Megszólalt a héten a Balk Magazinban a portál egyik magát megnevezni nem kívánó szerkesztője és beszámolt arról, hogy a vajdasági magyarság kétféleképpen ítéli meg a tavaly novemberi újvidéki vasútállomáson történt tragédia óta folyamatosan zajló, immár az egész országra kiterjedő tüntetéseket.

A két eltérő megközelítés friss lenyomatait górcső alá véve a cikkszerző sommásan összegez: „A szerbiai tiltakozások kapcsán két markánsan eltérő üzenet hangzott el: a Vajdasági Magyar Plénum arra figyelmeztette a rendfenntartó erőket, hogy nem a hatalom fenntartása, hanem a rend biztosítása a feladatuk, míg Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke Szent István-napi beszédében az anarcholiberális forradalmárokat bírálta, hangsúlyozva, hogy a vajdasági magyar közösség nem vesz részt az önpusztító ámokfutásban.”

„Az újvidéki vasútállomás előtetője, amely tavaly november 1-jén omlott le, és amelynek következtében 16 ember meghalt, a színes forradalom első lépéseként omlott össze. Nem gondolom, hogy az előtető magától omlott volna le, sem azt, hogy szerencsétlen véletlen, tragédia vagy valamilyen hanyag munka következménye lett volna, úgy vélem, előre megtervezett diverzió volt. Ami Verbász, Újvidék, Valjevo és Niš utcáin történik, az nem demokrácia, inkább egy fasiszta diktatúra. Terrorszervezetek, akik azzal a céllal járnak-kelnek, hogy holnap gyilkoljanak.”

Ana Brnabić, a belgrádi parlament elnöke a fenti szavakkal minősítette augusztus 18-án politikai szabotázsnak és provokációnak az emlékezetes újvidéki tetőbeomlást és a 297 napja, egyre nagyobb intenzitással zajló hatalomellenes tüntetések legújabb, erőszaktól sem mentes fejleményeit, amelyeknek élén a kezdetek óta az szerbiai egyetemisták állnak.

A házelnök és volt kormányfő ezzel a Pink televízióban elmondott hangulatkeltő nyilatkozatával két legyet is akart ütni egy csapásra. Egyrészt ráerősíteni kívánt Vučić elnöknek az előző napi sajtótájékoztatóján megfogalmazott helyzetértékelésére, ahol az államfő reagálva a legutóbbi napok tömegmegmozdulásaira nemcsak kemény fellépést jelentett be a kormányellenes tiltakozókkal szemben, hanem hangsúlyozva, hogy „ellen fogunk állni a külső nyomásnak, és győzni fogunk”, polgárháborús veszéllyel riogatott. Mint mondta: „Minden mást már megtettek, már csak az maradt, hogy elkezdjenek gyilkolni. Nem túlzok, mondom, napok kérdése, hogy ez megtörténjen.”

Másrészt pedig a tüntetők és az ellenzék felhördülését kiváltva, mint már többször eddig, most is annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Szerbiában a nyugati titkosszolgálatok színes forradalmat szerveznek. Hogy szavait miként fogadták a politikai ellenfelek, talán elegendő, ha idézem a Szabadság és Igazságosság Pártjának vezetőjét. Dragan Đilas követelve, hogy Brnabić azonnal mondjon le a parlament elnöki tisztségéről, és minden állami tisztségviselő, élükön Aleksandar Vučićtyal, határolódjon el a kijelentésétől, nem sokat köntörfalazott: „Ana Brnabić azzal a kijelentésével, miszerint a tetőomlás nem baleset volt, hanem a azért döntötték le, hogy ezzel elkezdődjön egy színes forradalom, az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát és az Európai Unió országait vádolta meg azzal, hogy megtervezték és végrehajtották azt a terrorcselekményt, amelyben 16 ember vesztette életét.”

Köztudott, a tiltakozások a tavalyi, újvidéki vasútállomási baleset után kezdődtek, és nőtték ki magukat általános kormányellenes megmozdulásokká. A demonstrációk (az elmúlt kilenc hónapban Szerbiában 23 373 be nem jelentett nyilvános gyűlésre, tüntetésre került sor) az utóbbi napokban egyre erőszakosabbá váltak, a tiltakozók a kormányzó Szerb Haladó Párt (SNS) tagjaival és szimpatizánsaival meg a rendőrökkel is összecsaptak.

Az is közismert, hogy a tiltakozók követelései között szerepel a baleset felelőseinek felkutatása és felelősségre vonása, valamint a vasútállomás korrupciógyanús felújítására vonatkozó dokumentumok nyilvánosságra hozatala. Emellett kérik a tüntetőkre támadók felelősségre vonását, a tiltakozások miatt őrizetbe vett diákok és tanárok szabadon engedését, illetve a felsőoktatásra szánt költségvetési keret 20 százalékos növelését is.

Hogy a korábbi viszonylag békés tüntetések június vége óta radikalizálódtak, ebben az játszott közre, hogy ekkor a rendőrség először használt valóban nagy erőt a békés tüntetők ellen és százakat le is tartóztatott közülük. A demonstrációk már említett erőszakossá válása pedig augusztus 12-éhez kötődik, amikor a SNS hívei kövekkel, botokkal, vascsövekkel és pirotechnikai eszközökkel támadtak a tüntetőkre Újvidéken Palánkán és Verbászon. A tiltakozók elleni brutális fellépésekre reagálva Belgrádban és több mint harminc más szerbiai településen vonultak utcára a kormányzó SNS ellen tiltakozók, miután diáktüntetők közösségi felhívással mozgósították a lakosságot és Újvidéken a kormánypárt irodáihoz vonultak, ahol betörték az ablakokat, és tojásokkal, festékkel, valamint kövekkel dobálták meg az épületeket.

Ekkor a rohamrendőrök már brutálisan léptek fel. Volt könnygáz, volt válogatás nélküli gumibotozás, de ennél több is történt: a különleges rendőri egység parancsnoka és társai a letartóztatott diákokat a szerb kormány épületének garázsába vitték, ahol letérdeltették őket, rájuk tapostak, ütötték, pofon vágták őket, elvették és összetörték a mobiltelefonjaikat, azzal fenyegették őket, hogy fejbe lövik őket, a köztük levő lányt pedig azzal, hogy meg fogják erőszakolni. Mi több, az utóbbiról, aki bejelentette, hogy feljelentést nyújtott be a bántalmazása miatt az orvosi látleletei kíséretében, azonnal intim képek jelentek meg az interneten, sőt az is kitudódott: a bosszúpornó-felvételeket a Belügyminisztérium korábbi államtitkára tette közzé.

Ilyen körülmények között cseppet sem érdektelen, hogy miként viszonyul az országos tüntetéshullámhoz a vajdasági magyar nemzeti közösség, milyen álláspontot foglal el most.

Olvasóink talán emlékeznek arra, hogy februárban a Maszol egy nagylélegzetű interjúban Mihálovics Zoltán geopolitikai elemző segítségével próbált meg erre a kérdésre felelni. Viszont tény: azóta gyökeresen más fordulatot vettek a szerbiai történések és ennek nyomán az idő túllépett a szakértő azon megállapításán, hogy „mivel a VMSZ is minimális vagy szinte semmilyen reakciót nem mutatott a tüntetések kapcsán, így a magyarok jelentős hányada is inkább a háttérben maradt.”

Hogy mi a helyzet ma és mi változott meg a korábbi passzív vajdasági magyar szemléletben, arról a balkáni térség eseményeivel és jelenségeivel foglalkozó Balk Magazin egy friss publikációja tud eligazítást adni. Ezért vélem hasznosnak ezt ismertetni.

A cikk felvezetője, amelyet bevezetőmben már szó szerint idéztem, tömören arról tájékoztat, a vajdasági magyar világban nincs egységes vélemény a tüntetések megítélését illetően.

Egyesek szerint nem lehet kívülállóként tekinteni olyan történésekre, amelyek a szerbiai társadalom minden egyes tagját érintik, tehát az ott élő magyarok jelenét és jövőjét is befolyásolhatják. Ergo: az értékek mellett kiállva határozottan hangot kell adni egy vállalható és empatikus álláspontnak. Ez a magyar civil szféra hozzáállása. Ők rokonszenveznek az egyetemistákkal, kiállnak a jogállamiság és demokratikus vívmányok mellett, és persze elítélnek minden kilengést meg erőszakot.

A másik megközelítés a kormánykoalícióban résztvevő VMSZ meggyőződése. Eszerint már a kezdetektől fogva nem volt elfogadható az egyetemisták utcára vonulása, ez nem más, mint „az ellenzék felelőtlensége.” Ez ügyben még januárban határozott véleményt nyilvánított Pásztor Bálint pártelnök, aki elítélte a diákok és tanáraik akcióit. Ő akkor a következőket nyilatkozta a Szabadkai Magyar Rádiónak: „Sehol a demokratikus világban nem szokás a legitim módon megválasztott kormányt az utcán megdönteni, ez a dél-amerikai, nem igazán demokratikusnak nevezhető államok esetében volt jellemző, de évtizedekkel ezelőtt.”

Ehhez az álláspontjához azóta is ragaszkodik a VMSZ. Ettől az sem tántorította el, hogy március derekán, amikor a demonstráló egyetemisták felhívására minden idők legnagyobb szerbiai tüntetésén több mint százezren tüntettek Belgrádban a korrupció ellen, a tiltakozókat szolidaritásáról biztosította sok-sok értelmiségi és ellenzéki politikus mellett a magyar nemzetiségű, vajdasági születésű Német László, a pravoszláv Szerbia első katolikus érseke, akit Ferenc pápa tavaly októberben bíborosi rangra emelt.

Hadd idézzek a főpap üzenetéből: „Kedves blokádban lévő diákok és minden jóakaratú ember Belgrádban! Szeretném kifejezni legmélyebb együttérzésemet és imáimat. A bátorságotok és elszántságotok, amellyel az igazságért és az igazságosságért harcoltok, a remény és a hit jele egy jobb Szerbia jövőjéért.”(…) Szolidaritásban és reménységgel, Mons. dr. Német László bíboros, belgrádi metropolita és érsek”.

Lássuk ezután a cikk folytatását, amelyből kiderül, hogy a közelmúltban az egyetemista tüntetések által kiváltott társadalmi változások hatására megalakult a Vajdasági Magyar Plénum, amelynek markáns véleménye van a tiltakozásokról. 

A civil szervezetnek célja összegyűjteni azokat a vajdasági magyar polgárokat, akik támogatják a jogállamért tüntető egyetemi hallgatókat és egyetértenek azzal az etikai minimummal, amelynek legfontosabb kitételei: a jogállamiság és igazságosság, a fenntartható fejlődés, a társadalmi értékek és a vajdasági magyar érdekvédelem. Az egyesület létrehozója és alapító elnöke a Vajdasági TV egykori munkatársa és producere, Surányi Zoltán, alelnökei pedig Csányi Erzsébet irodalomtudós, az Újvidéki Egyetem tanára, a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék korábbi vezetője és az ismert topolyai szülés-nőgyógyász, Cservenák Péter.

Az egyesület most magyar és szerb nyelven felhívással fordult az erőszakszervezetekhez, arra figyelmeztetve őket, hogy mi a feladatuk és az milyen felelősséggel jár. Erről a következőket olvashatjuk a Balk Magazin cikkében: „A Vajdasági Magyar Plénum állásfoglalásában arra emlékeztette a rendőrséget, a csendőrséget, a különleges egységek tagjait és a katonaságot, hogy nem a fennálló politikai rendszert, hanem a rendet kellene fenntartaniuk.

Arra figyelmeztették őket, hogy a most megalázott és megvert fiatalok lesznek a jövő orvosai, ügyvédei, bírói, tanárai és gazdasági szakemberei. A plénum szerint eljön majd az idő, amikor azoknak kell ellátniuk a mostani rendfenntartók sérüléseit, képviselniük őket a bíróságokon vagy tanítaniuk gyermekeiket, akiket ma brutális kegyetlenséggel megaláznak.

A közlemény szerint fennáll a veszélye annak, hogy a fiatal értelmiségiek a megaláztatások és az erőszak miatt külföldre menekülnek, ami hosszú távon a társadalom egészét sújtja. A plénum drámai kérdést tett fel: hogyan fognak majd azoknak az embereknek a szemébe nézni, akiket most megvernek és megaláznak? Úgy fogalmaztak, hogy „ők időben szóltak.”

Ezzel szemben a szerb kormánykoalíciós partner, a VMSZ álláspontja egészen más aspektusból látja és láttatja a történteket, amit a pártelnök minap a Szent István-napi beszédében fejtett ki. Ebben úgy értékelte, hogy a tavaly novemberi újvidéki vasútállomási tragédia után kibontakozó tiltakozások politikai aktivisták eszközévé váltak.

Szerinte az első követelések ugyan a felelősök megtalálására irányultak, de rövid időn belül a szervezők „a társadalom megosztására, az állam intézményrendszerének megbénítására” kezdték használni a történteket.” Úgy látja: „A nagyvárosokban anarcholiberális önjelölt forradalmárok akadályozzák a mindennapi élet normális menetét vagy teremtenek lincshangulatot a más politikai nézeteket vallókkal szemben.” Ők azok „az emberi arc nélküli anarchista plénumosok”, akinek célja nem a társadalmi igazságosság, hanem a káosz és a botrány, amelyben megkérdőjelezhetővé válhat a választások legitimitása. Pásztor azt is hangsúlyozta, hogy a VMSZ a kezdetektől „a normalitás hangja”, és nem fog asszisztálni sem anarchiához, sem rendbontáshoz.

Beszédét pedig így zárta: „a VMSZ nem segédkezik abban, hogy „önpusztító plénumok” lebontsák az intézmények tekintélyét, és nem hagyja, hogy a magyar közösség lemondjon önmagáról.”