Pályafutása során számos tapasztalatot gyűjtött már a székesfehérvári Tamás Márk, aki azerbajdzsáni kitérője után ismét a Sepsi OSK csapatát erősíti. A 31 éves játékos azért igazolt nemrég másodszor is Sepsiszentgyörgye, mert érezte, a háromszékiek igazán akarják a visszatérését. Úgy érzi, a csapat nehéz periódusa ellenére jó a hangulat az öltözőben, a szezon pedig még nincs elveszve számukra. Ha jó teljesítményt nyújtanak az alsóházban, lehet esélyük az európai kupákban indulni. Saját személyiségével kapcsolatban elmondta, ma már sokkal türelmesebb és nyugodtabb, mint fiatalabb korában, valamint a rá nehezedő nyomást is jobban kezeli.

– Ha jól tudom, te az akkor még Videoton néven szereplő fehérvári csapat utánpótlásában kezdtél el játszani. Mikor és hogyan döntötted el, hogy futballkarriert szeretnél építeni?

– Ez már gyerekkoromban eldőlt. Elsősorban nagyapám miatt kezdtem a Videotonban focizni. Ő nagy szurkolója volt a csapatnak és gyakran jártunk meccsekre is. Miután elvittek edzésre teljesen rabja lettem a focinak. Kezdettől fogva szerettem volna egyszer a klubnál játszani, előszőr csak az NB1 volt a cél, utána szépen lassan bővültek az elképzeléseim. Olyan hét-nyolc éves koromban döntöttem el, hogy hosszú távon mindenképpen focizni szeretnék.

– Össze is jött számodra a magyar elsőosztály, játszottál a Puskás Akadémiánál és Diósgyőrben is, majd 2020-ban külföldre, a Slask Wroclawhoz szerződtél. Könnyű volt meghozni ezt a döntést?

– Mindenképpen ki akartam próbálni magam külföldön, már akkor is, amikor a Puskásnál voltam. Elég fiatalon sikerült teljes szezonokat játszanom, úgy voltam vele, egy más futballkultúrát is szeretnék megismerni. Jöhetett volna hamarabb is ez a lehetőség, de végül jól alakult. Miután megkeresett a Slask, másnap már ott is voltam náluk, egy percig sem gondolkodtam rajta. Mondtam a feleségemnek, ezt azonnal elfogadom, szerettünk is ott lenni. Hatalmas klubról beszélünk, amely nagy múlttal és szurkolótáborral rendelkezik, így sikeres éveket tudtam le náluk. Ekkor próbáltam ki magam a Konferencialigában is.

– A két ott töltött év után szerződtél a Sepsi OSK-hoz. Hogyan emlékszel vissza az első időszakodra a klubnál?

– A Slasknál volt egy komolyabb sérülésem, amelyből nem tudtam kikeveredni csak három-négy hónap után, emiatt a csapatból is kikerültem. Új klub után kellett néznem, nyár végén pedig sikerült a Sepsivel megegyeznem és Székelyföldre igazolnom. Az itt töltött első tíz hónap nagyon sikeres volt számunkra, két kupát nyertünk, sokat játszottam, élveztem minden percét, rengeteg jó tapasztalatot szereztem is.

– Miután elhagytad a csapatot, a Neftchi Bakuhoz igazoltál. Az Azerbajdzsánban töltött időt követően nemrég tértél vissza Sepsiszentgyörgyre. Volt-e más megkeresés is, ha igen, miért döntöttél ismét a háromszékiek mellett?

– A Neftchiben másfél szezont húztam le, merőben más ott a futball, mint Európa többi részén. Egyáltalán nem bántam meg, hogy oda igazoltam, de idővel éreztem, szeretnék váltani és visszaérni ebbe a zónába. Jeleztem is ezt az ügynökeimnek, akikkel elkezdtünk csapatot keresni. Több ajánlat is érkezett, de a Sepsin éreztem azt, hogy igazán akarják a visszatérésem. Mivel korábban jól éreztem magam itt és sikereket értünk el együtt, remélem, a jövőben még többet érünk el.

– A korábbinál nehezebb időszakban érkeztél vissza a klubhoz. Nem sikerült elérnetek a rájátszást. Mi volt a játékotokban az, ami nem állt össze és min kell javítani a folytatásban?

– Ebben a szezonban teljesen más a helyzet, mint amikor előszőr itt voltam. Akkor hat jó csapat volt a bajnokságban, most pedig szerintem nyolc, amelyek a rájátszást érő helyekért versengtek. Ez most így sikerült, de nem gondolom azt, hogy fel kéne adni vagy búslakodni kellene ezen. Ha az alsóházat megnyerjük, ugyanúgy lesz esélyünk kijutni Európába.

– Neked mennyire sikerült visszailleszkedned a csapatba?

– Nem volt olyan nehéz, sok embert ismerek az első időszakomból. Ebből a szempontból gyorsan ment a visszailleszkedés, a játékban töltött perceken kéne javítanom a folytatásban, nem vagyok hozzászokva a sok kispadon töltött időhöz. Minden nap azért dolgozom, hogy beverekedjem magam a kezdőbe és hozzam azt a formát, amit akkor mutattam, amikor előszőr itt voltam.

– Gondolom, neked rutinos játékosként van tapasztalatod abban, hogyan kell túllendülni az ehhez hasonló nehéz időszakokon. Volt idő, amikor ez egyénileg nehezen ment neked?

– Voltak természetesen ingadozások. Sokat nyom a latban, hogy mennyire bíznak az emberben. Ha akkor is kitartanak melletted, amikor rossz formában vagy és nem szednek le a pályáról, könnyebben ki lehet jönni egy ilyen időszakból. Nem hiszem, hogy búslakodni kéne bármin is, egyszer úgyis fordulatot vesznek a dolgok.

– Hogyha a teljes képet nézzük a karrieredben, miben fejlődtél leginkább az évek során?

– Elsősorban a nyugalom és a türelem szempontjából. Ha a fiatalabb koromat nézzük, akkor még jóval tüzesebb voltam, sok hülyeségbe belementem a pályán, amibe nem kellett volna. Érzelmileg pedig a nyomás kezelésében léptem előre. Régebben ezzel volt probléma, de főleg Lengyelországban fejlődtem benne a legtöbbet. Ott negyvenezer ember előtt kellett játszani, ami nagy terhet is jelentett, de ennek köszönhetően is előreléptem ezen a szinten.

– Visszatérve a klubra, milyen a hangulat jelenleg az öltözőben és mennyi esélyt látsz arra, hogy az alsóházat megnyerjétek?

– Olyan helyen vagyunk most a tabellán, ami azt mutatja, el lehet érni céljainkat a bajnokságban, ez csak rajtunk múlik. Fontos a koncentráció és az első néhány mérkőzés a play-outban, ezek meghatározhatják a folytatást. A hangulat jó, azzal nincs probléma, egyben van a csapat. Kicsit akadozik a gépezet, de van ilyen, láttunk már hasonlót nagyobb csapatok esetében is. Amikor kellett, akkor minden bejött nekik.

– Hogy állsz hozzá a saját jövődhöz, milyen célokat szeretnél elérni a továbbiakban?

– Vannak még bőven céljaim, ezekből sosem fogyok ki. Minden évben írok célmeghatározást, hogy mi az, amit el akarok érni. Ezeknek legalább hetven százalékát el szeretném érni a foci terén és az életben is. Amíg csak lehet, tervezgetek. Természetesen nyernék még néhány trófeát, illetve nemzetközi porondon szerepelnék, ezzel lehetőleg visszaverekedném magam a magyar válogatott keretébe. Ez nem lesz egyszerű, az hozzá az elsődleges, hogy a Sepsivel komoly eredményeket érjünk el.