Járt utat a járatlanért el ne hagyj – tartja a közmondás, de a brassói Petki Milán inkább szárnyakat választott a biztos talaj helyett. Szó szerint. Már a húszas évei közepén egy sikeres marketingcég vezetőjeként dolgozott, amikor szembejött vele egy hirdetés: pilótaképzés Litvániában, támogatott program keretében. Ekkor gyerekkori álma hirtelen elérhető közelségbe került, ő pedig mert váltani. Ma már pilótanövendékként tanul a Pilot Runway programban, ráadásul első romániaiként. Interjúnkban mesél arról, milyen készségek kellenek ahhoz, hogy valaki repülőt vezessen, miért éri meg ezt az utat választani, és milyen lesz, ha a mikrofon mögött egy marketinges pilóta szólal meg.

– Marketinges cégvezetőből pilóta: kicsit azért erős váltás. Mi volt az a fordulópont, amikor eldöntötted, hogy magad mögött hagyod a marketinget, és inkább repülőre ülsz?

– Ez egy nagyon-nagyon régi vágyam volt. Már első osztályos koromban ezt írogattam különböző emlékfüzetekbe, amikben olyan kérdések voltak feltéve, hogy mi a kedvenc színed, kutyát vagy macskát szeretnél, vagy épp az, hogy mi leszel, ha nagy leszel. Általában azt írtam, hogy Forma 1-es versenyző vagy pilóta lennék. Hát Forma 1-es versenyző nem lettem, úgyhogy ez maradt.

Az idő folyamán egyre kevesebbet beszéltem erről a vágyamról, mert realistán nézve enyhén szólva  lehetetlennek tűnt az, hogy ez összejöjjön a hatalmas költségek és a bejutás nehézsége miatt. Aztán egyszer megláttam egy Instagram-hirdetést egy olyan programról, ami segít anyagilag is a pilótaképzésben. Nagyon jó opciónak tűnt: tudtam, hogy ezt most próbálom ki vagy soha. Jelentkeztem, összejött: én vagyok az első Romániából, aki élt ezzel a lehetőséggel.

– Mennyire volt fájdalmas itthon hagyni, átadni a Bloomberryt, a jól felépített marketinges csapatot? Vagy egyáltalán fájdalmas volt-e?

– Most már csak szimbolikusan vagyok ott. Túlzás lenne azt mondani, hogy én bármiben is segítek, de azért követem, hogy mit csinálnak a kollégák. Egyeztetek velük, találkozunk, beszélgetünk. Nagyon sok volt már a cégvezetés, nagyon adminisztratív lett az egész, inkább átment abba, hogy ügyfelekkel egyeztetünk, meg azon gondolkodunk, hogy hozzuk ki a pénzügyeket. Ez egy ideig vagány, de végülis nem ezt akartam, a kreatív része a kedvencem. Nem lettem volna büszke arra, ha életem végéig ezt csinálom, úgyhogy ezt most kellett eldönteni. Persze B tervként megtartom a marketinget, de inkább a kreatív részét.

– Mesélj a Pilot Runway nevű projektről, aminek te is részese vagy, ráadásul első romániaiként.

– Nagyon nagy a pilótahiány egész Európában és a világon mindenhol. Sok program jön létre annak érdekében, hogy ösztönözzék az embereket, hogy pilóták legyenek. Nem az a fő probléma, hogy az emberek nem akarnak pilóták lenni, hanem az a gond, hogy általában hatalmas költséggel jár a képzés elvégzése. Ez a program pedig pontosan azért jött létre, hogy finanszírozza az iskolát. Ezt az anyagi támogatást különböző légitársaságok nyújtják: az az egyezségük az iskolával, hogy miután befejezzük a képzést, egyenesen ahhoz a légitársasághoz kerülünk, aki segíti a tanulásunkat. Ez garantált munkahelyet jelent, meg van oldva a finanszírozási probléma, és később a vizsga, illetve az iskola árát a fizetésből fogják levonni.

Én például az Avion Express-hez megyek, amely egy ACMI (Aircraft, Crew, Maintenance, Insurance) típusú légitársaság. Ez nem saját járataira árul jegyeket, hanem más légitársaságoknak adja bérbe a repülőit és pilótáit, amikor nagyobb a kereslet a piacon, mint amennyi géppel rendelkeznek az ügyfelek. Így nagyon sok légitársaság színeiben meg fogunk fordulni, átfestik a gépeket az ügyfél igényei szerint, sokszor az utas nem is tudja, hogy velünk repül. Nyáron Európából kell sok repülőgép, mert nagyobb a kereslet, viszont télen jóval kevesebb, így akkor általában Mexikó, Brazília, Dél-Amerika lesznek a fő desztinációk.

– Milyen felvételi procedúrán kellett végigmenni ahhoz, hogy itt tanulhass?

– Mivel ez egy finanszírozott program, jóval nehezítetteb és komplexebb a felvételi, mint bárhol máshol. Egy egészségügyi vizsgálattal kezdődik, méghozzá az 1-es típusú orvosi vizsgálattal, amit Romániában csak Bukarestben lehet elvégezni az erre specializálódott komplexumban. Ez egy kb. öt-hat órás vizsgálat, és ha ez megvan, utána következik egy logikai, memóriát tesztelő, pszichometriai teszt, ami szintén három-négy órát vesz igénybe. Úgy kell elképzelni ezeket a gyakorlatokat, hogy sorrendben meg kellett jegyezni számokat, matek feladatokat oldani, de közben a másik kezeddel mást kellett végezni, szóval lényegében multitasking gyakorlatok.

Ezek után pedig jön egy interjú egy pszichológussal is, itt lejárt az első forduló. Kevesen jutottunk el idáig, de akik igen, azokon elvégeztek egy személyiségtesztet és egy újabb pszichológiait, ez volt a második forduló. Aki innen is továbbjutott, az jöhetett interjúzni Vilniusba azzal a légitársasággal, aki alkalmazni fogja. Az interjú folyamán volt egy csoportos feladat, ahol azt figyelték, ki hogyan kommunikál, ki hogyan érvel.

– Szerinted milyen készségek és kvalitások kellenek ahhoz, hogy valaki jó pilóta „alapanyag” legyen?

– Ami nap mint nap kell, az mindenképpen a motiváció, mert nagyon sokat kell tanulni. Viszont emellett kell egy jó adag állhatatosság és kitartás is. Teljesen mindegy, hogy szombat van vagy vasárnap, fel kell kelj és neki kell állj tanulni, ez a kilenc hónap most erről szól. Ami még fontos, hogy legyen egy kis technikai érzéked, de ezt nem hangsúlyozom nagyon, mert tényleg mindent megtanítanak. Az se fontos, hogy jó légy matekból vagy fizikából: itt megtanulod.

De a nyitottság és nagyon jó kommunikációs készségek, meg persze a stresszkezelés is fontos kvalitások, mert ezek nélkül nehéz lenne ez az iskola. Tudnod kell, hogy miért jöttél ide: nem a bulizásért, hanem a tanulásért, amit csak akkor fogsz tudni végigvinni, ha elég érett vagy hozzá, és jól osztod be az időd.

– Hogy néznek ki a napjaid, milyen tantárgyakat tanulsz?

– Összesen tizenhárom tantárgyat tanulunk, és kilenc hónap alatt le is vizsgázzunk ezekből a hatóságoknál. Négy modulra van felosztva az egész tananyag, mindegyik modul végén vizsgázunk. Reggel nyolctól, délután négyig iskolai órák vannak, ezután elméletileg szabad program van, viszont ilyenkor kezdődik az intenzív gyakorlat: van egy hatalmas adatbázisunk tesztkérdésekkel, melyek hasonlítanak az igazi vizsgakérdésekre. Ezeket oldjuk, nap mint nap. Kicsit hasonlít a KRESZ vizsga elméleti részéhez. Mindegyik tantárgyhoz van egy ilyen tételsor, amely általában 1200-tól 2000 kérdésig terjed. Ezeket szoktuk délutánonként átrágni, ráerősítünk az elméleti tudásunkra. Ez legtöbbször este nyolc-kilencig eltart.

– Esetleg tudsz említeni egy pár tantárgyat?

– Ahogy említettem, tizenhárom tantárgy van, többek között meteorológia, légi jog, aerodinamika, navigáció, rádió navigáció, repüléstervezés, de arról is tanulunk, hogy hogyan működik az emberi test, mikor kap hipoxiát. Ezek mind-mind olyan tantárgyak, amik kellenek majd a mindennapi munkám során.

Egy nagyon jól kitalált sillabusz alapján tanulunk, ami megkönnyíti az egész folyamatot. Én soha nem voltam jó se matekból, se fizikából, a számításnál mindig problémákba ütköztem, viszont itt nagyon hamar sikerült felzárkóznom.

–  És a délutáni gyakorlást közösségben teszitek, vagy mindenki egyénileg?  

– Egyénileg szoktunk, mert mindenki másképp tanul, mindenkinek más stratégiája van. Van, aki nem tanul, csak az utolsó száz méteren. Van, aki bemagolja a kérdéseket, van, aki megérti, van, aki lerajzolja. Én úgy szoktam, hogy iskola után egyből nekiállok a kérdéseknek. A tanulást leszámítva nem marad sok idő másra, legfeljebb annyira, hogy az ember főz magának valami és sportol egy órát.

– Attól függetlenül, hogy a csoporttársakkal nem tanultok együtt, vannak közös programjaitok? Bandáztok együtt?  

– Persze, nagyon-nagyon sokat vagyunk együtt. Az elején volt egy olyan csoport, amiben hatan voltunk, és majdnem mindenki más országból jött: négyen Ázsiából, ketten Európából. Eleinte, amikor még szabadabbak voltak a napjaink, kimentünk a városba együtt. Az első érdekes dolog az volt, hogy az ázsiaiak meglepődtek azon, hogy van templom a főtéren, és ők nagyon meg akarták nézni, mert még soha nem láttak templomot. Ekkor éppen advent volt, karácsonyi vásár, úgyhogy csupa olyan dolog, ami náluk egyáltalán nincs.

Aztán jött a másik csoport, benne románok is, velük egészen más volt. Az ázsiaiak nyugodtabbak, más dolgok érdeklik őket, kevésbé keresik az ürügyet a bulizásra az otthoniakkal ellentétben. Amikor megérkeztek a románok, már első este meg kellett ünnepelni érkezésüket, kibontottak egy-két sört, megszólaltak az ismerős dallamaik. 

– Szotyi esetleg?

– Szotyi? Hogyne. Sokkal otthonosabb érzés volt (nevet). De amúgy tényleg nagyon jóban vagyunk, nagyon vegyes társaság. A kampusz, ahol lakunk, tele van mindenféle nemzetiséggel: ha lemész a konyhába, indiai ételek illata árad, vagy a következő nap iráni emberrel beszélgetsz ugyanott, szóval nagyon változatos.

– November óta végzed az elméleti képzést, viszont utasszállító repülőt legfeljebb 2026 őszén vezethetsz majd. Mik a további lépések?

– A kilenc hónapos elméleti képzés után megyünk Spanyolországba gyakorlati képzésre. Ott nagyjából ötven órát fogunk repülni kismotoros gépekkel, azaz 3-4 hónapot, utána pedig szimulátorra megyünk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy nagy dobozban vagyunk, ami teljesen úgy mozog, mintha valódi repülőgépen ülnél, úgy is kell irányítani. Nagyon élethű. Ez is eltart majd pár hónapig.

Ezután elmegyünk ahhoz a légitársasághoz, aki a szárnyai alá vesz, és ott kezdünk el valóban pilótáskodni, de úgy, hogy hárman leszünk a pilótafülkében. Én jobb oldalon ülök majd az első tiszt székében, mellettem ül majd a kapitány és az első tiszt a hátunk mögött, hogy szükség esetén át tudja venni az irányítást. Ez nagyjából egy hat hónapos folyamat, utána pedig már csak ketten maradunk a pilótafülkében.

– És mi várható azután, hogy hivatalosan is pilótává válsz?

– A pilóta lét egy életforma. Gyakorlatilag úgy néz ki a program, hogy húsz napot dolgozunk, tíz napot szabadok vagyunk. Kihelyeznek egy bázisra, attól függően, hogy hol van szükség repülőre, és amikor a húsz nap lejár, hazarepítenek minket. Szóval minden hónapban van egy tíznapos vakációnk. Néha úgy gondolom, hogy valami hiba lehet a mátrixban, mert olyan dolgot csinálsz, amit élvezel, közben pénzt is kapsz érte, folyamatosan utazhatsz, kvázi ingyen, és még „szabadságod” is van minden hónapban.

Azért jó ez a program, mert mindig más városokba repülsz, húsz napot Máltán vagy, húsz napot Hollandiában, húszat Mexikóban. Így látsz is valamit ezekből a városokból, és nem csak a reptereket.

– És milyen lesz majd egy marketinges pilóta?

– Reméljük, hogy jobban beszél a mikrofonba, érthetőbben és élvezhetőbben mondja be a mondókáját. És reméljük, hogy szép képeket készít majd, meg különböző utazó vlogokat és videókat, hogy másokkal is megoszthassa ezt az élményt. Igen, reméljük ilyen lesz.