Október második hétvégéjén megtelt a krasznai kultúrotthon zenével, tánccal és jó hangulattal: a helybéliek a krasznai táncház fennállásának 20. évfordulóját ünnepelték egy megható, közösségi rendezvény keretében.

A jubileumi estét Székely Roland, a helyi néptánccsoport vezetője nyitotta meg, mondván: „Húsz év egy emberöltő a közösségi életben, húszévnyi tánc, muzsika, barátság és rengeteg közös élmény”. Mint ismertette, a táncház nemcsak a múlt ünnepe, hanem a jövőé is: „Az élő hagyomány ma is képes összekötni generációkat, városokat, szíveket.” Köszönetet mondott mindazoknak – zenészeknek, táncosoknak, szervezőknek és barátoknak –, akik két évtizede élettel töltik meg a krasznai táncházat, majd zárásként azt kívánta, hogy a közösség még sok hasonló jubileumot ünnepelhessen együtt, és hogy az este legyen olyan, mint az elmúlt húsz év: tele örömmel, dallal, tánccal és közösséggel.

Az est vendége volt Seres Dénes parlamenti képviselő, aki ünnepi beszédében kiemelte: „Aki a hagyományokat tiszteli, a régi értékeket megbecsüli.” Meghatottan szólt arról, hogy a fiatal generációk is magukénak érzik a népi kultúrát. „Egykor attól féltem, hogy a fiataljaink nem fogják ismerni viseletünket, de ma már látom, hogy éneklik a dalainkat, járják a táncainkat. Ez a legnagyobb öröm” – mondta, majd kiemelte, az, hogy ma is ennyi fiatal és gyermek táncol népviseletben, bizonyítja, hogy „van itt jövendő és magyar élet”.

A táncház múltja és öröksége

A jubileumi est egyik legmeghatóbb pillanata volt, amikor Antal Roland néptáncpedagógus szólt a jelenlévőkhöz, hiszen két évtizeddel ezelőtt az ő és felesége, Dóra munkája, támogatása és hite is hozzájárult ahhoz, hogy a krasznai táncház életre keljen. „Nagyon örülünk, hogy ennek mi is részesei lehettünk, és annak, hogy akkor ez elindult. Köszönjük az akkori támogatásokat, az akkori polgármesternek, a lakosságnak, a táncosoknak, Ozsváth Ilonkának, Lelik Bertának és a Lelik családnak, mert nélkülük nem indulhatott volna el” – mondta.

Beszédében felidézte a 2008-ban elindult Kraszna-menti Népművészeti Tábort, amely akkor még a focipályán kapott helyet, később pedig már saját „táborban” várta a táncosokat. Amikor Székely Roland, a mai táncház egyik „motorja” meghívta őket az ünnepségre, meghatódva fogadta feleségével a felkérést. Megkeresték a régi felvételeket, amelyeket a háttérben a táncház estéjén kivetítettek: a 2008-as videón még Gazsi Pityu és Lelik Tünde segítették a munkát – emlékezett vissza. „Akkor azt mondtam, hogy a jövőt ők fogják építeni, az utánunk jövők, akik tíz vagy húsz év múlva itt lesznek. Hát eljött az idő” – fogalmazott. A néptáncpedagógus külön köszönetet mondott Székely Rolandnak, egykori tanítványának, aki mára a helyi néptáncélet meghatározó alakja lett. „Roland a mi növendékünk volt, hosszú éveken keresztül leste és vitte a mi pedagógiánkat. Most itt van ennyi csodálatos gyermek, és örülünk, hogy átveszik a stafétát, és továbbviszik a krasznai táncházat” – jelentette ki.

„Vállaljátok, akik vagytok”

A zsúfolásig megtelt kultúrotthonban, a színpad előtt színes népviseletben sorakozó gyerekek körében Kovács István polgármester nemcsak vezetőként, hanem a helyi közösség tagjaként, egykori táncosként is szívből szólt a jelenlévőkhöz, mondván: „Nincs nagyobb öröm és megelégedettség, mint amikor azt látom, hogy ilyen gyerek hadsereg van itt legelől. Nincs nagyobb öröm, mint amikor tele van a kultúrotthon hagyományőrző, táncolni szerető fiatalokkal és idősebbekkel”, majd meghatottan megköszönte mindazok munkáját, akik húsz évvel ezelőtt elindították a krasznai táncházmozgalmat, és ezzel a Szilágyság kulturális életének új lendületet adtak.

„Ez erős hitet, kitartást és bátorságot kívánt ahhoz, hogy vállaljuk, akik vagyunk: magyar emberek, magyar hagyománnyal” – mondta, majd személyes emlékeit is megosztotta: lelkipásztorként maga is táncolt, és bár akkoriban nem mindenki nézte ezt jó szemmel, sosem bánta meg. „Ma is büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, krasznai vagyok, és megismertem, elsajátítottam, ha nem is mindig jól, a krasznai belső lábast” – mondta mosolyogva, így nem volt meglepő, hogy az esti „nyitó táncot” ő és felesége kezdte meg.

A polgármester köszönetet mondott Ozsváth tanárnőnek, Lelik Bertának és mindazoknak, akik az évek során munkájukkal és hitükkel hozzájárultak a táncház fennmaradásához. Meleg szavakkal köszöntötte a testvértelepülésekről – Csengerről, Akasztóról, Imrehegyről, Kiskunlacházáról, valamint a közeli és távoli településekről, sőt Németországból – érkezett vendégeket is. Zárásként azt kívánta, hogy legyen ez a 20. táncház élettel, mosollyal teli, hiszen a hagyomány addig él, amíg vannak, akik büszkén, szeretettel és kitartással továbbadják azt. Végezetül elhangzott, hogy a táncház nem csupán múlt, hanem élő örökség, és a jövőt azok a gyerekek építik, akik aznap népviseletbe öltözve a színpadon ropták a táncot, illetve azok, akik az első tánclépésekkel ismerkednek.

A beszédek után a környék néptáncosai mutatták be produkciójukat, majd a kolozsvári Rezeda zenekar kíséretében mindannyian táncra perdültek, bizonyítván, a hagyomány nem múzeumi darab, hanem élő közösségi erő.