banner_VpBVFWkY_GYAM - maszol webbanner 970x250.png
banner_rvYtcHzr_GYAM - maszol webbanner 728x90.png
banner_CyymSrg3_GYAM - maszol webbanner 300x250.png

Együtt Olivérért, Kolozsvár Olivérért: aki a gyógyulásért adományoz, almát és a pajtások játékait kapja hálaként

„Nem is volt kérdés, hogy a szülői közösség felkarolja Olivér ügyét. Ösztönösen tört elő mindenkiből a tenni és segíteni akarás” – mondja fátyolos szemekkel az a két édesanya, aki a Kolozsvári Magyar Napok alatt a Farkas utcai Romkertben egy stand mögött áll, és lelkesen fogad minden érdeklődőt, felajánlást. Olivérnek gyűjtenek adományokat, a kolozsvári kisfiúnak, akinek tavaly a romániai orvosok egy évet jósoltak csupán, de nemrégiben egy „isteni csoda következtében” vese- és májtranszplantáción esett át. Noha elindulhatott a gyógyulás útján, a család kálváriája továbbra sem enyhült: a Lyon-i kórházban a transzplantációs műtét után 280.000 eurós számlát állítottak ki, ami 30.000 euróval több a várt összegnél. Hol vannak még az ellenőrző vizsgálatok, a kezelések, a kórházban töltött napok és a mindennapi megélhetés költségei? Ezek előteremtéséért fogott össze a szülői közösség már hónapokkal ezelőtt, és ezért kéri most Kolozsvárt, sőt a teljes országot, hogy adományozzon!

„A 30.000 euro plusz költség nem azt jelenti, hogy valaki megpróbálta becsapni a szülőket, a komplikációk és körülményes felépülés, a váratlan kezelések miatt lett a vártnál nagyobb összegű a kiállított számla” – részletezi a család a Let’s rewrite Olivér's fate!????Írjuk újra Olivér sorsát! Facebook-csoportban közzétett közleményében. A csoda megtörtént, Isten közbelépett, de Olivér teljes felépülése még folyamatban van, nem beszélve arról, hogy a betegséget, illetve a betegség időszakának sötétségét csak akkor hagyhatja a család maga mögött, ha a közösség még nem engedi el az alig tízéves gyermek kezét. Még százezer euro előteremtése a tét.

Hol és hogyan adományozhat a magyarnapozó? Hát az, aki nem Kolozsváron él?

Amikor csütörtök délelőtt a Romkertben járunk, sürögnek-forognak a gyermekek és szüleik egy stand körül, amin Olivér arcképe, színes karkötők, képeslapok sorakoznak, az asztal alatt pedig könyvek, könyvjelzők, az osztálytársak játékai és a tanító néni által felajánlott piros almák. Csupa szeretet – állapítjuk meg, és az anyukák szeméből értjük, hatalmas dolgok történnek a kicsi asztalnál.

Minduntalan érkezik valaki, aki pénzt vagy egyéb segítséget ajánl, idős emberek az utolsó lejeikkel, gyerekek, akik nem ismerik Olivért, mégis szeretik és szurkolnak neki. A legtöbb üdvözlőlapra is felírják, hogy „hajrá, Olivér”, szüleik pedig – akik karkötőket és egyéb tárgyakat „vásárolnak” – megilletődve mesélnek nekik betegségről, összetartásról, kitartásról, győzelemről. Az eset ugyanis megrázta Kolozsvárt, megrázta egész Erdélyt is, így az is bekapcsolódott az összefogásba valamiképpen, aki nem ismerte a családot.

A szülői közösség szerint Olivér története kicsit minden erdélyi – vagy tágabban értelmezve – romániai ember története is: adott egy beteg kisgyermek, akin segíteni kell, akinek a családja nem fél kérni, nem roskad össze a terhek alatt és a végsőkig küzd. Példamutatás is egyben, amellett, hogy az osztálytársaknak és pajtásoknak életlecke. Korán érkező ugyan, de sokat tanító életlecke arról, hogy mit jelent betegnek lenni, mivel jár a küzdelem a gyógyulásért, és hogyan kell segíteni egymásnak, akár jó szóval, akár tettekkel.

Az elmúlt időszakban az alig tízéves gyerekek, Olivér osztálytársai ismerkednek az igazi hálaérzettel, és olyan fokú empátiát tanulnak, gyakorolnak, ami a felnőtteknek is ritkán adatik meg: hálásak azért, hogy egészségesek, azért, hogy együtt lehetnek, ugyanakkor másként tekintenek egy beteg társukra.

Fotók: a szerző felvételei

„A gyerekeinktől tudtuk meg, hogy gond van, egy évvel ezelőtt egy osztálytáborban szembesültek Olivér betegségével, és mélyen meghatotta őket, hogy ennyire szenved. Ha látják Olivér fotóját a közösségi médiában, rögtön kérik, hogy olvassunk, meséljünk róla. Külön örülnek, hogy Olivér szülei közbenjárásával a franciaországi mindennapokról egy YouTube-csatornát is elindított Olivér a nagyvilágban címmel, így végigkövethetik ezt a folyamatot” – fűzik hozzá kiemelve, hogy a gyerekek érzelmi intelligencia szempontjából hatalmasat fejlődtek az elmúlt időszakban.

Beismerik, a gyűjtés akkor kezdődött, amikor kiderült, Olivérnek egy évet jósoltak a romániai orvosok. Amint Franciaországba utazott a család, a szülői közösség havonta 2.500 lejt gyűjtött össze, „hogy ennyi biztos alapjuk legyen”, a szervezett közösségi adakozást pedig csak három hónapja működteti, a havi hozzájárulás ugyanis nem elegendő arra, hogy a rengeteg pénzt a család kifizesse.

Éppen ezért döntöttek úgy, hogy a Kolozsvári Magyar Napok keretében a tágabb közösségre is kiterjesztik a gyűjtést. Büszkén osztják meg, hogy nagyon sok szervezet és cég karolta fel kezdeményezésüket. „Amikor megtudták, hogy miről van szó, a nyomdában ingyen nyomtatták ki a több ezer darab karkötőt például, aminek a külalakját egy híres dizájner készítette szintén teljesen ingyen” – mesélik.

Míg beszélgetünk, az adakozók egyre csak gyűlnek, a szülők el-elpityergik magukat, a történteket elevenítik fel és a segítségnyújtás lehetséges módjain tanácskoznak. Gyermekeik közben rajzolgatnak, ezeket a köszöntőket, üdvözleteket továbbítják az év végéig még Franciaországban maradó családnak. Érezhető, hogy konkrét terveik vannak egy nagyon erős ügy érdekében, és nem engednek a céljaikból. Mint mondják, nyugodtak, mert a közösségnek oszlopos tagja egy ügyvéd is, aki a jogi kereteket biztosítja, így szervezetten, legálisan folyhat a gyűjtés.

Küldetésüknek érzik az adományozás lebonyolítását, mert az a tapasztalatuk, hogy a rossz hír robbanásával 1-2 hétig mindenki erről beszél, majd hirtelen elcsendesednek, és azzal együtt a segíteni akarás is. Az ő dolguk ezt folyamatosan fenntartani, továbbvinni, ösztönözni a közösséget – mondják, majd hozzáteszik, példájuk láttán több közösség is megmozdul, sokan például a Kolozsvári Magyar Napokon hallanak először Olivérről. A család tapasztalatai is megerősítik ezt: idős nénik, bácsik telefonálnak, hogy mivel segíthetnének, egyházközösségek, iskolák, szervezetek kezdenek gyűjtésbe.

A magyarnapozó a kolozsvári Farkas utcában adományozhat. Két helyszínen, a Romkertben és az utca központján lévő színpaddal szemben. Mások pedig banki átutalással:

Olivér továbbra is számít a közösség támogatására, ha úgy érzi, hogy segíteni tud, itt megteheti: Boros Lidia Emese / BCR Cluj-Napoca / RO41RNCB0112026626070007
Boros Olivér, BT Pay / RO17BTRLRONCRT0568734601
Revolut:
▫ IBAN: LT28 3250 0369 3463 7573
▫ BIC: REVOLT21

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Kapcsolódók

Kimaradt?