A kőröspataki gyökerű nemesi família, a Kálnokyak históriáját írta le Boris Kálnoky Őseim földje – A Kálnoky család története című könyvében, mely idén jelent meg magyarul is.  A kötetet Kolozsváron a Kolozsvári Magyar Napok keretében mutatták be szerdán. „A könyv lelkisége és a szeretet, ami árad belőle”– emiatt vállalta a fordítást, mondta el a fordítója Szász Csilla a bemutatón. „A könyv hangulata a szeretet hangulata” – emelte ki Jánó Mihály művészettörténész is, aki a szerzővel beszélgetett.

Míg Kálnoky Tibor az ősi, kőröspataki birtokon tett rendet, addig Kálnoky Boris az ősök életét rendszerezi, abban tesz rendet a könyve által, ebben nyilvánult meg a két Kálnoky-testvér ősök iránti tisztelete – indította a beszélgetést Jánó Mihály művészettörténész az Őseim földje kolozsvári bemutatóján. A könyv a 2011-ben megjelent Ahnenland című kötet magyar fordítása.

„Amit ő a kövekkel csinál, én azt csinálom a szavak által” – mondta erre Kálnoky Boris, a Németországban született, de Magyarországon élő újságíró, aki szívesen mesélt történeteket a könyvéből és arról, hogyan alakult ki kötődésük Kőröspatakhoz és a magyarságukhoz. Könyvében a tatárjárásig ment vissza a grófi család történetében.

„Próbáltam sok igazságot mondani, senkit sem rossz fényben mutatni, lejáratni. Van egy-egy pillanat, ahol apaként azt látom, hogy nem példaértékű, amit tettek, például amikor nagyapám Kálnoky Hugó, a második világháború végén engedi, hogy a terhes felesége három gyerekkel egyedül meneküljön el Bécsbe, mert neki tervei vannak, hogy majd a háború után politikai szerepet vállal, ez nagymamámnak biztosan nem esett jól. Nem hányom a szemére, de ezt nem tettem volna” – mesélte, sőt a véleményét a könyvébe is beleírta. Az ilyen kiszólások gyakoriak, emelte ki Jánó Mihály művészettörténész.

Kétszemélyes nyeregben apa és fia a birtok előtt

A könyv borítója egy fénykép: Kálnoky Hugó és Boris édesapja, Farkas látható kétévesen, a lovon ülnek, a háttérben a kőröspataki kastély homlokzata látszik. A kép azért is megható mivel elkészülte után nem sokkal a családnak el kellett hagynia Kőröspatakot, és „elkezdődik egy 80 éves vándorlás”, emelte ki Jánó Mihály, aki a család barátja is. Hozzátette: „a legszebb fotó, amit ismerek a család fényképalbumából”.

„A német kiadáson csak a lovasok vannak rajta, a magyaron ott van a kastély is, rajta a vörös csillag, ami fontos, amitől érződik a történelem sokrétűsége. A nyereg kétszemélyes, van hely benne a kisgyermeknek is. Ki csinál ilyent? Ritka és szép dolog” – magyarázta Kálnoky Boris.

Brnotól Brassóig kutatta a család történetét

Kálnoky Boris épp teljes állásban Isztambulban dolgozott a Die Welt-nek, amikor írni kezdte a könyvet, természetesen németül, és egyenesen bosszantotta, amikor a lapnak kellett dolgoznia, hisz a könyvével foglalkozott szívesebben.

„A brnoi levéltárban van a családi levéltár, elvették a kommunisták, de hálás vagyok, mert rendszerezték” – mesélte.  Sepsiszentgyörgyön, Brassóban és a rokonokkal beszélve gyűjtötte az adatokat és történeteket, valamint történésszel konzultált.

Véletlenek láncolata, hogy visszatértek Székelyföldre

Véletlenek láncolata, de egy folyamat eredménye is a visszatérésük Kőröspatakra, mondta a szerző.

„Ha nem válnak el a szüleink, akkor Tibor ma nem lenne Székelyföldön. A válás után elvonult egy hétre a szobájába a családi fotókkal, végignézegette, majd előállt, és kérdezgette, hogy kik ők” – emlékezett vissza Kálnoky Boris. „A kis család helyett ő a nagy családot választotta, és elment meglátogatni sorra mindenkit. Rájött Tibor, hogy ez a család létezik. Szülinapi kívánsága volt, hogy jöjjünk el Erdélybe, és itt kezdődött minden. De azt mondom, hogy nem is mi döntöttünk, hanem akik fogadtak. Mi nem értettünk semmit, abból, amit mondtak nekünk, de azt láttuk, hogy nekik természetes, hogy mi ott vagyunk, oda tartozunk. Nekünk új volt Tiborral, hogy van egy hely, ahonnan származunk, és ahova tartozunk. Már szinte fizikális fájdalom volt, de szép értelemben” – mesélte első látogatásukat Kőröspatakra. Még a rendszerváltás előtt látogattak oda, bementek a templomba is.

„Mire kijöttünk, a falu össze volt gyűlve a templom elé. Valaki felismerte apámat, mert nagyon hasonlít nagyapámra” – emlékezett vissza.

Elmesélte, nagyapja, Hugó számára Kőröspatak a mennyország volt, a feleségét szintén annak látta, hisz „egy romantikusan katolikus lélek volt, és mindent abban a fényben látott, hogy mindenen az Isten áldása van. Amikor 12 dollárral a zsebében négy gyerekkel ment Amerikába, csirkefarmra segédmunkásnak, ez a hit védte őket” . De végül elváltak a nagyszülei.

„Amikor azt látta, hogy az értékek, amiknek ő élt, minden odavan, idegenben van, a család szétment, a kastélyban a román kommunisták, a gyermekeire ránézve, nem nagyon lehet sejteni, hogy ők tovább viszik, ami neki érték volt” – mondta meghatódva Boris Kálnoky.

Bár a családtörténeti könyve németül már 2011-ben megjelent, a fordítás váratott magára, mivel a magyar kiadók azt szerették volna, hogy térítse meg a szerző a fordítás költségeit. Szász Csilla némettanár fordította le végül szívességből három év alatt. Szász Csilla elmondta, ő nem fordító,a könyv lelkisége és a belőle áradó szeretet ragadta magával, emiatt vállalta, hogy lefordítja.

A könyvbemutatón mind elfogytak a könyvek, nem is jutott minden érdeklődőnek.

A német olvasókat magával ragadta a történetek romantikája

Kálnoky Boris a Maszolnak elmondta, már a német kiadás is siker volt.

„Minden példány elkelt. Ritkán válnak meg tőle, és ha igen háromszoros áron. Időnként, ha találok egyet az interneten, akkor 70 euró körül van az ára, újon 23 euró volt. Nem magától értetődő valahogy, hogy a könyvből sláger legyen, hiszen magyarokról szól németeknek. A német olvasót inkább a könyv stílusa, az emberi oldala fogja meg, azt szerette meg. A magyar olvasó sokkal jobban érti a történelmi részét” – fejtette ki. Azt is elmondta, sűrűn jár Erdélyben munka vagy családi esemény kapcsán. Kétszer volt jelen, amikor az angol király is épp Háromszékre látogatott.

„A magyar világban érzem magam otthon. Budapesten élek, Budapest mindig jó volt hozzám, ott van az életem, de Háromszéken, Sepsiszentgyörgyön tökéletesen otthon érzem, vannak ott barátaim, meg a családom, édesapám Kőröspatakon él” – számolt be. Amikor a gyermekeiről kérdeztük, hogy ők hol találták meg a helyüket, azt kérdezte:

„Ráérünk? Mert sok a gyerekem. A felnőtt gyermekeim mind külföldön élnek. Talán hiba volt, hogy nemzetközi iskolába írattam őket, de hát nem beszéltek még magyarul, mit tehettem? Berlinben, Londonban, Lisszabonban és Bécsben élnek, de mindannyian beszélnek magyarul” – mondta a Kálnoky-leszármazott, akinek egyébként nyolc gyermeke van. 1993-ban, amikor Magyarországra költözött családostól, már négygyerekes családapa volt.

Kálnoky Boris jelenleg a Mathias Corvinus Collegium médiaiskoláját is vezeti az újságírás mellett. Ezzel kapcsolatban elmondta, nagyon szeret fiatalokkal foglalkozni, segíteni abban, hogy kibontakozzon a tehetségük.

„Ez a legboldogítóbb, ami létezik. Nem vagyok valami nagy adminisztrátor, de mindent összevetve ez egy új élmény, teljesen új életet élek szakmailag. Előtte vagy a nappaliban írtam a cikkeimet vagy kimentem interjúzni, most egy szervezet tagja vagyok, kollégáim, diákjaim vannak, nagyon kielégítő tapasztalat” – mondta el Kálnoky Boris a Maszolnak.