyszer a Csíksomlyói Kegyhelyre. Kérte a Szűzanya közbenjárását, és rendületlenül hitte, hogy a Napba öltözött asszony szobrának megérintése, a Kegytemplomban elsuttogott fohász elősegíti a betegség legyőzését, a gyermekáldást vagy a nehézségekből való kitörést. Csíksomlyó szent hely a magyarajkú keresztények hite szerint, ami az ünnepek közeledtével még fontosabbá válik, mint az évben bármikor: bázis, ahová vissza-visszajárnak, és ahonnan újból és újból elindulnak a testvérek, legyenek azok ferences szerzetesek vagy egyszerű hívek.

A Csíksomlyói Kegytemplom története egészen az 1400-as évekig nyúlik vissza: ebben az időszakban telepedtek le a ferences szerzetesek Csíksomlyón, és láttak hozzá az egykori gótikus templom megépítéséhez. Az építkezéshez Magyarország kormányzója, Hunyadi János is hozzájárult, közben IV. Jenő pápa körlevélben buzdította a híveket, hogy Sarlós Boldogasszony napján – a napon, amikor Szűz Mária látogatást tesz Erzsébetnél – keressék fel a templomot és adományaikkal segítsék annak épülését. A segítségért cserébe engedélyezte, hogy búcsút tartsanak, mert látta, hogy a székelység Szűzanya iránti tisztelete egészen sajátos. A „napba öltözött asszony” a kereszténység felvétele óta a székely nép fő pártfogója volt, azóta is imáik tárgyát képezi.

Mint mondta, minden katolikus templom szíve-lelke az Oltáriszentség, ám a Kegytemplom egy másik értékes része a Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázoló kegyszobor. A 2 méter 27 centi magas szobrot az 1500-as évek elején alkották, és történetét számos legenda, csoda övezi. Közülük az egyik legismertebb a török-tatár betörésekhez kapcsolódik: amikor 1661-ben az ellenség felgyújtotta a templomot, a fából készült szobor sértetlen maradt. Ekkor a tatár vezér azt gondolta, értékes anyagból készülhetett a szobor, ezért magával akarta vinni. Ökrösszekérre helyezte, de a szobor annyira súlyossá változott, hogy 8 állat sem bírta megmozdítani. Ezért a vezér dühében rácsapott kardjával a szoborra, amelynek arcán máig láthatóak a sérülések.

A csíkszentdomokosi római katolikus templom

Csíkszentdomokos a Csíki-medence legészakibb faluja, ahol – mint a helyiek mondják – még a macska is katolikus. Az itt található műemléktemplomot 1795-ben kezdték építeni, a korábban helyén álló, Árpád-kori templomból pedig számos elemet átépítettek az újba. A 13. századból egy keresztelőkút, egy ajtókeret és egy szenteltvíztartó is megmaradt, sőt, a jelenleg mellékoltárként funkcionáló szárnyasoltár-töredékről is azt mondják, hogy valamikor a régi templom főoltáraként szolgált.

A templom, amely számos, kiváló állapotban megmaradt elemet őriz az Árpád-korból. A helyi egyházközséget 1567-ben említették először az oklevelek, ám tudható, hogy már jóval korábban is állt ott egy kis templom, amelyet a gyülekezet létszámának folyamatos növekedése miatt lebontottak, helyére pedig 1795-ben egy újat építettek a régi elemeinek felhasználásával. Így maradhatott meg a 13. századi keresztelőkút, a sekrestye köríves ajtókerete, a szenteltvíztartó, később pedig jó néhány festett boltívtöredék és egy festett kazetta is előkerült, amelyek segítségével képet kaphatunk arról, hogyan is nézhetett ki a régi kis Árpád-kori templom.

A csíksomlyói faragóiskolában készült, 15. századi Szűz Mária szobor mellett több szoborkülönlegesség is helyet kapott, így Illés próféta szobra, mely majdhogynem egyedinek számít, hiszen ritkaság, hogy katolikus templomba ószövetségi szent szobra kerüljön. Ő azonban igencsak fontos a helyiek számára, hiszen Illés napján történt, hogy a falunak közel felét elnyelték a lángok, a helyiek pedig hozzá imádkoztak, hogy óvja meg őket a pusztulástól. Azóta ő a falu fogadott szentje, akinek tiszteletére évről-évre búcsújárást szerveznek.

A kolozsvári Kakasos templom

A Kolozsvár-Felsővárosi Református Egyházközség temploma, vagy ahogy a kolozsváriak ismerik, a Kakasos templom Kós Károly tervei alapján épült a 20. század elején. Nevét a torony tornyán büszkén álló kakasról kapta, amely a református templomok jellegzetes szimbóluma. 2022-ben a gyülekezet régi álmát is megvalósult: egy egész alakos Kós Károly-szobrot helyeztek el az udvaron.

1913-ban kezdődött el a templom építése. Kós Károly aprólékosan megtervezett minden részletet a templomban, az oszlopdíszektől kezdve a padozaton keresztül az ajtókilincsekig. Keményen felügyelte a munkálatokat, hogy az épület minden apró részlete tökéletesen legyen kidolgozva, ám még így is sikerült őt meglepniük munkásainak. Eredeti tervei alapján egyáltalán nem használt kék színt a templomban, annak ellenére, hogy a szívéhez közel álló Kalotaszegnek ez az egyik alapszíne, viszont az utolsó simítások során a munkások úgy gondolták, hogy az építész kedvére tesznek, és kék színűre kezdték festeni az oszlopok kakas motívumait. Kósnak ez nem tetszett, de a festéket már nem lehetett teljesen eltávolítani a faragott kőből, így a mai napig az egyik oszlop kék festéke őrzi ennek a történetnek az emlékét.

A nagyváradi római katolikus székesegyház

A nagyváradi római katolikus székesegyház nemcsak Románia legnagyobb barokk stílusú temploma, hanem a történelmi Magyarország legnagyobb barokk bazilikája is. Annak a prosperitásnak a kiváló szimbóluma, amely Nagyváradot jellemezte az 1700-as évek utolsó évtizedeiben, ma pedig a város egyik legkeresettebb turisztikai látványossága. Azonban a templom ennél sokkal több: nagyon gazdag liturgikus élet folyik benne, és egy élő, működő közössége van, amire büszkék az egyházmegyében.

A templom időrendben a város negyedik székesegyháza, hiszen először a belvárosban építettek ideiglenes székesegyházakat, az elsőt még a középkorban Szent László király építtette, majd a török pusztítás után épült egy egészen pici templom, végül a belvárosi templom is. 1752-ben az akkor regnáló váradi püspök, Forgách Pál helyezte el az alapkövét a Nagyboldogasszony székesegyháznak, és szakítva a korábbi hagyományokkal, nem a városközpontban, hanem a városon kívül építkezett. Ez ma a városközpont északi részén található, de a 18. században legalább egy kilométerre volt a város határától.

A nagyváradi székesegyház belső terének kialakítása több évszázados folyamat volt, amelyről azt is lehet mondani, hogy ma sem zárult le, hiszen élő liturgikus térről van szó, amelyet a mai napig gazdagítanak elemekkel. A három nagy oltárt, a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt főoltárt, illetve a Szent László és a szent család tiszteletére szentelt középméretű oltárokat az akkori Bécsi Képzőművészeti Akadémia elnöke, Vinzenz Fischer készítette. A templom nyolc gyönyörű mellékoltárát pedig a kor nagy későbarokk festője, Johann Ignaz Cimbal készítette, és olyan művészek is, akiket nem tudtak azonosítani. A bazilikának a liturgikus díszítése nagyjából az 1780-as évek végére állt össze, de ebben az időben a templom még egészen másképp nézett ki, a falai fehérek voltak, az oszloplábazatok és a fejezetek aranyozottak, és csupán a kupola volt festett.

A nagyváradi római katolikus székesegyház egyrészt nagyon fontos barokk-klasszicista műemlék, rekorder, hiszen ez a történelmi Magyarország legnagyobb barokk templomépülete, és talán a legkeresettebb turisztikai látványosság is a városban.

(Nyitókép: a nagyváradi római katolikus székesegyház/ Maszol)