Megszólalt a héten a Balk Magazinban Tómó Margaréta és beszámolt arról, hogy először ültek egy asztalhoz a vajdasági magyar politikai élet meghatározó szereplői. A Pannon RTV Közbeszéd című műsorában Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, Csonka Áron, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) elnöke, Surányi Zoltán, a Vajdasági Magyar Plénum (VMP) elnöke és Rózsa Zsombor, a Vajdasági Magyar Újrakezdés (VMU) koordinációs testületének elnöke, akik politikai ellenfélként eddig csak a Facebookon üzengettek, most végre egymás szemébe mondták, mit gondolnak a közösséget foglalkoztató, meghatározó jelentőségű kérdésekről.

Tómó Margaréta úgy látja, a vita „fontos mérföldkő volt, de egyben emlékeztető is arra, milyen messzire kerültünk a valódi politikai vitakultúrától: a két és fél órás műsorban több volt a személyeskedés, a sértettség és a pozícióharc, mint a jövőre vonatkozó konkrét elképzelés.”

Igazi kuriózumszámba menő eseménynek, az elmúlt évek legizgalmasabb és leginkább feszültséggel teli televíziós vitájának lehettek szem- és fültanúi azok, akik június 15-én este a Pannon TV Közbeszéd című műsorát követték Vajdaságban a televízióban vagy a tévé Facebook-oldalán. Ugyanis először ült egy asztalhoz a vajdasági magyar politikai élet négy meghatározó szereplője és ütköztette véleményét a közösségüket érintő legfontosabb kérdésekről, így többek közt a magyar kormánnyal fenntartott viszonyról, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) hatásköreiről és a szerb–magyar kapcsolatokról.

Mielőtt rátérnék Tómó Margarétának a Mímelt újságírás és többszólamúság című és a sokatmondó, Közbeszédben vannak, a szabadkai Pannon TV is elkezdte gyakorolni a pluralizmust, de még nem nagyon megy neki alcímet viselő beszámolójának az ismertetésére, el kell mondanom, hogy a korábbi publikációi révén már az olvasóim régi ismerősnek számító szabadkai kolléganő (e közléseket lásd itt, itt, itt és itt) ezelőtt három héttel szintén egy előzmények nélküli eseményről tudósított a Balk Magazinban.

Május utolsó napján arról adott hírt, hogy „sajtótörténeti pillanatnak” volt részese, mert hosszú évek hallgatása után szerkesztők, újságírók és médiavezetők ültek egy asztalhoz Szabadkán a magyarországi események fényében és megpróbáltak nyílt és őszinte párbeszédet folytatni a vajdasági magyar médiatér múltjáról, jelenéről és a jövő legégetőbb kérdéseiről. Azt is elmondta, a Tiszta vizet a pohárba, szabad szót a médiába! címmel szervezett konferencia, amelyet a Szabad Magyar Szót és a Családi Kört kiadó alapítvány azzal a céllal hívott össze, hogy a magyar nyelven működő vajdasági sajtó vezetői, valamint a helyi médiavilág jeles képviselői önvizsgálatot tartsanak, sajnos csak részben érte el célját.

Hogy miért kényszerült erre a nem éppen megnyugtató megfogalmazásra, azt meg is indokolta: „A találkozó már önmagában hatalmas siker, hiszen szinte mindenki jelen volt (a Vajdaság Ma portál képviselőit kivéve), és senki sem állt fel az asztaltól a rendezvény vége előtt. De elég volt-e ez, elégedettek lehetünk-e az eredménnyel és mi lehet a folytatás, ha vannak, akik nem képesek az önkritikára és tulajdonképpen realitástagadásban élnek?”

Ahogyan a hivatkozott médiafórumon szembeötlő volt az, hogy a vajdasági magyar sajtó szereplői továbbra sem ugyanazt a valóságot látják, ugyanez volt érvényes arra a stúdióbeszélgetésre is, amelyről Tómó Margarétának az elmúlt napokban megjelent beszámolójából értesülhettünk. Mert, mi tagadás, az ugyan csak üdvözölhető lehet, hogy végre-valahára „a szabadkai Pannon TV is elkezdte gyakorolni a pluralizmust”, és megteremtette annak lehetőségét, hogy a vajdasági magyar politikai és civil szervezetek képviselői ütköztessék álláspontjukat.

Viszont az is igaz, hogy az elégedettsége mérséklet volt, hisz így fogalmazott: „még nem nagyon megy neki”. Ugyanis a műsorban a moderátor szerepét vállaló műsorvezető-szerkesztő, Loboda Árpád kérdéseket nem tett fel, azokat inkább meghagyta a részvevő politikai vezetőknek, főleg Pásztor Bálintnak, a VMSZ elnökének, aki több alkalommal is „átvette” a műsorvezető szerepét és közbekérdezett.

Pásztor, Csonka Áron, Rózsa Zsombor, valamint Surányi Zoltán hét téma kapcsán beszélgettek. Ezek a következők voltak: együttműködés az új magyar kormánnyal – támogatáspolitika, szerb–magyar kapcsolatok, MNT-választások ősszel, vajdasági magyar sajtó helyzete, a vajdasági magyar oktatás helyzete, a vajdasági magyar kultúra helyzete és demográfiai mutatók.

Szerzőnk mielőtt rátérne az első napirendi pont kapcsán kifejtett álláspontok ismertetésére egy általános képet ad a vita lefolyásról. Amit és ahogyan összegez, azt bizonyítja, hogy nemcsak a műsorvezető nem állt a helyzet magaslatán, de a disputa résztvevői sem.

„Pásztor az arrogáns, sértegető stílus mellett döntött, Surányi Zoltán nemcsak a VMSZ-szel, hanem az Újrakezdéssel is „összeveszett” és sértődött magatartást mutatott, Rózsa Zsombor, akit Pásztor kiszemelt magának (feltehetően azért, mert ha megszerzi politikai tapasztalatát, ő az egyetlen, aki ellenfele lehet a VMSZ mostani elnökének), meglehetősen nyugodtan viselte Pásztor boxolását, de a tapasztalatlanság miatt nem mindig tudott megfelelően reagálni.

Csonka Áron pedig kesztyűs kézzel bánt szemtől szemben politikai ellenfeleivel. A hét téma mindegyikénél volt lehetőség a véleménynyilvánításra, azt követően pedig rövid „vitára” is, ami inkább a személyes sértegetés, fennhéjazós dobálózás hatását keltette, mintsem érett politikai vitát.” Ezek után lássuk a terítékre került kérdéseket, illetve a hozzájuk kapcsolódó véleményeket.

Az első pont a magyar kormánnyal fenntartott viszony, illetve a támogatáspolitika volt, amely azonnal heves vitát váltott ki. A felek ugyan egyetértettek abban, hogy jó viszonyt kell ápolni az anyaországgal, viszont a mód és a beszélgetőpartnerek tekintetében rögtön megjelent a nézeteltérés.  Az alaphangot Pásztor Bálint adta meg, aki elmondta, amit korábban is hangoztatott, hogy „a VMSZ sosem volt a magyar kormány ellenzéke, így most sem lesz az.”

Surányi Zoltán utalva arra, hogy Magyar Péter a Pásztor Bálinttal történt április 25-i találkozóján kemény kritikát fogalmazott meg a vajdasági magyar tévével kapcsolatosan („Nem kaptam arra megnyugtató magyarázatot, hogy miként fordulhatott elő, hogy a vajdasági Pannon RTV adásaiban két év alatt kétszer hangzott el a legerősebb magyar párt (a TISZA) neve. Ahogy azt is elfogadhatatlannak tartom, hogy ugyanezen tévé úgy számolt be a választás éjszakáján tartott beszédemről, hogy politikai utasításra kivágták a beszéd azon részét, amellyel a külhoni magyar testvéreinkhez szóltam.”) szintén bírálta a tévét majd „csípősen odaszólt Magyar Péternek, Magyarország miniszterelnökének, akit a Pannon TV új főszerkesztőjének nevezett.”

A legrégebbi vajdasági magyar párt, az 1990-ben alakult VMDK elnöke, Csonka Áron kiemelte az átvilágítás fontosságát, amire Pásztor azt mondta, hogy állnak elébe. A TISZA párt lehengerlő győzelme után fellépő, jelenleg szervezés alatt álló civil mozgalom első embere, Rózsa Zsombor, aki április 18-ig még a VMSZ tagja volt, viszont rögtön megtámadta a VMSZ elnökét mondván, hogy „Pásztor április 12-e óta a vajdasági magyar közösség nevében akar tárgyalni, nem a VMSZ nevében, miközben erre őt nem kérte és jogosította fel senki, de azt is elmondta, hogy ők maguk is egy asztalhoz ültek már a magyar kormány néhány jelentős képviselőjével.” Utóbb állítását illetően tény és való: ennek az állítólagos kapcsolatfelvételnek sehol, semmilyen formában nem lehet a nyomára bukkanni.

Hadd jegyezzem meg, hogy miközben minden résztvevő hangsúlyozta, hogy a magyarországi támogatások és a Budapesttel való kapcsolat a vajdasági magyar közösség fennmaradása szempontjából stratégiai jelentőségű, ebben a témakörben jelentek meg a legmarkánsabb nézetkülönbségek, sőt valódi törésvonalak is. Ezek lényege, hogy míg a VMSZ a mindenkori budapesti kormánnyal való szoros és központi együttműködési modellt védi, a vele szembenálló magyar szervezetek a többcsatornás kapcsolattartást, nagyobb politikai pluralizmust és a támogatási rendszer átláthatóbb működését követelik. Azt is szóvá kell tennem, hogy felmerült az igény egy átláthatóbb, teljesítmény- és szakmaiság-alapú támogatási rendszer kialakítására, amelyben pártpolitikától független szakmai testületek döntenének.

Ezt követően tért ki Tómó Margaréta arra, hogy miként látják a stúdióbeszélgetés résztvevői a magyar–szerb kapcsolatokat. A politikusok erről is eltérően vélekedtek, konkrétumokkal igazolva azt, hogy míg diplomáciai szinten nagy az egyetértés, a hétköznapi életben ez nem mindig látszik: „Pásztor kiemelte, hogy harmincszor kevesebb incidens van ma, mint korábban, Rózsa pedig arról beszélt, hogy egyes incidenseket a VMSZ próbált eltussolni, majd rámutatott, hogy a történelmi vegyesbizottság egy ideje semmit nem csinál, vagyis nem tudni, mire jutottak. Csonka a kétnyelvű táblák kapcsán vonta kérdőre Pásztort, szerinte ugyanis negyven évvel ezelőtt is voltak ilyenek, Pásztor szerint viszont nem.”

Aligha meglepő, hogy az őszre tervezett MNT-választások kapcsán is éles szembeállás alakult ki a részvevők között, hisz e témát illetően teljesen eltérő érdekek állnak a háttérben.

„Az MNT kapcsán Pásztor felhívta a figyelmet, hogy amikor az ellenzék elindult, akkor mindig bejutott valaki a testületbe. Ők most is egy széles listával készültek, sok fiatallal, és olyan emberekkel, akik a saját területükön már bizonyítottak. Surányi Zoltán szerint az oktatás, kultúra, nyelvhasználat, tájékoztatás mellett olyan témákat is érintenie kellene az MNT-nek, mint a környezetvédelem. Rózsa Zsombor szerint az MNT fokozatosan politikai behatás alá került, és a kritikus hangok fokozatosan kiszorultak. A VMÚ abban érdekelt, hogy felszabadítsák az MNT-t, az MNT hatásköreit pedig szerinte is bővíteni kellene, többek között a gazdasági területtel is, ifjúság, diaszpóra területekkel. Csonka szerint az MNT most egy párt ellenőrzése alatt van, amely a támogatásért cserébe lojalitást kér, szerinte a nemzeti tanácsoknak valós autonómia kell, ehhez pedig törvényt kell változtatni.”

Természetesen sok más lényeges kérdés felmerült még a vita során, amelyekről említést tett a cikk szerzője. Így például arról, hogy „az oktatás nemcsak az ösztöndíjakról és a tanszercsomagokról kellene, hogy szóljon, ezek fontosak, de a minőség még inkább az”, hogy „szerb nyelv hiánya a munkába álláskor és az egyetemre iratkozás előtt komoly gondot okoz, és azt eredményezi, hogy a fiatalok Magyarországra menjenek”, hogy „tankönyveket írni is kellene, nemcsak fordítani”, hogy „hiába épültek fel a művelődési házak, de tartalommal nincsenek megtöltve” vagy, hogy „az elmúlt tíz évben a VMSZ teljhatalma mellett mintegy 70 ezer emberrel lettek kevesebben Vajdaságban, ami 27 százalékos fogyás”.

Mindezekre és akár más felvetésekre is szívesen kitértem volna még, de a szándéknak mindig határt szabnak a terjedelmi korlátok. Ezért végül csak azt idézném a tudósításból, hogy annak a kérdésnek kapcsán, mely szintén az indulatok felizzását generálta a Közbeszéd stúdiójában hétfő este, és amelyről a beszédes fejezetalcím, A vajdasági magyar újságírás, Pásztor nem akar egyenlősdit játszani tanúskodik, hogyan fogalmazott Tómó Margaréta:

„A vajdasági magyar sajtó helyzete kapcsán Pásztor Bálint érdekes gondolatot fogalmazott meg. Azt mondta, szerinte »vajdasági magyar választók döntik el, hogy ki mennyit szerepel a sajtóban, mert nem lehet egyenlősdit játszani, ugyanis a VMSZ 1996 óta parlamenti képviselettel rendelkezik«.

Hozzátette, hogy jónak tartja az ilyen vitákat, de következő mondatával megpróbálta megalázni vitatársait, miszerint »a polgároknak joguk van tudni, ki mit képes felmutatni. Ezer aláírással bárki állíthat MNT-listát, de aki ezt nem tudja, az hiába ír naponta közleményt és készít cuki videókat, nem fogja képviselni az MNT-ben a polgárokat«.

Surányi kiemelte, hogy egy párt rátenyerelt a sajtóra, mert amit a Magyar Szó, a Pannon és a Hét Nap művel, az nem közszolgálati sajtó, ami megfelelne a sajtószabadsági normáknak. Szerinte csak a Vajdasági TV magyar szerkesztősége az objektív, ahol ő negyven éven át dolgozott, majd hozzátette: Mi úgy gondoljuk, hogy a Szabad Magyar Szó sem tartozik a sajtószabadság képviselői közé, reméljük egy nap majd kiderül, ki áll mögötte”, majd szabadkozni kezdett Pásztornak, hogy nem a VMSZ-re gondolt.

Rózsa szerint abszolút filmszínházat láthattunk Pásztor Bálint részéről, amikor a Magyar Péter találkozója után közölte, hogy nem folyik bele a sajtó dolgaiba, de megkérte Fremond Árpádot, hogy engedjék be az ellenzéki hangokat az MNT által alapított médiába.

Csonka kiemelte, hogy kormányszintű kritika nem jelenhet meg az MNT alapítású médiumokban, a közszolgálatiságot nem látják el.”