Édesapja példáját követve kezdett el focizni a ma már rutinos játékosként számon tartott Fülöp Lóránd. A 27 éves sportoló úgy érzi, a Magyarországon töltött időszaka nem sikerült jól, viszont nem bánta meg az odaigazolást. Romániába való visszatérése után már családja közelsége is fontos szempont volt számára, tavaly nyáron visszautasított egy kedvező ajánlatot, hogy Botoșani-ban maradhasson. Néhány hónappal később mégis el kellett hagynia a csapatot az edzőváltás miatt, most már az FK Csíkszeredánál képzeli el a jövőt. Szerinte a székelyföldieknél minden minőségi körülmény adott ahhoz, hogy csak a focira és saját játékára tudjon koncentrálni.

– Gyerekkorodban hogyan szeretted meg a focit, és mikor dőlt el benned, hogy hosszútávon, magas szinten szeretnéd űzni?

– Amikor kicsi voltam, apukámat és a testvéremet láttam mindig focizni. Mindenhová követtem őket, nekem is megtetszett, édesapám ugyanis falusi szinten játszott akkoriban. Idővel én is megkaptam az első focicipőmet, amelyet soha nem húztam le a lábamról, csak akkor, amikor kinőttem. Utána elkezdtem járni egy csapathoz, ahol már közösen fociztunk más gyerekekkel.

– A későbbiekben felfigyeltek rád a klubcsapatok, majd eljött az idő, amikor a Sepsi OSK-hoz szerződtél. Hogy emlékszel vissza arra az időszakra?

– 2014-ben szerződtem előszőr hozzájuk, akkor még a harmadosztályban játszott a csapat. Két évet töltöttem náluk, a másodikban már sikerült is feljutni a Liga 2-be. Sikeresnek mondhatom egyéni szinten is azt az időszakot, miután gólkirály lettem abban a szezonban, elhagytam az OSK-t és az elsőosztályba szerződtem a Botoșani-hoz.

– Mennyire volt nehéz megszoknod az elsőosztály tempóját?

– Nem annyira könnyű egyből két ligával feljebb lépni. A vakációban próbáltam minél többet dolgozni, hogy tartani tudjam a ritmust magasabb szinten is. Így is nagyon nehéz volt az elején, de sikerült elég jól beilleszkednem, az első meccsemen gólt is szereztem, azután kicsit könnyebben ment.

– A későbbiekben a magyar bajnokságba szerződtél, miért döntöttél a Puskás Akadémia mellett?

– Előtte volt két komoly sérülésem, mindkétszer műteni kellett a jobb térdemet. Nehéz feladatnak bizonyult visszajönni abból a helyzetből, ennek ellenére az akkori utolsó botoșani-i évemben jó szezont futottam, akkor figyelt fel rám a Puskás Akadémia. Nem volt könnyű döntés elhagyni Romániát, a feleségem várandós volt, a gyermekünk Budapesten született meg. Magyarországon a későbbiekben nem alakultak jól a dolgok a karrierem szempontjából, ez persze az én hibám is. Általában először magamban szoktam keresni a hibát, utána másokban. Azért igazoltam oda, mert más európai csapatokhoz akartam közel kerülni, ez nem sikerült, összeségében így sem bánom ezt a döntést.

– Mennyire befolyásolta a későbbiekben a döntéseidet, hogy családapa lettél, és a közelben szerettél volna maradni?

– Nem zártam ki azt sem, hogy messzebbre igazoljak, de mielőtt tavaly a Botoșani-al szerződést hosszabbítottam, több ajánlatot is kaptam, de az volt a cél, hogy otthon maradjunk, például mert  a gyerek oviban volt. Olyan szerződést utasítottam vissza, ami anyagilag is sokkal jobb lett volna, ráadásul a klubnál edzőváltás történt, ami a csapat átalakításával is járt, hat hónappal az aláírás után ott kellett hagynom a csapatot.

– Hirtelen jött ez a fordulat, ezt követően az FK Csíkszereda egyből lecsapott rád, vagy voltak egyéb ajánlataid is?

– Több csapat is megkeresett. Elsősorban nem anyagi szempontok alapján mérlegeltem az ajánlatokat. Olyan döntésre volt szükségem, ami a karrieremnek kedvező, a visszalépés sokkal jobb opciónak tűnt, mint olyan elsőosztályú klubhoz igazolni, amely a kiesés ellen küzd, és nagy a nyomás rajta, minden meccsen a bent maradásért harcolt. Olyan környezet kellett nekem, amelyben meg tudok nyugodni, és a saját játékomra fókuszálni.

– Említetted, hogy előbb mindig magadban keresed a hibát. Miben fejlődtél eddig a legtöbbet pályafutásod során?

– Nagyon sokat fejlődtem játékosként, másképpen állok egyes dolgokhoz a pályán, mint fiatalabb koromban. Sokkal komolyabban veszek mindent, de a fiatalságnak is megvolt a jó meg a rossz oldala. Még most is csak 27 éves vagyok, nem akarom végleg otthagyni az elsőosztályt. A Csíkszeredától most megkaptam a lehetőséget a fejlődésre, szeretnék minél több meccset játszani. Ennél a csapatnál csak a focira kell koncentrálnom, hiszen a vezetőségnek hála olyan klubbázisa van, ahol minden körülmény és lehetőség adott ehhez.

– Az FK eddig rendkívül jó teljesítményt nyújtott az alapszakaszban. Ebben a szezonban esélyes lehet a feljutásra. Ez a lehetőség egyfajta terhet is jelent a játékosok számára vagy inkább motivál titeket?

– Lehet, hogy eddig nem nehezedett akkora nyomás a fiúkra, mint amekkora ezután fog. Az elmúlt időben emelték játékuk színvonalát, jól teljesítettek az őszi hónapokban. Most sokan azt várják tőlünk, akármilyen csapat jön Csíkszeredába, nyernünk kell ellene. A stábnak és nekünk is motivációt jelent viszont ez, minden meccset komolyan kell vennünk és a végén, amikor már tényleg megvan a feljutás, akkor ünnepelni.

– Mennyire vannak hosszú távú terveid jelenleg a karriereddel kapcsolatban? Az még benne van a pakliban, hogy egyszer külföldön is kipróbálod magad?

– A külföldi álmokról még nem tettem le teljesen, de rövid távon csak arra gondolok, hogy itt, Csíkszeredában minél több időt eltölthessek. Minden romániai játékos szeretne ilyen klubnál lenni, hiszen a legjobb hat hazai csapatot kivéve máshol sok pénzügyi probléma van, nincsenek jó edzési körülmények, itt pedig minden adott ezek közül. Bizonyítani szeretnék a csapatnál, jelenleg ez az első gondolatom.