A közösségi összefogásra nem lehet panasz, az erdélyi magyarok megmozdultak, így az RMDSZ-nek sikerült nagyon jól teljesítenie a helyhatósági, a parlamenti választásokon és az államelnök-választás második fordulójában is. Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével kiértékeltük az elért eredményeket és beszélgettünk arról, hogy – a magyarság szempontjait is figyelembe véve – milyen államelnököt választottunk meg, és hogy mi várható a politikai színtéren a közeljövőben. 

– Mit mondhatunk el az elért eredményről?

– Azt gondolom, hogy mindenekelőtt a magyaroké az érdem, és természetesen azoké, akik rendesen, tisztességesen kampányoltak a második forduló előtt azért, hogy mindenkihez eljussanak a legfontosabb információk. Ez valóban nagy közösségi összefogás volt, és hozzátettük azt, ami részünkről hozzátehető volt, hogy az országnak ne magyarellenes elnöke, kormánya legyen, és hogy az összes hatalmi ágat ne az AUR és annak mindenféle nyúlványai vegyék át. A választások után csak egy dolgot lehet mondani: le a kalappal, és én már mondtam, hogy nagyon büszke vagyok az erdélyi magyarokra.

– Nicușor Dan nem az első választás volt, de a kampánya, a programja és az RMDSZ-hez való hozzáállása alapján hogyan látja, milyen államelnök lesz?

– Nicușor Dan teljesen atipikus politikus. Civil aktivista volt korábban. Őt akkor ismertem meg, amikor kulturális miniszter voltam, és civil aktivistaként az épített örökségért dolgozott. Onnan, azokból az évekből nőtt ki, tehát nem a szokásos politikai pályát futotta be. Azt gondolom, hogy ez most rettenetesen jó, ugyanakkor politikai tapasztalatot is szerzett Bukarest főpolgármestereként, és ez nem csak a közigazgatás terén hozott számára tapasztalatot. Volt parlamenti képviselő is egy rövid ideig, tehát a politikát látta, ismeri belülről. De nem lesz könnyű dolga sem neki, sem a kormánynak.

Ha az erdélyi magyarok szempontját vesszük figyelembe, elmondható, hogy megértő, nyitott és párbeszédre kész ember lesz, hisz az eddigi előélete nem mutatott semmi olyasmit, ami miatt nekünk most aggódnunk kellene. Egy tapasztalatom volt nekem, amit szívesen megosztok másokkal: amikor Bukarestben elkészítették a reformáció emlékművét, ő főpolgármesterként engedélyezte, és nemcsak engedélyezte, hanem el is jött, és az emlékmű felavatásán mondott egy tisztességes beszédet, ami megint csak azt mutatja, hogy a főpolgármester vállal olyasmit, amit nem biztos, hogy más polgármester vállalna. Én bizakodó vagyok, nem azt mondom, hogy most „hurrá” optimizmus tölt el. Bizakodó vagyok ismerve őt. Az az ember – lehet, hogy ezt a matematikusi képzettsége adja –, szereti a problémát mélyen megérteni, alaposan megérteni. Ha szabad ilyet mondani, akkor ő nem felszínes ember. Neki sok esetben időre van szüksége, mert nem esik neki a problémamegoldásnak úgy, hogy alaposan meg ne értse azt. És ez megint csak jó, mert a kihívások, amelyek az ország előtt, a társadalom előtt állnak, nem tüneti kezeléseket igényelnek.

– Kormányalakítás előtt állnak. Milyen forgatókönyveket tud elképzelni? Kivel tudna együttműködni az RMDSZ, ha egyáltalán ez szóba kerül?

– Sok változat nincs. Az AUR, SOS és a POT kormányzati szerepe szóba sem jöhet, de van lehetőség nagy többségre, amiben ott van a PSD, a PNL, az USR, az RMDSZ és a kisebbségi frakció. Mindenki azt nyilatkozza – az államelnöktől a vezető politikusokig –, hogy ez lenne a legjobb. De nem tudom, hogy erre mennyi esély van, ugyanis a szociáldemokraták nagyon megosztottak abban a tekintetben, hogy ellenzékben folytassák-e vagy a kormányon.

Van egy másik lehetőség, a kisebbségi kormányzás. A szociáldemokraták támogatják a kormányt a parlamentből ideig-óráig, minden egyes döntés előtt egyeztetni kell velük, de ez beszűkíti a kormány mozgásterét, és mivel népszerűtlen intézkedéseket is hozni kell, valószínű, hogy ezért ez bonyolultabb és instabilabb kormányzás lenne.

És nyilván van a „hiper-szuper” kisebbségi kormány, amit a liberálisok és az USR-sek vinnének, amelyet kívülről támogatna az RMDSZ és a PSD. Ez is egy lehetőség, de azt gondolom, hogy ez aztán olyan mértékű instabilitást jelentene, amit nem szabad vállalni.

És van az a negyedik, amiről ritkán beszélnek, de én nem tartom ezt ördögtől valónak: a technokrata kormány. Annak parlamenti támogatást kellene biztosítani, de úgy, hogy ez nagyon behatárolt időre szóljon, és így elkezdeni a kormányzást. Talán ezt a legnehezebb összehozni, mert meg kell találnunk azokat a szakértőket, akik egy ilyen politikai felelősségvállalást elképzelhetőnek tartanak, és természetesen ki kell dolgozni velük együtt azt a programot, amit aztán a parlament, a parlamenti többség támogatni tud.

Az RMDSZ tárgyalni fog, hogyha hívják a tárgyalásokra, és természetesen azon vagyunk, hogy ha lehet, akkor egy stabil kormány alakuljon meg. Akkor van értelme nekünk kormányon lenni, hogyha azt látjuk, hogy minden nehézség ellenére van egy komoly csapat, amelyikkel lehet dolgozni.

– Milyennek tartja azt a felállást, amiben Ilie Bolojan van a kormány élén, vagy ha köré szerveződik a kormány?

– Lehetséges megoldás, nincs ezzel semmi probléma. Ezt először is neki kell akarnia, és többséget kell tudnia összehozni, vagy ha nem tud többséget összehozni, akkor a parlamenti támogatást a kormánynak biztosítania, de ez egy lehetséges megoldás. És ez elsősorban a megválasztott elnöktől függ, mert ebben a pillanatban ügyvivő kormánya van Romániának, még 29 napig, és ez alatt az új kormányt meg kell alakítani.

Nyilván az is kérdés, hogy ha a szociáldemokraták kormányon maradnak, akkor ők erről mit mondanak. Nem a mi szempontunk itt a legfontosabb, én el tudom képzelni azt, hogy Ilie Bolojan kormányfőként vezesse a következő politikai ciklust.

– A PSD-n belüli feszültségek mennyire árnyékolják be az egész kormányalakítást?

– Nem tudom. Ez az, amit ebben a helyzetben nehéz megmondani. Ezt nekik kell elrendezniük maguk között. Ők úgy érzik, és jól érzik, hogy sok szavazót veszítettek az elmúlt időben, azok pedig az AUR-hoz pártoltak át, és ilyenkor az a kérdés, hogy ezeket hogyan tudják visszaszerezni. Úgy veszítették el, hogy kormányon voltak, kérdés, hogy akkor úgy tudják-e visszaszerezni, hogy kormányon vannak vagy úgy, hogy ellenzékben. Ezek fontos stratégiai kérdések, de nem tudok rájuk válaszolni. Egyrészt nem ismerem a pártot, nem az én feladatom. Nekünk annyit kell tennünk, hogy megvárjuk, amíg ők ezt tisztázzák.

– A Nicușor Dant támogató román közösségekben nagy elismerés övezi az RMDSZ-t és a magyarok nagy arányú megmozdulását. Ilyen szempontból mondhatjuk, hogy jó helyzetben vannak a magyarok. Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy ez a jelenlegi látszólagos összhang fenn is maradjon?

– Egyrészt nem szabad elrontanunk, másrészt nem szabad azt gondolnunk, hogy ez mindig így lesz. És meg kell próbálnunk ebből kihozni a legtöbbet a közösség számára is, és ha kormányon vagyunk, akkor az egész ország számára. Valóban rég nem volt ilyen szimpátia a magyarok irányában. Én ezt nemcsak úgy érzem, hogy nézem a televíziót – mert mondjuk azt nem nézem –, de kimegyek az utcára és megállítanak az emberek. Valami olyasmit tapasztalok, amit nagyon ritkán tapasztaltam az elmúlt években.

– Jobb alkupozíciót jelent ez?

– Ez mindig bonyolult, mert amikor az emberek leülnek a tárgyalóasztalhoz, akkor sok minden számít, de nyilván azt gondolom, hogy benne van a pakliban, ez is segíthet. Nem szabad azt gondolnunk, hogy ez az, ami meghatározza egy politikai tárgyalás kimenetelét. De igen, segítséget jelenthet, de azért a politikai tárgyalásokon sok más szempont is szokott érvényesülni. Azt gondolom, hogy ezt okosan, bölcsen és a megfelelő alázattal kell most fogadnunk, és ehhez úgy is kell viszonyulnunk.