Kerek évfordulót ünnepelt a kolozsvári Szarkaláb Néptáncegyüttes a Diákművelődési Házban. A pénteki gálaműsor egyszerre volt ünnep és visszatekintés, hiszen az új tagok, egykori táncosok, valamint a legapróbbak közösen léptek a színpadra. Pillich Balázzsal, a tánccsoport vezetőjével az előadás előtt beszélgettünk a kezdetekről, a generációk különbözőségeiről, és arról, miért érdemes három évtized után is éltető motorja lenni ennek a közösségnek.

Végy egy maréknyi lelkes fiatalt, szervezd őket a néptánc köré, alkoss közösséget, és ne engedd el a kezüket harminc évig és utána sem. Akár így is leírhatjuk röviden a jubileumot ünneplő kolozsvári Szarkaláb Néptáncegyüttes történetét, amelyet Pillich Balázs alapító tag vezet. Az elmúlt három évtized épp annyira szól az izzadságos munkáról és fellépésekről, mint az önfeledt mulatozásról, legyen az akár táncházak után, szilveszterkor vagy szülinapokon. Mi sem bizonyítja jobban az együttes összekovácsoló erejét, mint az, hogy megközelítőleg húsz házasság köttetett eddig a Szarkalábon belül. Az ő gyerekeik már Szarkalábacskák.

Vissza a kezdetekhez

Minden az Apáczai líceumból indult. Egészen pontosan 1995. november 25-én döntötték el, hogy Szarkaláb lesz a nevük, ekkor volt egy alakulópróba is. „Több évnyi oktatás után az akkori igazgató, Wolf Rudolf és az egész tanári kar felkért és támogatott abban, hogy állandó táncegyüttese legyünk az iskolának. Ne csak Apáczai napokon lépjünk fel, hanem más rendezvényeken is” – meséli Pillich Balázs. Úgy emlékszik vissza erre az időre, hogy elég nehéz volt összeszedni az embereket, hiszen a néptáncoktatásnak nem volt hagyománya az iskolában. Kezdetben legfeljebb tíz gyerekkel próbáltak, később csatlakoztak hozzájuk Báthorys (akkor 2-es számú Elméleti Líceumos) és Ghibus (akkor 15-ös számú Középiskolás) diákok is.

„Persze voltak zökkenők és bökkenők, például ’99-ben volt egy nagy szakadás és váltás a csapat életében, de újraépítettünk mindent a nulláról. Ekkor vontunk be az egyetemi hallgatókat a munkába, ez azóta is így működik. Szerencsére lábra tudtunk állni, ebben az időben nem a fellépéseken volt a hangsúly, hanem a közösségépítésen, ami mind a mai napig fő fókuszban van nálunk” – emlékszik vissza.  Azáltal, hogy főként egyetemistákból áll az együttes, kicsit nehezednek a körülmények: három-négy évente cserélődik szinte a teljes csapat, régebben hosszabb távra lehetett tervezni.

Milyen különbséget lát az akkori táncolni vágyó fiatalok és a mostaniak között? – tettük fel a kérdést. „Annak idején talán lelkesebbek voltak, viszont nem volt kiből válogatni. Egy pár éve egyre több gyakorló táncos jön Kolozsvárra, többek között a Sapientia táncos szakának köszönhetően is. A hangulat már nem éppen családias a létszám miatt, viszont ennek ellenére nagyon sok baráti kapcsolat születik ma is, és nem csak. Igazi csapat vagyunk!”

Miben más a Szarkaláb? 

A három évtized alatt rengeteg fellépésük volt itthon és külföldön is, bekerültek az európai fesztiválok körforgásába, elsőként a kolozsvári néptánccsoportok közül. Ez maga után vont sok száz órányi utazást, amit sokszor – spórlásra hivatkozva – kisbuszokkal oldottak meg, ezeket a tagok vezették ezer kilométereken keresztül.

A Szarkaláb vezetője rendszeresen hangoztatja, hogy ők nem táncszínházi előadásokat visznek színpadra, hanem megtartották az autentikus táncok oktatását. „Nem hiszek az amatőr együttesek egészestés műsoraiban, főleg egyetemi berkekben, ahol a csapat állandóan változik. Az egészestésekhez több évre van szükség, főleg, ha több táncanyagról van szó. Ha pedig össze is lehetne rakni, kellene nagyszínpad, ahol elő lehet adni, turnéztatni kéne, ehhez pedig sok pénz és sok energia szükséges. De az sem elhanyagolható, hogy nem lehet mindig mindenkire számítani, ők nem hivatásos táncosok” – magyarázza Pillich Balázs.

Kiemelte azt is, hogy náluk nincs felvételi rendszer, nem csak haladó, profi táncosokkal dolgoznak, szívesen várnak mindenkit, aki táncolni szeretne. „Lehet, hogy technikailag nem a legjobb, de akkor is befogadjuk és segítjük. Aki itt van pár évig, egy nagy családot kap, jó hangulatot, egy igazi közösséget. Olyan koreográfiákat viszünk színpadra, amiben mindenki jól érezheti magát. És ez megmarad a közeljövőben, sőt remélem, a következő harminc évben is”.

A vendégoktatókkal teljes a képlet

Egy újabb aspektus, amiben a Szarkaláb különbözik a többi kolozsvári tánccsoporttól: rendszeresen vendégoktatókkal egészülnek ki. Pillich szerint ez folyamatos megújulást, minőségi munkát és friss impulzusokat biztosít a néptánccsoport számára. Mátéfi Csaba húsz éve jár tanítja táncolni az egyetemistákat, de László Csabával és Tőkés Zsolttal is dolgozott a csapatt, és továbbra is nyitott arra, hogy más szakembereket is bevonjon. „Tavaly Tőkés Zsolttal őrkői anyagot tanultunk, ez lesz az egyik következő projekt” – osztotta meg a Szarkaláb vezetője.

Kolozsvári néptánccsoportok: viszályból harmónia?

A kolozsvári néptánccsoportok között kifejezetten jó a hangulat és a szakmai együttműködés. Bár természetes módon minden közösségben megjelenik némi versengés vagy véleménykülönbség, a helyi együttesek kölcsönösen támogatják egymást: legyen szó viseletekről, próbateremről vagy szakmai segítségről. Ez különösen a járvány időszakában vált nyilvánvalóvá, amikor mindenki igyekezett együtt megoldást találni a próbalehetőségekre. Sokan irigylik is ezt az összetartást, hiszen a székelyföldi vagy akár magyarországi régiókban nem feltétlenül jellemző ilyen mértékű összefogás. „Még egymás táncházaiba se járnak el” – hozza fel példaként Pillich.

Bár a múltban akadtak nehezebb időszakok ezek mára a háttérbe szorultak. A generációváltás sokat segített abban, hogy a korábbi feszültségek feloldódjanak, és az együttesek újra egymás felé forduljanak. A közös fellépések, jubileumi események és a kölcsönös segítségnyújtás mind azt bizonyítják, hogy ma már a barátságos, támogató légkör határozza meg a kolozsvári néptáncéletet.

Harminc éve közösen – gálaműsorral ünnepeltek

Semmi sem bizonyítja jobban a kolozsvári néptánccsoportok közötti barátságos kapcsolatot, mint az a szép gesztus, miszerint a Szarkaláb Néptáncegyüttes jubileumi gálaestjét a 21. Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozó programjában mutathatták be. A rendezvény fő szervezője ezúttal is az Ördögtérgye Néptáncegyüttes volt.

Megközelítőleg százhúsz táncos ropta a különböző régiók táncait a kolozsvári Diákművelődési Ház színpadán péntek este. A generációk összekapcsolódása szívmelengető látvány volt: a produkcióban a jelenlegi Szarkalábasok mellett jelen voltak régi táncosok is, akik szintén nagy lendülettel ünnepelték a közösséget, amelyben anno ők is családra leltek. A régi táncosok közül sokan akár tizenötéve nem táncoltak, nemhogy együtt, hanem még táncházban sem, mégis örömmel bevállalták a próbákat és a színpadra állást is.

Fellépett továbbá a pár éve újraalakult Szarkalábacskák gyerektánccsoport is, kiegészülve a Miriszló Gyöngye Néptáncegyüttes apróságaival. Pillich Balázs elmondta, hogy külön öröm számukra, hogy tizenkét éve tartják a frontot a Fehér megyei szórványtelepülésen, Miriszlón, hiszen ebben a térségben egyre nagyobb nehézség utánpótlást kinevelni. Így pedig összefonódik a néptánccsoportok élete és tevékenysége is. Az évfordulót ünneplő eseményen a Harmadik, Csereklye és Rezeda kísérőzenekarok húzták a talpalávalót a Szarkalábasoknak, a díszmeghívott pedig a magyarországi Dűvő zenekar volt.

Folyt. köv.

A harmincadik évforduló igazi mérföldkő a néptánccsoport életében, de a közösség élete korántsem áll meg itt, sőt: új lendületet kap! Az egyetemisták számára továbbra is stabil és barátságos társaság marad, ahol a tánc mellett mindig jut idő a jókedvre és a mulatságra is. A gálára készülve az egykori táncosok is jelezték igényüket egy senior csoport létrehozására, hiszen számukra is felemelő élmény volt újra táncra perdülni. A Szarkalábacskák csoportba továbbra is várják a hat év feletti gyerekeket, akik szeretnének belekóstolni a néptánc világába. Emellett pedig igyekeznek egy családos tábort is szervezni, ahol az egykori Szarkalábasok és gyermekeik együtt tölthetnek néhány napot, természetesen a tánc jegyében.

Miért érdemes?

Pillich Balázst nemrégiben Kolozsvár Kiválóságai díjjal tüntették ki kulturális tevékenységéért. Számára ez a közösség nemcsak hobbi, hanem magától értetődő életút: „Apukám részt vett annak idején a dugitánzházakban, még akkor, amikor alakult a táncházmozgalom. Benne volt ezekben a körökben, de nem, mint táncos.

Laikus, támogató, szerevező fiatal volt, később újságíró. Anyukám pedig könyvtáros volt, úgyhogy már otthon egy jó adag kulturális hátteret kaptunk a nővéremmel. Amikor esténként a Kossuth Rádióban mentek a népzenei műsorok, Balázska ott ugrált a hűtő előtt, mivel a rádiónak csak ott volt jele. Tízévesen vittek el a Bongáncs Néptáncegyüttes felvételijére, azóta táncolok aktívan” – elevenítette fel Balázs a folyamatot.

Családja 1991-ben létrehozta a Heltai Gáspár Alapítványt, így a szervezés, a közösségépítés és a hagyományőrzés is szervesen az életébe épült. Az évek során fokozatosan átvette az alapítvány vezetését, és ma ő irányítja annak munkáját: tanít, szervez és gondozza a néptáncos közösséget.