Traumáink öröksége címmel tartott előadást Miklós Csongor pszichológus az RMDSZ által létrehozott közéleti témák Oázisában pénteken délután. A pszichológus többek között arról is beszélt, hogy milyen hatást gyakorolhatnak felnőttkori működésünkre a gyermek korban odavetett ártatlannak tűnő megjegyzések.

Teltház fogadta Miklós Csongor pszichológust a Kolozsvári Magyar Napok keretében szervezett előadáson, ami után a Günther Ottó műsorvezető tette fel kérdéseit a szakértőnek, ezt követően pedig a nézők is kérdezhettek. A pszichológus Bessel van der Kolk, Peter Levine és Dr. Máté Gábor írásai nyomán beszélt arról, hogy milyen hatást gyakorolhat a felnőttkori működésre egy gyermekkorban lazán odavetett megjegyzés.

Miklós Csongor elmondta, a téma az egyik kedvencévé vált az elmúlt évek során, a kutatás során rájött, hogy a felnőtt testben levő gyermek működése körülbelül minek köszönhető. „Le is lőném a poént, hogy a gyermekkorban elszenvedett traumáimból táplálkozik” – jelentette ki humorosan. A pszichológus elmondta, ha egy gyermek úgy nő fel, hogy a környezete azt sugallja, hogy a világ egy veszélyes hely, és folyamatosan ezt az impulzust kapja, legyen szó akár családon belüli erőszakról vagy arról, hogy a szülők érzelmileg nem stabilak, és nem lehet hozzájuk kapcsolódni, akkor a kisgyermek azt érzi és tapasztalja, hogy minden bizonytalan.

Mi is pontosan a trauma?

„Amikor azt mondjuk, hogy trauma, akkor általában valamilyen nagyon fájdalmas eseményre gondolunk, például, ha valakit kiskorában abúzus ért, látta a szüleit verekedni vagy esetleg egyik szüleje meghalt” - magyarázta. Miklós Csongor szerint, nemcsak ezek lehetnek traumák, hanem azok is, amiket úgy kapunk meg gyermekkorunkban, hogy nem is tudatosul bennünk, hogy mi történt, viszont azok, akik ezt teszik azok vagy jóindulatból sebeznek, vagy azért, mert ők is ezt a sebeket hordozzák, amit adnak tovább.

„Akár tudatában vagyunk, akár nem, jórészt a sebeink, ahogy megbirkózunk velük diktálják a viselkedésünket, formálják a társadalmi szokásainkat és alakítják a világgal kapcsolatos gondolatainkat” – idézte Dr. Máté Gábort, akit kilenc hónapos korában zsidó édesanyja odaadta őt pár hétre egy rokonnak, hogy vigyázzon rá, ameddig ő a gettóban van. Miklós Csongor elmondta, a gyerek számára nem a jóakarat üzenete „jött le”, hanem az, hogy magára hagyták, nem elég jó és nincs rá szükség. „Ez az elutasítás olyan mértékben megmaradt az emlékeiben, hogy a későbbiekben is bármikor, amikor találkozott az elutasítással vagy egy olyan helyzettel, amikor ő azt hitte, hogy el van utasítva, akkor ismételten egy kilenc hónapos csecsemőként kezdett működni” – mesélte.

A pszichológus szerint, ha néha elgondolkozunk azon, hogy miért viselkedünk furcsán és nem tudjuk megmagyarázni az okát, akkor érdemes megvizsgálni egy szakemberrel, hogy mi az, ami a múltban olyan sebet ejtett, ami ezt a fajta működést váltja ki. Miklós Csongor szerint az is traumának számít, ha a gyermek nem a szülőnek mondja el a problémáját. „Az lenne a természetes működés, ha a bármilyen fájdalom, veszteség, kudarc ér bennünket, azt egy hozzánk közel álló felnőttel lehessen megbeszélni” – mondta.

A szakértő elmondta, egy gyermeknek két igazán nagy szükséglete van: az önazonosság és az, hogy kötődjön a szüleihez. „Nagyon erős kötődés alakult ki a szülő és a gyerek között, jobb esetben mindkét irányból. Az életünk során gyermekként eljutunk oda, hogy előbb utóbb döntenünk kell, hogy önazonosak leszünk vagy a szüleink kötődését, szeretetét megtartjuk” – mondta.

A trauma az, ami bennünk történik

Miklós Csongor elmondta, a WHO szerint az elhanyagolás is bántalmazás, a verbális és fizikai bántalmazás mellett. A trauma nem az, ami velünk történik, hanem ami bennünk. Nem az a trauma, hogy rám szólt anyu vagy apu, hanem az, hogy mit kódolunk le belőle.

A pszichológus szerint van „T”, mint nagy trauma, ami mély nyomokat hagy a gyerekben, ilyen lehet egy válás, abúzus, erőszak a családban. De van a kis „t”, azaz a kis trauma, ami látszólag hétköznapi esemény, a kortársak erőszakoskodása, többször elhangzó szigorú megjegyzések vagy a szülőkkel fenntartott elégséges érzelmi kapcsolat hiánya.

A trauma figyelemhiányt okoz, például a nehéz helyzetek miatt a pszichéjének megóvása érdekében valaki elkapcsol, gyakran lehet hallani, hogy ezt teszik azok, akiket szexuális abúzus ér. Ezt viszont tovább viszik és felnőtt korban figyelemzavarosak lehetnek. „A gyógyulás abból áll, hogy megértjük, miért kellett elnyomni a fájdalmat” – mondta Miklós Csongor.

A trauma elválaszt a testünktől, az érzéseinktől, elválaszt az ösztöneinktől, korlátozza a rugalmas válaszkészséget, szégyenalapú énképet alakít ki, eltorzítja a világról alakított képet és elidegenít a jelentől. Ennek következménye lehet az ADHD, azaz a figyelemzavar, a képernyőfüggőség, a hatalomfüggőség, munkafüggőség, társfüggőség vagy nagy étvágy is.

Gyógyulni ebből úgy is lehet, hogy valaki olyannal beszélget a traumát elszenvedett, aki elfogadja és megérti őt. De a jóga is hatásos módja lehet, hogy összekapcsolódjon a testünkkel, ugyanakkor a színház és a mozgás is segíthet.