Fausto Paravidino kortárs olasz szerző színházi regénye nyomán, Török Tamara kimondottan erre az alkalomra készített fordításában álítja színpadra az Emma életének értelme című darabot a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Radu Afrim rendezésében. Emellett egy új, külöleges projektet is indítottak: Csóka Szilárd Zsolt marosvásárhelyi képzőművész készíti el az idei évad során bemutatandó előadások plakátjainak alapjául szolgáló festményeket.

A 2023/2024-es új évad első premierjét szeptember 9-én, szombaton tartja a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata: a kortárs olasz szerző, Fausto Paravidino, Emma életének értelme című darabját Radu Afrim rendezésében 19 órától láthatja a közönség a színház nagytermében. Az előadás magyar nyelvű ősbemutató, Török Tamara fordítása kimondottan erre az alkalomra készült, először Romániában kerül színpadra.

„Két olasz család története bontakozik ki Fausto Paravidino színházi regényében. Mintha csak egy fotóalbumot lapozgatnánk, vagy egy kiállítás képeit nézegetnénk, úgy elevenednek meg előttünk a múltból egészen a jelenig nyúló élettörténetek, keveredve mindazok kommentárjaival, akik szereplői, illetve felelevenítői az elfeledett, vagy legalábbis elfeledni kívánt eseményeknek. Az ide-oda cikázó anekdoták kereszttüzében a viharos sorsú Emma áll. A lány viszontagságainak apropóján anyja, Antoinetta és apja, Giorgio tulajdonképpen elmerengenek a múlt történésein Miközben kibontakozik előttünk a két család múltja és jelene, egyre pontosabb látleletet kapunk egy »tiltakozó nemzedék« felemelkedéséről és bukásáról. Egy generációról, mely talán a mindenkori Emmák generációja, akik mindenre képesnek hitték magukat (és talán azok is voltak), de végül sikerült elcsúnyulniuk, »megbüdösödniük«, utópiává avasodniuk, és ihlet vagy valódi akarat híján fontosnak hitt tevékenységekben szétforgácsolódniuk. Emmákról, akik szabadnak hitték magukat, de valójában egy sor dogmatikus hagyomány és ideológia foglyai voltak” – áll a színház közleményében.

Csóka Szilárd Zsolt marosvásárhelyi képzőművész készíti idén a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata által ebben az évadban bemutaott előadások plakátjainak alapjául szolgáló festményeket. A sorozat első darabja meg is született: egy olajfestmény, amely az Emma életének értelme című produkció plakátjaként az előadás részét képezi – olyannyira, hogy a szeptember 9-i ősbemutató, valamint az azt követő előadások ideje alatt a színház előcsarnokában kiállítja a társulat. Az alkotóval a festményt eredményező munkafolyamatról Kaáli Nagy Botond beszélgetett.

Csóka Szilárd Zsolt fiatal marosvásárhelyi képzőművész, tanulmányait szülővárosában kezdte. A középiskolai képzés befejezése után Kolozsváron folytatta egyetemi tanulmányait, Erasmus-ösztöndíjasként fél évig tartó spanyolországi tanulmányúton vett részt. Az egyetemi alapképzés és mesterképzés elvégzése után a portréfestészet vásznon alakuló és az artikulálódó tér viszonyával kezdett foglalkozni. Számos művésztelep résztvevője, amelyek keretében a táj, az ember, a tér és az idő – és persze az alkotófolyamat – tradicionális, lokális és kortárs technológiák, médiumok által áthatott globális viszonyait vizsgálta. Alkotói periódusai különböző állomásain folyamatosan tartott egyéni kiállításokat, illetve csoportos és tematikus tárlatokon is részt vett.

A festőművész elmondása szerint rengeteg próbán részt vett, és számos fotót is készített, melyekből különböző vázlatokat állított össze. Ezeket mutatta meg Radu Afrimnak, az előadás rendezőjének, és végül közösen döntöttek arról, hogy miként nézzen ki a kép. „A koncepció alapját a Simon Boglárka-Katalin színművésznő által játszott főszereplő képezte. Mindegyik próbát követően beállítottuk a fényeket, beöltöztettük, ő modellt állt, ült, feküdt, és fényképeztünk. Ezekből a képekből állt össze végül az a fénykép, amelynek nyomán megfestettem a képet” – fogalmazott Csóka Szilárd Zsolt.

Kaáli Nagy Botond kérdésére, miszerint ha eltekint attól, hogy ez a festmény az előadás plakátjaként is működik, el tudná-e helyezni a festő a saját művészetében, Csóka Szilárd Zsolt úgy fogalmazott, hogy úgy tekint a képre, mintha a saját munkája lenne, hiszen ez is a saját folyamatához tartozik. Megjelennek benne ugyan olyan elemek, amelyeket eddig nem használt a kompozícióiban, de véleménye szerint ez egyáltalán nem zavaró.