Szülei unszolására kezdte el az atlétikát, idővel a közösség miatt nagyon megszerette Fándly Márk. Két évvel ezelőtt végleg abba akarta hagyni a versenyzést, de rájött, a sport nélkül nem találja a helyét az életben. Visszatérése óta igyekszik kisebb terhet rakni magára és élvezni az edzéseket, kitűzött céljairól viszont nem mondott le, ki szeretne jutni az idei U23-as Európa-bajnokságra. Bár kicsinek érzi a nagyváradi futóközösséget, örül, hogy egyik barátja a városban lett edző, így azóta vele készül.

– Mikor kezdett az atlétika és a futás igazán vonzani?

– Kiskorom óta űztem a sportot, mert a szüleim elküldtek sportolni, nem akarták, hogy otthon üljek. Eleinte egyáltalán nem szerettem, de amikor elkezdtem városi szinten versenyeket nyerni, már jobban érdekelt. Azután belejöttem és országos versenyekre is jártam, ekkor pedig elgondolkoztam azon, hogy hosszútávon, magasabb szinten űzzem.

– Mennyi ideig tartott, amíg igazán jó eredményeket tudtál elérni?

– Kilencévesen kezdtem a sportágat. Két év múlva kezdtem el jó eredményeket elérni, országos szinten pedig 2016-ban szereztem az ez első érmemet. Nemcsak a sikeres versenyek miatt kezdtem megszeretni a sportágat, hanem az edzéseket és az edzőtársakat is szerettem, nagyon jó volt a közösség. Akkoriban még nagyon sokan több mint húszan voltunk a csoportban. Mindenkivel jóban voltam, összetartó csapatot alkottunk.

– Adott volt számodra Váradon a lehetőség a fejlődésre a következő években?

– A korosztályomban többszörös országos bajnokként Balkán-bajnokságra is kijutottam már, de azt hallottam akkoriban, hogy Magyarországon jobban mennek a dolgok, mint itthon. Megpróbáltam Debrecenben edzeni, mert nálunk Váradon nincs igazán profiknak való pálya vagy hely, ahol lehetne. Akkoriban a fedett pályás szezonom nagyon jó volt, 15 évesen az akkori korosztályos világranglistán hatodik helyen voltam. Utána jött viszont a koronavírus és lezárták a határokat, úgyhogy hazajöttem Romániába a szüleimhez.

Az edzőmmel volt egy kis félreértés, azt hitte, hogy ott hagytam őt és nem értettük meg egymást, emiatt visszajöttem az országba. Sikerült második lennem az akkori Balkán-bajnokságon, jól mentek az edzések. Amikor feljebb léptem egy korosztályt, kijutottam az U20-as Európa-bajnokságra és világbajnokságra is, utóbbin hetedik lettem.

2022-ben visszaesett a teljesítményem, nem tudtam nyerni és nem is igazán volt kivel készüljek itt Nagyváradon, a többiek nagyrésze abbahagyta. Ekkor elmentem Veszprémbe, ahol sikerült ismét visszanyernem a formámat, két másodperccel megjavítottam az egyéni csúcsomat, viszont néhány századdal lecsúsztam az akkori Eb-ről. Ez eléggé megviselt, és kicsit kilátástalan volt a helyzetet, úgyhogy egy évre abbahagytam teljesen a sportot.

– Gondolom, ezt követően már nehéz volt számodra visszatérni.

– Főleg az elején. Tavaly júliusban kezdtem el edzegetni, akkor még csak az alapokat. Közben az egyik barátom befejezte az edzői képzést és Váradon kezdett el dolgozni. Vele kezdtem el a felkészülést, mostmár pedig hosszútávon is vele képzelem el a folytatást, mert nagyon jól jött ki ez a szezon. Hatszáz méteren országos csúcsot futottam, az U23-as országos bajnokságot megnyertem, a felnőttek közt pedig második lettem.

– Visszatérve a nehéz időszakra, amikor leálltál, véglegesen abba akartad hagyni a versenyzést?

– Igen, még rá fél évre is úgy gondoltam, teljesen abbahagyom, de nem találtam a helyemet és elgondolkodtam azon, lehet, hogy a sport az, ami nekem igazán fontos. Ezt nem fogom tudni végtelenségig csinálni az életben, és most van itt az ideje ennek. Túl sok terhet tettem magamra, sokat akartam és nem jött össze, ezért voltam ennyire csalódott.

– Mostanra változtattál ezen a felfogáson és nem állítasz magad elé olyan célokat, amelyeket még nem tudsz elérni?

–Valamilyen formában mindenképp kell célokat kitűzni, még ha nem is gondolok rájuk naponta. Ha nincs, nehéz teljesíteni. Próbálok inkább a jelenben élni és élvezni az edzéseket, edzőtáborokat, két évvel ezelőtt az volt a baj, hogy már nem élveztem. Most úgy fogom fel, hogy megpróbálom, és ha nem jön össze, legalább szeretem azt, amit csinálok.

– Erre az évre mit tűztél ki magadnak?

– Ismét megpróbálok eljutni arra az Európa-bajnokságra, amelyről lemaradtam két éve. Ez idén a legnagyobb célom. Ha sikerült azt az időt megfutnom, ami elég a részvételhez, már elégedett leszek ezzel a szezonnal.

– A körülmények télen nem túl egyszerűek a futáshoz, hol tudtál edzeni?

– Úgy döntöttünk az edzőmmel, hogy nem fogunk fedett pályán készülni. Ebben az időszakban a gyorsaságot nem kellett annyira fejleszteni. Tél elején az erdőben tudtunk edzeni, valamint a váradi Brăteanu parkban, ahová persze jó vastagon fel kellett öltözni, de a körülmények rendben voltak. Ezen kívül Portugáliában készültünk egy hónapot, kicselezve ezzel a hideget.

– Amikor nem vagy jó formában, mennyire egyszerű neked vagy az edződnek felismerni a hibákat?

– Elég gyakran előfordul ebben a sportágban, hogy nem jönnek a jó eredmények. Általában nehéz felismerni az okokat. Ilyenkor úgy érzem, minden tökéletesen csináltam és mégsem megy. Mentálisan mindig jelen kell lenni, ez az első lépés, az edzővel való kommunikáció pedig nagyon fontos. Ha őszintén megbeszéljük a dolgokat, nagyobb eséllyel tud egy olyan irányt mutatni, amelyet érdemes követni a fejlődésben.

– Korábban létrehoztál egy olyan kezdeményezést, ami a helyi atlétikát segítette. Ez hogyan működött?

–  Egy szervezetet hoztam létre, azért, hogy tudjak fiataloknak, elsősorban gyerekeknek segíteni. Próbáltam versenyeket is szervezni nekik. Utána azért nem folytattam ezt, mert versenyszerű sport mellett nem igazán jutott idő rá. Egyedül voltam nagyrészt ebben a projektben, de gyerekeknek a továbbiakban is szeretnék tervezni programokat, amelyek összekötik őket.

– Ami a pénzdíjakat illeti, mennyire lehet megélni ezen a szinten a versenyeredményekkel szerzett összegekből?

– Általában felnőttként be kell vállalni mellette más munkákat is. Önmagában elég nehéz megélni belőle, de ha igazán jól teljesít az ember, mögé áll egy olyan egyesület, amely jól fizet. Vannak szponzorok és a szövetség is segít valamennyit, de ehhez már igazán jónak kell lenni. Közepes alatti szinten nem igazán lehet csak ebből élni.