Az évad utolsó nagyszínpadi bemutatójára készül a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház. Tamási Áron Ábel a rengetegben című regényének színpadi adaptációját Tóth Tünde átdolgozásában és rendezésében láthatja a közönség Ábel. Rengeteg címmel június 9-én, 19 órától.

Az előadást bejelentő sajtótájékoztatón Nagy Pál igazgató megemlítette, hogy 2022-ben Tamási Áron emlékév volt, és ezt a Tamási-darabot azért tűzte a 2022/23-as évad műsorára a színház, mert az író élete, munkássága sok szállal kötődik a városhoz, és éppen ezért „úgy gondoljuk, hogy Udvarhelynek érdemes a Tamási Áron születésének 125. évfordulója előtt tisztelegnie, és színházunk ekképpen zárja a Tamási-emlékévet”. Hosszas keresgélés után és előzetes munkáit figyelembe véve kérte fel a színház Tóth Tündét, a Nagyváradi Szigligeti Színház színészét az előadás megrendezésére.

Tóth Tünde beszámolt arról, hogy azért esett a választása erre a darabra, mert állítása szerint szeretne valami olyan anyaggal foglalkozni, amivel „személyesebben tud szólni az udvarhelyi nézőkhöz”, így talált rá az Ábelre. Meglátása szerint „elképesztően sok vetületét mutatja fel most is a társadalomnak” ez a szöveg, és Ábel számára sem a természetbe való kihelyezettség, kivetettség képezi az igazi veszélyt, hanem a társadalomnak azok a rétegei, amelyek különböző módszerekkel megpróbálják őt lépre csalni, átverni. Ezekben a konfliktushelyzetekben, ezekben a találkozási folyamatokban érik, edződik meg, válik felnőtté a darab címszereplője, tehát tulajdonképpen egy felnövéstörténetnek lehetünk a tanúi – idézte a rendezőt a színház sajtóközleménye.

Tóth Tünde ugyanakkor kiemelte, hogy ebben a regény-adaptációban egy egyéni, sajátos olvasatát kereste a Tamási-műnek, és ebben az értelmezésben nagyon fontosak voltak számára Ábel álmai, illetve hogy olyan vetületeket mutasson meg a regényből, amelyek a klasszikus dramaturgiában nem feltétlenül működnek. Ilyenképpen jelenítődik meg egy kollektív szereplőcsoport: az Ábel állatai, amelyek végigkísérik őt a Hargitán, továbbá a fegyverek is egy ilyen kollektív szerephez jutottak ebben az olvasatban.

Barabási Árpád művészeti vezető szerint felvetődik a kérdés, hogy mitől válik aktuálissá egy-egy mű vagy egy-egy téma, és az Ábel. Rengeteg kapcsán a felnőtté válás történetén túl elmondható, hogy tulajdonképpen „Ábel mi magunk vagyunk, mindannyian”. Az az Ábel is, aki kirobbantja a fát, hogy később eladja, az is, aki ügyeskedése folytán hamis számlát ad, az is, aki puszta kézzel próbál túlélni egyik napról a másikra. És mindezen ténykedéseknek az aktualitása visszaköszön a mindennapjainkban, hangsúlyozta.

A társulat vezetője szerint nagyon nehéz manapság Tamási műveket jól megszólaltatni, játszani, éppen a rárakódott „székely néplélek és romantika” miatt, de érzékelhető, hogy az író ezeket iróniával kezeli, szépen lenyesegeti, és a humor mellett a hiányosságainkat is bemutatja, ettől az önmagunkkal való szembenézéstől pedig nem kell félnünk.

Az előadás díszlettervezője, Golicza Előd kitért arra, hogy az otthontól való eltávolodást, a Hargitára való száműzetést, a magánnyal való szembenézést nem illusztratív módon igyekeztek megjeleníteni, hanem elsősorban az érzetek szintjén kellett megtalálni a próbafolyamat során, és ezeknek teret keresni az előadáson belül. Az előadás zenéjét Cári Tibor székelyudvarhelyi zeneszerző jegyzi, árulta el Tóth Tünde, és igyekeztek bizonyos archetipológia megteremtésére mind a zenében, a dallamvezetésben, mind a koreográfia, továbbá a jelmezek megtervezése során is. Lokodi Aletta jelmeztervező kitért arra, hogy a jelmezek megtervezésekor lényeges szempont volt a korhangulatra, a rurális közegre való utalás, de nem direkt módon, hanem a stilizálás eszközeivel. A mű humorára való hajazás abban is megmutatkozik, ahogyan igyekezett elrajzolni azokat a karaktereket, akik groteszkebb képet mutatnak a jelenetekben. Ruszuly Ervin koreográfus abbeli reményét fejezte ki, hogy valószínűleg az ő elképzelései a színpadi mozgások megalkotásakor összefonódtak a rendezői koncepcióval, és bár igyekeztek a maximumot kihozni mindenből a próbák alatt, „mindig akadhat még utólagos szöszölni való egy előadás létrejötte után is”.

A darab rendezője rávilágított arra, nem véletlen az sem, hogy a darab cselekménye 1920-ra helyeződik, hiszen Tamásinak sikerült „két ember: egy 14 éves kisfiú és egy nagydarab román katona viszonyában megfogalmaznia egy egész nép traumáját”. A gyermeki bölcsessége Ábelnek abból is kitűnik, hogy hiába próbál kakaskodni vele a román csendőr, ő nem fogadja el őt ellenségként, ami az ábeli felülemelkedés morális lényege volna. Az áldatlan sorsunkon való kesergés és önsiratás terhes helyzete helyett sokkal fontosabb volna, ha öniróniával tekintenénk néha önmagunkra, és vállalnánk az önmagunkkal való szembenézés kellemetlen részeit is, állapította meg a társulat művészeti vezetője.

Végezetül elhangzott, hogy ebben az évadban két bérletes előadás (a Tomcsa Sándor bemutató- és Nyirő-bérletek) keretében tekinthető meg az Ábel. Rengeteg, amit rendkívüli módon ezúttal nem a szokásos, csütörtök-pénteki bérletes napokon, hanem péntek-szombati napokon láthat a közönség. A jövő évadban is műsoron tartja a színház a darabot, a diákbérletben is benne lesz az előadás, tette hozzá Nagy Pál igazgató, „hiszen a cél az, hogy az ifjú generációhoz is eljusson Tamási világa, és nem a közismert, elcsépelt formában”.

Jegyek a színház jegypénztárában válthatók hétköznapokon 11 és 14, illetve 15 és 17 óra között. Érdeklődni a 0743/212-131-es telefonszámon.