Megszólalt a héten a vajdasági Hét Napban Kartali Róbert, a hetilap főszerkesztő-helyettese és interjút közölt Vicsek Annamária vajdasági EP-képviselővel, akit nemrég választottak meg az Európai Parlament Kisebbségi Munkacsoportja egyik alelnökévé.

A politikus, aki korábban többször is volt a VMSZ parlamenti képviselője, illetve szintén több ízben oktatási államtitkára a belgrádi kormányoknak, majd a magyar párt alelnöki tisztségét is betöltötte mielőtt a Fidesz—KDNP vajdasági EP-képviselőjévé választották meg tavaly – a vele folytatott beszélgetésben beszámolt a Vincze Lóránt vezette uniós munkacsoport tevékenységéről, céljairól és hangsúlyosan arról, hogy milyen eredmények elérésére törekszik a jövőben.

„JÚNIUSBAN MI LESZÜNK A HÁZIGAZDÁK!

Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) éves fórumát idén Vajdaságban tervezik megtartani, a megvalósításban kérték a VMSZ szakmai partnerségét.

Vincze Lóránttal, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség európai parlamenti képviselőjével, a FUEN elnökével tárgyaltam ma, kérésére.

Elismerően szólt a vajdasági kisebbségvédelmi modell működéséről és a VMSZ érdekképviseleti tevékenységéről és áttekintettük a FUEN tagszervezetei konferenciájának szervezési részleteit.

A FUEN az európai őshonos nemzeti kisebbségek és nyelvcsoportok érdekképviseleti szervezete, a legnagyobb kisebbségi ernyőszervezet Európában.”

Két nappal ezelőtti Facebook-bejegyzését idéztem a VMSZ elnökének. Pásztor Bálint ebben csak tömören hírül adta, hogy a vajdasági magyarság legnagyobb pártját milyen megtiszteltetés érte azzal, hogy házigazdája lehet 2025 nagyon fontos kisebbségvédelmi rendezvényének. Viszont a Vincze Lóránttal történt pénteki szabadkai találkozója után akárcsak a vendége, ő is az újságírók rendelkezésére állt és bővebben kifejtette, miért tölti el jogos büszkeséggel meg elégtétellel is a FUEN elnök és RMDSZ-es EP-képviselő nagyra értékelhető felkérése: „Azt gondolom, hogy a vajdasági magyarság helyzete és autonómiájáért vívott küzdelme európai szinten is az elmúlt évtizedekben elegendő figyelmet vívott ki magának. Vannak olyan eredményeink, amelyek európai szinten is irigylésre méltóak. Elsősorban a kollektív jogok elismerése és az autonómiának az építése ügyében.

A Vajdasági Magyar Szövetség a FUEN-nak tagszervezete, úgyhogy arról beszélgettünk, az elnök úrral, hogy hogyan tudjuk még szorosabbra fűzni a kapcsolatot a FUEN és a Vajdasági Magyar Szövetség között. És megállapodtunk arról, hogy a FUEN következő regionális konferenciáját júniusban itt, Vajdaságban rendeznénk meg. Ez egy összeurópai konferencia lenne, amely tavaly például Baszk-földön volt.”

Őt követően Vincze Lóránt arról nyilatkozott a Pannon RTV-nek, hogy a FUEN, mint kisebbségi ernyőszervezet, otthont ad valamennyi Kárpát-medencei magyar szervezetnek annak érdekében, hogy a magyar közösségek is egyre jobban fejlődhessenek. Arról is beszélt, ennek okáért megalakították a magyar közösségek munkacsoportját, hogy az európai keretben az őshonos közösségek megbecsülést, támogatást élvezhessenek.

„Sajnos, nem ez a helyzet az Európai Unióban.  – indokolta ezt a kezdeményezést, majd rámutatott: Azt tapasztaljuk, hogy hiába fordultunk az Európai Bizottsághoz, a Minority SafePack kezdeményezéssel, hogy alkosson jogszabályokat az Unió az őshonos nemzeti kisebbségek védelmére és támogatására. Ezt elutasította, ezért pereljük a Bizottságot, és most az Európai Unió Bíróságán van ez az ügy. Másrészt azt tapasztaljuk, hogy az Európa Tanács keretében, ahol van a kisebbségi keret egyezménye, a Nemzeti Charta, a Kisebbségi Nyelvi Charta, ennek ellenére elhanyagolják ezt a területet. Nagyon lecsúszott a prioritás listáján az Európai Intézménynek a kisebbségek védelme. A FUEN-t azért hoztuk létre, hogy ezt az erőfeszítést támogassuk.”

A vajdasági magyar televízió riportere ezt követően fontosnak tartotta tudósításban elmondani: Vincze és Pásztor a kapcsolatok még szorosabbá tétele mellett szállt síkra, hisz a VMSZ tagszervezete a FUEN-nak. Majd arra is kitért, hogy a VMSZ és az RMDSZ már évtizedek óta gyümölcsöző kapcsolatot ápol, továbbá hangsúlyozta: „Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke több alkalommal is segítette a VMSZ választási kampányát, és az együttműködés napi szinten kézzelfogható az Európai Parlamentben is.”

Végül hadd jegyezzem meg e szabadkai konzultáció kapcsán, hogy a VMSZ-elnök nemcsak méltatta a szervezete és a romániai magyar érdekvédelmi szövetség kitűnő viszonyát, amikor így fogalmazott: „Nincs egymáshoz két közelebb álló kisebbségi párt, mint az RMDSZ és a VMSZ”. Azt is nyomatékosítani kívánta, hogy „az együttműködésben kiemelt szerepet játszik a vajdasági Vicsek Annamária is, a Fidesz-KDNP  Európai Parlamenti képviselője, aki kisebbségi jogok képviseletében aktív szereplőként segíti a közös ügyeket” és aki annak az uniós kisebbségi munkacsoportnak az egyik alelnöke lett nemrég, amelyet Vincze Lóránt vezet. Ez a több mint negyvenéves múltra visszatekintő testület az egyetlen olyan hivatalos fórum az EP-ben, ahol a nemzeti közösségek helyzetéről érdemben tárgyalnak, és amelynek idei újjáalakulását minden politikai csoportból származó, közel negyven képviselő támogatta.

Mindezeket elöljáróban kívántam elmondani annak okán, hogy a most bemutatandó publikáció az az interjú, mely a szabadkai Hét Nap eheti számában látott napvilágot és amelyben, Kartali Róbert fogta vallatóra a hivatalosan Az Európai Parlament hagyományos kisebbségekkel, nemzeti közösségekkel és nyelvekkel foglalkozó frakcióközi munkacsoportjának nevezett uniós fórum frissen megválasztott magyar alelnökét.

Annak apropóján, hogy a mi Vincze Lórántunkat a múlt hónap derekán a testület elnökévé választották, a lapunkban annakidején már vázoltuk e fórum szerepét és jelentőségét. Viszont most, hogy az interjúja bevezetőjében a megvallatott részletesebb tájékoztatást ad erről a frakcióközi formációról, úgy vélem a mondanivalóját érdemes megismerni:

„Az európai parlamenti képviselőknek lehetőségük van ötévente, a parlamenti mandátum elején közös munkacsoportokat létrehozni, melyek egy-egy témával foglalkoznak behatóbban. A munkacsoport megalakítását legalább három politikai frakciónak kell támogatnia. Mivel a létrehozható munkacsoportok száma korlátozott, ezért a különböző javaslatok között nagy a versengés, hogy megszerezzék a szükséges támogatást. A Kisebbségi Munkacsoportnak a története negyven évre tekint vissza, ezért is hatalmas siker, hogy a tavalyi EP-választás után újra sikerült megalakítani a Patrióták Európáért, az Európai Konzervatívok (ECR) és az Európai Néppárt (EPP) támogatásának köszönhetően.

A Kisebbségi Munkacsoport olyan képviselőket tömörít, akik számára fontosak az európai, őshonos nemzeti kisebbségeket, közösségeket és nyelveket érintő kérdések, melyek egyúttal behatárolják e testület tevékenységét is. Az ülések e témák köré szerveződnek, ahol megvitatunk egy-egy nemzeti vagy nyelvi kisebbséget érintő kérdést, bemutatunk jó példákat, szakemberektől előadásokat hallgathatunk meg, és döntünk közös fellépésről egy-egy jelentősebb kérdésben. A jelentősége abban rejlik, hogy az Európai Uniónak ez az egyetlen testülete, mely a nemzeti és a nyelvi kisebbségek ügyét felkarolta, és immár negyven éve sikeresen napirenden tartja a nehézségek ellenére.”

A folytatásból az is kiderül, bár a munkacsoportnak nincs törvényhozási szerepe, de tagjai közbenjárásával egy-egy kisebbségi nyelvi kérdést javasolhat a szakbizottságok elé megvitatásra. Emellett határozat-javaslatokat is megszövegezhet és nyújthat be az EP plenárisának megvitatásra és elfogadásra, valamint kérdéseket intézhet a Bizottsághoz. Valójában súlya és ereje is abból eredeztethető, azaz hogy politikai hovatartozástól függetlenül, szinte minden politikai frakcióból egy testületbe tömöríti a téma iránt érdeklődőket, és így tudja növelni az érdekérvényesítési erejét. E lehetőségének köszönhetően már minap úgy döntött, kérdést intéz az új összetételtű Európai Bizottsághoz, hogy megtudja: „terveznek-e, és ha igen, hogyan foglalkozni a kisebbségi és nyelvi jogokkal az elkövetkező öt évben.”

Ezt követően Vicsek Annamária arról a kettős mércés viszonyulásról számol be, hogy amikor az uniós intézmények a kisebbségek jogait tárgyalják, ezeken a leginkább a szexuális kisebbségeket, a romákat és a migránsokat értik, de a nemzeti és nyelvi kisebbségek szinte teljes mértékben a háttérbe szorulnak, mert az utóbbiakat a tagállamok nemzeti hatáskörébe tartozónak ítélik.

Tény és való: mivel a munkacsoport tagjai több tíz uniós és unión kívüli kisebbséget képviselnek, ezért a céljaik is eltérőek. Abban viszont teljes az egyetértés közöttük, hogy az őshonos nemzeti és nyelvi kisebbségeknek, melyekhez csaknem 50 millióan tartoznak az EU-ban, továbbra is szükségük van egy érdekérvényesítő platformra, melyet a Kisebbségi Munkacsoport el tud látni. Ezért a nehézségek ellenére is, napirenden tartják, hogy az általunk képviselt üzenetek és értékek minél több helyen megjelenjenek, minél több döntéshozóhoz eljussanak.

Értelemszerűen szó esik a kérdezz-felelekben sok minden másról is, amire a terjedelmi korlátok miatt nem térhetek ki. Viszont azt kihagyhatatlannak tartom, hogy bemutassam: miként látja szerepét a délvidéki EP-képviselő ebben az uniós csoportosulásban.

Előbb egy szintézisét adja a küldetésvállalásának, azzal, hogy kifejti: „Az én személyes célom, hogy a vajdasági magyar közösség számára jelentős témákat is becsatornázzam a testület mindennapi munkájába, ezzel elősegítve a közösségünk fejlődését és Szerbia európai uniós útját.”

Majd rákérdezésre, hogy miért jelentős ez a fórum a vajdasági magyar közösség szempontjából a következő, konkrétumokat is tartalmazó válasza van:

„A vajdasági magyar közösség szempontjából több okból is fontos a Kisebbségi Munkacsoport. Egyrészt lehetőséget ad arra, hogy a közösségünk és intézményrendszere bemutatkozzon e testület keretében is, kiemelve az eredményeinket, erősségeinket, vagy éppen azokat a területeket, ahol problémák merülnek fel. A Magyar Nemzeti Tanács több ízben is tartott már bemutatót a Kisebbségi Munkacsoport ülésein, mely hagyományt én is folytatni szeretném.

Fontos az állandó jelenlét, hogy tudjanak rólunk, és jobban megismerjenek bennünket. Másrészt, a bővítéspolitika alkot közvetlen kapcsolatot a vajdasági magyar közösség és az Európai Parlament munkacsoportja között. A csatlakozási tárgyalások során az EU górcső alá veszi a tagjelölt állam jogrendszerét, ideértve a kisebbségi jogi keretet is, és intézkedéseket javasolhat e területen, ami a csatlakozási tárgyalási fejezet részévé válik.

Nagyon jól tudjuk, hogy a kisebbségi jogok területén addig lehet eredményeket elérni, amíg egy állam nem válik teljes jogú taggá. Ezután a kisebbségjogi kérdések már tagállami hatáskörbe tartoznak. Ezért a Kisebbségi Munkacsoport keretet ad arra is, hogy nyomon kövessük a kisebbségi és nyelvi jogok alakulását a tagjelölt államokban is. A célom a munkacsoport alelnökeként, hogy minél hangsúlyosabban jelenjen meg ez az aspektus a testület munkájában, ezzel segítve, hogy a vajdasági és a kárpátaljai magyarság érdekei is megjelenjenek az Európai Parlamentben.”