A hétvégén immár huszonnegyedik alkalommal rendezte meg a Krasznai Lovasklub a hagyományos krasznai fogathajtó versenyt. Bár az időjárás ezúttal nem kedvezett a 14 induló fogatosnak, az esős, csúszós pályát ellensúlyozta a jó hangulat, a helyiek vendégszeretete és a fogatosok lelkesedése.

A pálya szélén már kora délelőtt rotyogott a bogrács, a résztvevőket terített asztalok várták, miközben fiatalok és idősek, hölgyek és urak egyaránt lovaskocsikra ültek, hogy próbára tegyék magukat és lovaikat. A versenyzők kétfordulós akadályhajtásban mérték össze tudásukat, ahol minden levert labdáért három hibapont járt, az időtúllépés pedig fél hibapontot kaptak. A 650 méteres pályán 170 másodperces alapidőn belül kellett teljesíteni az akadályokat.

Huszár Róbert, a verseny vezetőbírája elmondta: „Nem volt egyszerű dolguk a fogatosoknak, hiszen esik az eső, csúszik a fű, és a fék sem sokat segít, ezért szárral kellett megoldaniuk a lovak fékezését. Mindez még izgalmasabbá tette a versenyt.” Lakatos Rozália segédbíróként, jegyzőkönyvvezetőként és bemondóként, míg Hati István pályaépítőként dolgozott a rendezvény sikeréért. A szervezők a megmérettetés mellett a közösségi élményre is hangsúlyt fektettek. A nap végén minden versenyző részvételi díjat és kokárdát kapott, este pedig a helyi táncház 20 éves jubileumán ünnepelhettek közösen.

A ló szeretete összeköt

Szász Ferenc, a lovasklub tagja és a rendezvény egyik szervezője, 2008 óta körzeti állatorvos, az egyetem befejezése óta elhivatottan végzi munkáját. Mint mondja, főként sürgősségi ellátásokat biztosít, hiszen a helybélieknek nincs lehetőségük arra, hogy az állatokat kórházba szállítsák. „Ami adódik, azt mi helyben megoldjuk” – fogalmazott.

A helyi lovasélet egyik motorjaként Szász Ferenc 2015-ben csatlakozott a frissen megalakult Krasznai Lovasklubhoz, amely azóta is folyamatosan fejlődik. A klub az évek során egyre több tagot vonzott: „Egyre több helyi fogatos csatlakozik hozzánk. Szeretik a rendezvényeket, és örülnek annak, hogy más helyekre is eljutunk versenyezni – Szalontára, Magyarországra, bárhová, ahová hívnak minket, szívesen megyünk” – mondja büszkén.

A lovasklub története néhány lelkes helyi kezdeményezésével indult: „Két-három lovas úgy gondolta, hogy jó lenne közösen versenyezni. Akkor még nem voltam köztük, de hamar csatlakoztam, és megalakítottuk a klubot. Úgy gondoltuk, ha egy zászló alatt dolgozunk, sikeresebbek lehetünk. És ez így is lett, azóta töretlenül fejlődünk” – mondta. Bár saját lova még nincs, gyerekkora óta rajong ezekért az állatokért, és hivatását is ez a szeretet inspirálta: „A ló iránti szenvedélyem vezetett az állatorvosi pályára. A klubon belül és kívül is az összes ló gondja az én vállamat nyomja” – tette hozzá.

A szakember szerint Kraszna igazi lovas község, hiszen több mint 160 lóval büszkélkedhet. „Ez nálunk hagyomány. Vannak lovardáink, hátaslovaink, sőt díjugratásban is egyre jobb eredményeket érünk el. Van élet, van fejlődés” – mutatott rá. Szász Ferenc számára a ló és gazdája közötti kapcsolat leírhatatlan: „Szavakba nem lehet önteni azt a ragaszkodást, amit a ló és az ember érez egymás iránt. Elég egy hang vagy egy érintés, és a ló tudja, mit kér tőle a gazdája. Ezt nem lehet tanulni, ebbe bele kell születni, bele kell élni magunkat” – fogalmazott, hozzátéve, a versenyek során a lovak nagy terhelésnek vannak kitéve, de a klubtagok mindent megtesznek, hogy a legjobb körülményeket biztosítsák számukra: „Nem mindig kedvez nekik az időjárás vagy a pálya, de a verseny után letakarjuk, lecsutakoljuk, visszavisszük a boxba” – mondta.

„Visszatérünk a gyökereinkhez”

Kovács István, Kraszna polgármestere büszkén beszélt arról, hogy huszonnegyedik alkalommal sikerült megszervezniük a település hagyományos fogathajtó versenyét, a helyi önkormányzat és az RMDSZ támogatásával. „Nagy örömmel tölt el, hogy a rossz idő ellenére is sok fogat érkezett. A mai verseny két részből áll – akadályhajtásból és vadászhajtásból –, a két versenyszám között pedig lovasbemutatókkal színesítjük a programot” – mondta a polgármester.

A látványos bemutatók között a helyi Táltos Lovarda fellépése, valamint a magyarországi Szarvasról érkezett lovas tornász lányok produkciója is szerepelt. Kovács István szerint külön öröm, hogy idén már nyolc krasznai fogat is rajthoz állt, ami a helyi lovassport iránti növekvő érdeklődést mutatja. „Ez számomra igazi elégedettségre ad okot, mert egyre többen választják ezt a sportot, a fogathajtást, a lovaglást, a díjugratást. Jó látni, hogy újra felfedezzük a lovakkal való foglalkozás örömét” – fogalmazott.

A polgármester szerint mindez nemcsak sport, hanem identitás kérdése is: „Mi, magyarok, lovas nemzetnek tartjuk magunkat. Most pedig eljött az az idő, amikor néhány év kihagyás után visszatérünk a lótartáshoz, visszatérünk a gyökereinkhez, és ahhoz, akik valójában vagyunk: magyarok, és itt, helyben, krasznai magyarok”.

Ifjak és veteránok együtt a pályán

Miközben az eső szemerkélt, a feszültség és az izgalom szinte tapintható volt. A fiatal helyi versenyző, Papp Norbert izgatottan állt két lova mellett, hiszen mint mesélte, ez az első fogathajtó versenye, mind számára, mind a lovainak. „A lovaim eddig hátaslóként szolgáltak, de idén úgy döntöttem, kipróbáljuk magunkat ebben a sportban is. Nagy az izgalom, mert mindannyiunknak új ez az egész, de sokat gyakoroltunk, és kíváncsi vagyok, hogy élesben mit tudunk” – fejtette ki.

Miközben vele beszélgetünk, a verseny legidősebb és legtapasztaltabb helyi versenyzője érkezik, Torma András, aki egy év kivételével, minden krasznai fogathajtáson pályára lépett. „Most már mondhatom, hogy ez a véremben van” – meséli, majd hozzáteszi, volt, hogy negyedik, de volt, hogy harmadik helyezést is elért már. A lényeg, mint fogalmaz: hogy itt legyünk, együtt, a csapattal. Ez közösség, barátság, életforma. Gyerekkora óta vannak lovai, az édesapjának is voltak, így az állatok szinte már családtagok. A fekete már tizenhárom éve van nála, a másikat öt éve vette, szelídek, a gyerekek is felülhetnek rájuk.

„Az unokáim imádják őket, alig várják, hogy felülhessenek és szekerezni menjünk” – mondja. A gazda tudja, a lótartás nem könnyű. „Ha van földed, kaszálód, még megoldható, de ha másra bízod, drága mulatság. Mégis, aki szereti, annak ez nem teher, hanem öröm” – véli. A kedvezőtlen időjárás és a pálya kapcsán elmondja, mindenki azonos eséllyel indul, de csúszik a fű, a pálya nehéz, a lovakat óvni kell, a biztonság pedig a legfontosabb, mert balesetmentesen akarják végigcsinálni. A rendezvény nemcsak a versenyzőknek, hanem a közösségnek is ünnep volt: a verseny végeztével a résztvevők közösen ebédeltek, a szórakozás pedig az esti helyi zenés táncházban folytatódott.

A krasznai fogathajtó verseny nem csupán egy sportesemény: élő bizonyítéka annak, hogy a ló és ember közti kapcsolat, a hagyományok és a közösségi összefogás ma is élteti a vidéki életet, mert Krasznán a lovak szeretete nemzedékről nemzedékre öröklődik.