Gyerekkorában rengeteg sportot kipróbált Benedek Péter, de egyik sem vált be neki, végül az ökölvívásban találta meg önmagát. Az Erdélyi Godako Ökölvívó Sportklub versenyzője korábban nem tartotta magát karizmatikus személyiségnek, de a sportág fegyelem mellett biztonságérzetet és céltudatosságot is adott neki. Felejthetetlen emlék számára, amikor a 2023-as junior világbajnokságon fontos pillanatban meghallotta a „ria, ria, Hungária” biztatást a csapat többi tagjától. Idén lehetőséget kap a tavaly nagy népszerűségnek örvendő Hell Boxing Kings gálán szerepelni, ahol mindenképpen kihozná magából a maximumot.

– Hogyan ismerkedtél meg az ökölvívással, mikor kezdődött?

– Eléggé fiatal voltam, amikor elkezdődött az életemben. Viszonylag sok sportágat kipróbáltam, de nem igazán fogott meg egyik sem. Egyik akkori ismerősöm, aki sokkal idősebb volt nálam, már járt ökölvívó edzésekre. Apukámat kérdeztem, én mehetnék-e. Akkor még egyből nemleges volt a válasza. Rá egy évre a Godakotól jöttek edzést tartani a mi iskolánkba. Nagyon megtetszett, végül kiharcoltam a szüleimnél, hogy mehessek, azóta pedig szinte kihagyás nélkül minden nap járok.

– Mennyire jöttek hamar az eredmények, amelyeket vártál?

– Az elején őszintén szólva nem is nagyon vártam eredményt, csak ki akartam próbálni valami újat. Így, hogy fiatalon neki tudtam fogni az edzésnek, és a jó munkának köszönhetően hamar fejlődtem. Amire odakerültem, jó versenyzőként tudtam belépni a szorítóba, megálltam a helyemet az ellenfeleimmel szemben.

– Mondtad, hogy sok sportágat kipróbáltál, de nem igazán váltak be. A boksznál mi fogott meg a leginkább?

– Tetszett, hogy ez egy olyan sport, amelyben mindenki ránk szegezi a szemét, nem úgy, mint például egy csapatsportban, ahol ide-oda megy a labda. Ilyenkor a két küzdő félre terelődik a figyelem. Szerintem jobb úgy elérni valamit, ha a nagy részét te teszed meg érte. Persze ebben az esetben sem teljesen egyedül érjük el az eredményeket, mert ott van mögöttünk az edző, a szakmai stáb és a csapat is.

– Mikor jött számodra az első lehetőség arra, hogy igazán rangos versenyen léphess ringbe?

– Az 2021-ben jött el, egy junior Európa-bajnokság formájában. Akkor még nem voltam igazán tisztában a nemzetközi mezőnnyel, a többi nemzet ökölvívóival, így kicsit furcsa volt a közeg is. Úgy éreztem, egyből a mély vízbe kerülök, azelőtt csak néhány magyarországi meccsen bokszoltam.

– Idővel belerázódtál a versenyzésbe, 2023-ban már az első junior világbajnokságodon is részt vettél. Ott az ötödik lettél, ma hogyan emlékszel vissza rá?

– Most is örömmel tölte el, hogy erről beszélhetek. Nem voltunk kint olyan sokan a magyar csapat részéről a világbajnokságon, de amikor beléptem a kazah fiú ellen a ringbe, a többi nagy nemzet mellett megszólalt a „ria, ria Hungária” is. Ez engem óriási örömmel töltött el. Az első két menet döntetlen lett azon a meccsen, a harmadik előtt mindenki biztatott, hogy most mindent bele kell adni. Meg is tettem, kihoztam magamból a legtöbbet és az én kezemet emelték a végén a magasba.

– Ez egy olyan meghatározó pontja volt a karrierednek, amit akkoriban a sajtó is felkapott. Tavaly milyen évet zártál?

– Tavaly nem alakult minden úgy, ahogy szerettem volna. Több volt a sérülésem, mint korábban és más hasonló tényezők is közrejátszottak. Szerintem a tavalyi világbajnokságon is sikerült jó mérkőzést bokszolnom és nem vagyok elégedetlen.

– Nemrég derült ki, hogy idén te is részt fogsz venni a Hell Boxing Kings nemzetközi verseny őszi, televíziós gáláján. Meglepetésként ért ez a lehetőség vagy számítottál rá?

–Természetesen hamarabb tudtam, minthogy megjelent volna a közösségi médiában. Amikor megtudtam, nagyon jó hírként éltem meg. Tavaly is néztem a Hell Boxing Kingset, akkor is megfordult a fejemben, milyen jó lenne ott lenni, de akkor még a korom miatt nem vehettem részt. Idén megteszek mindent, hogy a legjobban teljesítsek, alig várom.

– Mi a helyzet a sérüléseiddel, sikerült-e teljesen felépülnöd?

– Hála az égnek, minden helyre jött, nem fáj sehol, így száz százalékosan tudok készülni minden mérkőzésemre.

– Hogyha a felkészülést nézzük, a mindennapokban, iskola mellett sikerül-e elég energiát és időt fordítanod rá?

– Nem mondom azt, hogy nem fárasztó, mert az iskola és a napi két edzés mellett csinálom a jogosítványt is, de ez egy ilyen út, ki kell járni. Megteszek mindent ezen a téren is, mint mindig. Mivel magánsulis vagyok, az iskolai időm nem annyira kötött, mint másoknak, szóval ebből a szempontból nincs gond az időbeosztással.

– Milyen célokat tűztél ki magadnak erre az évre?

– Mivel jelenleg a Bornemisszára készülünk, most ez a fő cél. Nem lesz olyan meccsem a magyar bajnokságból, ami nagyobb cél lehetne, mint a Hell Boxing Kings megnyerése. Összeségében nem az a célom, hogy az idei versenyeimet mind megnyerjem, hanem hogy magamhoz képest a lehető legjobban teljesítsek.

– A Godakonak a felcsúti klubbal van együttműködése, amelynek köszönhetően te magyar színekben tudsz indulni? Magyarországra milyen gyakran szoktál kimenni a versenyek kapcsán?

– Ez főleg a versenynaptártól függ. Szerintem a sűrűbb programok idején havi egyszer megyünk, de előfordult egy olyan kihagyás is, amikor négy-öt hónapig nem mentünk.

– Hosszú ideje vagy a gyergyószentmiklósi klub tagja, mennyire vált népszerűvé az évek során a tevékenységetek a környéken?

– Mindenki olvassa a hírportálokat és mindenki látja, hogy a godakos versenyzők jól teljesítenek és ott vannak az élvonalban. Úgy gondolom, ez kecsegtető lehet sokak számára. Nálunk, Gyergyó környékén a jégkorong a leginkább kimagasló sport, de egyre nagyobb népszerűségnek örvend a boksz is. Nagyok sok ismerősöm elkezdte már a sportágat, nekik is sok munka kell a fejlődéshez, de úgy érzem, egyre több embert érdekel.

– Ha össze kéne foglalnod, neked mit adott a boksz az elmúlt években, mit mondanál?

– Sok dolgot adott. Fegyelmet és biztonságérzetet mindenképpen. Nem voltam karizmatikus személyiség fiatalkoromban, ma már ezen a téren nincs gondom. Ezen kívül céltudatosságot is kaptam a boksztól, amelyet a mindennapi tevékenységekben is fel tudok használni. Említhetem még a fókuszálást is, jobban oda tudok figyelni dolgokra és hamarabb megértem őket.