Figuráit ma is szerte a világon tanítják és táncolják. Magyarvistai otthonát olyan emberre bíznák, aki felújítaná és továbbéltetné a Mundruc-örökséget. Varga Zoltán László táncpedagógussal és a ház jelenlegi tulajdonosával beszélgettünk.

Nem hivatásos-, hanem ösztönös paraszttáncos, jó pedagógiai érzékkel megáldott mester, aki legényesből több mint jeles. Így jellemezhető röviden Mátyás István, vagy ahogy a legtöbben ismerték, Mundruc (1911–1977). „A kalotaszegi legényes legkiválóbb őrzője, alkotóművésze és előadója” – ez áll a magyarvistai szülőházára helyezett emlékplakettjén. Figuráit a mai napig tanítják és táncolják szerte a világon, sírhelyénél és házánál ma is koszorúznak.

Felkeresésünkre Varga Zoltán László táncpedagógus, a FolkOtthon alapítója és állandó oktatója elárulta, hogy ő is megtapasztalta, milyen is a „Mundruc-láz”. Szerinte rengeteg nagyszerű táncosa van Kalotaszegnek, „akiknek a neve ma legendásan cseng a táncházmozgalomban, de Mundruc neve elkerülhetetlen annak, aki kalotaszegi legényessel foglalkozik”. Így hát számára is elkerülthetetlen volt a találkozás a nagy táncos figuráival, hiszen Mérában intézményes keretek között a néptánccsoportban azokat is tanítják, a többi adatközlő táncos figuráival együtt.

Varga felidézett egy kedves történetet is Mátyás István kapcsán: „Húsz éve, amikor még nem is sejtettük, hogy valamikor fesztivált fogunk szervezni (Méra Világzenei Csűrfesztivált – szerk. megj.), egy jó barátommal a Szarka-telek csűrjében voltunk. Ő lehozott egy videókazetta lejátszót, vittünk fekete-fehér tévét is, majd Mundruc-folyamatot nézegettünk és tanulgattuk. De akkor számomra még korántsem volt elkötelezettség vagy elhatározás a hivatás irányába” – emlékezett vissza.

Később megalakult a Kalotaszeg Néptáncegyüttes, ahová meghívtak egy olyan táncos párost, akik hosszú évekig tevékenykedtek Magyarvistán. Szűcs János és Bíróné Marsi Andrea Magyarországról érkeztek, és feltett céljuk volt, hogy visszavezessék Mundruc örökségét szülőfalujának közösségébe. „2011-ben tudatosabban kerestem elő a róla készült felvételeket, és módszeresen kezdtem foglalkozni táncával” – részletezte.

Milyen volt a tánca?

„Mátyás István Mundruc táncát a letisztultság, a tudatosság, a higgadtság és az elegancia jellemezte” – válaszolta kérdésünkre Varga Zoltán. Mundruc egyik legkedveltebb tanítványa, a budapesti Éri Péter népzenész és folklorista így emlékezett rá: „Mindig azt mondta, hogy a legényest büszkén és mérgesen kell csinálni, és nem szabad hosszan táncolni, mert a legényes nemcsak szórakozás, hanem egyfajta mutatvány a közönségnek is”.

Mátyás István virtuóz táncával kitűnt a tömegből, erre pedig a táncfolklorisztika is felfigyelt. Előbb Molnár István, később Martin György „Tinka” vette felvételre táncát, majd ez utóbbi felvételei alapján egy monográfia is készült: Mátyás István „Mundruc”: Egy kalotaszegi táncos egyéniségvizsgálata. 1997-ben pedig egy dokumentumfilm is megjelent, amely Mundruc és Tinka együttműködése előtt tiszteleg.

Varga Zoltán szerint a szóbeszéd úgy tartja, hogy amikor Martin György a nemzetközi porondra terjesztette a Mundrucról szóló felvételeket, „a tánckutatók nem hitték el, hogy nem hivatásos táncosról van szó. Martin György Mindig azt mondta, hogy Mátyás István Mundruc a Kárpát-medence legkiemelkedőbb férfi táncosa, és egy mérai néni, Tötszegi Károlyné Kozma Kisó pedig a legkimagaslóbb női táncos egyéniség. Ők ketten sokat táncoltak együtt fiatalon és idősebb korukban is” – magyarázta a táncpedagógus.

Eladó Mundruc magyarvistai szülőháza

A Mundruc-ház tulajdonosát, András Magdát, nem kötik rokoni szálak a híres táncoshoz. Az épületet édesanyja révén örökölte, aki egykor Mátyás István menyéről gondoskodott, és mivel nem maradtak örökösök, a ház rájuk szállt.

2011-ben lett volna százéves Mundruc, ennek apropóján pompás ünnepséggel készültek a falubeliek. Gyerekek és fiatalok táncoltak, de jelen volt Kallós Zoltán néprajzkutató és Borbély Jolán etnográfus, Mundruc jó barátjának, Martin Györgynek a felesége is. A tulajdonos szomorúan számolt be arról, hogy a 2011-es megemlékezés óta semmiféle tevékenység nem volt a szülőháznál. Elmondása szerint mind a mai napig hoznak koszorúkat a házhoz, rendszeresen érkeznek magyarországi látogatók is, akik csendben a temetőben vagy a ház előtt emlékeznek meg róla, de senki nem érdeklődik az hajlék iránt, amiben ma már csupán néhány kalotaszegi bútor található.

Az András család szeretné, ha a ház olyan kézbe jutna, aki továbbviszi Mundruc örökségét, felújítja az épületet és megtölti élettel. Elképzelték, milyen jól mutatna a házban egy múzeum a legendás néptáncosról, de a felső emeleten akár táboroztatásra alkalmas szobákat is ki lehetne alakítani. Az udvaron álló hatalmas csűrre is ráférne a renoválás, de utána kiváló tánctérként szolgálhatna. A ház telke is hatalmas, így akár sátorozásra is lenne elegendő tér. Tehát minden adott ahhoz, hogy itt akár néptánctáborokat vagy egyéb hagyományőrző tevékenységeket szervezhessenek. Azaz majdnem minden. Már csak egy lelkes, tenniakaró vásárló megkeresését várják.