A szudáni konfliktus kirobbanása miatt a fogyasztási javak nemzetközi gyártói próbálnak minél többet felhalmozni gumiarábikumból, amely a polgárháború sújtotta ország legkeresettebb exportcikke, és amely egy sor termék kulcsfontosságú alapanyaga. A legnagyobb probléma az, hogy csak kevés dologgal vagy egyáltalán nem lehet helyettesíteni, írja a Világgazdaság.

Gumiarábikumból mintegy 120 ezer tonnát termelnek az akáciafák világszerte 1,1 milliárd dollár értékben, ennek a hetven százalékát a „gumiövezetnek” is nevezett Száhel-régió, egy több mint 800 kilométer hosszú folyosó, amely összeköti Afrika keleti és nyugati partját. Ennek része többek között Etiópia, Csád, Szomália és Eritrea mellett Szudán is.

Afrika harmadik legnagyobb területű országában régóta szinte folyamatosak a konfliktusok, a gumiarábikum-ellátástól leginkább függő nagy cégek, például a Coca-Cola és a Pepsico ezért jó ideje igyekszik minél nagyobb készletet biztosítani.

A Reuters exportőröktől és ipari forrásokból származó információja szerint némelyik vállalat három–hat hónapra elegendő gumiarábikumot halmozott fel, hogy ne kelljen leállítani a gyártást.
A konfliktusok azonban korábban az ország olyan távoli régióira korlátozódtak, mint Dárfur. Április közepén viszont a fővárosban, Kartúmban törtek ki fegyveres harcok a hadsereg és a félkatonai Gyors Reagálású Támogató Erők (RSF) között, megbénítva a gazdaságot és megzavarva az alapvető kommunikációt.

A Reuters 12 exportőrt, ellátót és forgalmazót keresett meg, és mind azt mondták, hogy a gumiarábikum-kereskedelem leállt a konfliktus miatt. Jelenleg lehetetlen beszerezni a terméket Szudán vidéki részéről a harcok és az útlezárások miatt, mondta a hírügynökségnek Mohamad Alnoor, a Gum Arabic USA vezetője.
Nehéz a kommunikáció is a helybéliekkel, Port Szudánban pedig, amelyik az ország második legnagyobb városa és fő kikötője, most elsősorban a civilek evakuálására összpontosítanak, miután a diplomatákat a legtöbb ország már kimenekítette. Korábban innen exportálták a gumiarábikumot.
 

A konfliktus miatt a beszállítóink nehezen tudják biztosítani a szükséges árukat. A vevők és az eladók is tanácstalanok, nem tudják, mikor normalizálódik a helyzet– nyilatkozta Dzsines Dosi, a mumbai székhelyű Vijay Bros ügyvezető igazgatója.
„Attól függően, hogy meddig tart a konfliktus, hatással lehet a polcokon lévő késztermékekre – a márkás, közismert nevek által gyártott termékekre – is” – figyelmeztetett Richard Finnegan, a Kerry Group beszerzési vezetője. Az írországi székhelyű cég szállítja a legtöbb nagy élelmiszer- és italgyártó vállalatnak a gumiarábikumot. Finnegan szerint a felhalmozott tartalékok öt-hat hónapon belül elfogynak. Martijn Bergkamp, a holland ellátó, a FOGA Gum partnere pesszimistább, ő három–hat hónapot ad erre.

A Pepsico és a Coca-Cola egyelőre nem kommentálta a helyzetet, de Dani Haddad, a világ tíz legnagyobb ellátója közé tartozó Agrigum marketing-igazgatója szerint a két cég és a hozzájuk hasonlók képtelenek létezni gumiarábikum nélkül. A szénsavas italokban ugyanis ez akadályozza meg, hogy az alapanyagok szétváljanak, és nincs alternatívája. A kozmetikumok és a nyomdaipari termékek gyártói valamivel szerencsésebbek, ők használhatnak helyettesítő anyagokat.

A gumiarábikum fontosságát jól mutatja, hogy nem szerepel az Egyesült Államok Szudánnal szembeni szankciós listáján, amely az 1990-es évek óta hatályos. Az országban élő nomád törzsek az akáciafákról csapolják le a kavicsos, borostyánszínű rágógumit, amelyet aztán az egész országban finomítanak és csomagolnak. A gumi több ezer ember megélhetését biztosítja, és a drágább fajta tonnánként 3 ezer dollárba kerülhet. Létezik rosszabb minőségű, olcsóbb rágógumi, de a felhasználók által előnyben részesített alapanyag csak Szudánban, Dél-Szudánban és Csádban lelhető fel, mondta Alnoor.