Egyre több ember diagnosztizálja magát egy-egy pszichológiai-pszichiátriai betegséggel – megfelelő szakmai felkészültség és kompetenciák nélkül –, többek között erre is felhívja a figyelmet beszélgetésünk során Kasza Izabella pszichológus. A szakértőt annak kapcsán kérdeztük, hogy 2025-ben január 20-a az év legszomorúbb napja, azaz a Blue Monday. Bár megoszlanak a vélemények arról, ez a nemzetközi nap mennyire marketingfogás vagy mennyire valós probléma, arra mindenképp alkalmat ad, hogy rávilágítson a szezonális depresszió nehézségeire és a mentális egészségre. Cikkünkben tanácsokat és tippeket is adunk arra, hogyan lehet „túlélni” a szürke januárt és mikor kell szakemberhez fordulni. 

– Megítélése alapján milyen az emberek lelkiállapota 2025 januárjában?

– Ha a saját környezetemre gondolok, akkor azt látom, hogy az emberekben még januárban ott van az új év kezdeti energiája és reménye, hogy ebben az évben kijavítják/megjavítják, ami az elmúlt évben elromlott vagy nem sikerült, bennük van az ünnepi feltöltődés energiája (már csak nyomokban) és minden egyes napsütéses nappal megjelenik a tavasz utáni vágy is. Ugyanakkor tapasztalom azt is, hogy az ünnepi időszak színessége után van egy felemás egyensúlykeresés.

Keressük, hogyan lassuljunk kicsit le, akár az ünnepek után és hogyan gyorsuljunk fel az új év teendőire és lehetőségeire gondolva. És vannak, akik lehangoltak, akik szomorúak és vannak depressziósak is

– A Blue Monday, azaz az év legszomorúbb napja 2025-ben január 20-ára esik. Egyes források szerint ez csak egy marketingfogás. Mi az ön véleménye erről?

– Szerintem jó, hogy van, mert felhívja a figyelmet az érzéseinkre és lehetőleg szociálisan is érzékenyít. Ugyanakkor címkéz, ami szerintem beleillik abba a trendbe, hogy a megértést címkéken keresztül próbáljuk megejteni.

– Mit érdemes tudni a szezonális depresszióról? Mi a különbség egyáltalán a köznyelvben használt depresszió és a szaknyelvben használt között?

– A téli depresszió a depresszió egy formája, amelynek az ismétlődő megjelenését az időszakhoz kötik részben. Egyre megszokottabbá válik, hogy a köznyelvben,  munkahelyi, baráti és családi beszélgetésekben csak úgy dobálózunk a diagnózisokkal, ez alól a depresszió sem kivétel. Az elmúlt évek tapasztalatai folyamatosan felhívják a figyelmemet arra, hogy látszólag a pszichiátriai/klinikai pszichológiai diagnózis és öndiagnózis bárki számára elérhetővé vált. Alapos szakmai felkészülés és meglévő szakmai kompetenciák nélkül. Nagyon sokszor tapasztalom ezt és azt is, hogy akár a klienseim is már érvekkel alátámasztott öndiagnózissal érkeznek. Én ilyenkor kissé elszomorodom, mert azt élem meg, hogy mintha nem lennének kíváncsiak magukra, mintha csak egy címkére lenne szükségük, amit mintha a saját vagy mások homlokára ragasztva, magyarázatként használnák azt a tehetetlenségükre. A kérdésre visszakanyarodva hajlamosak vagyunk a szomorúságot, a gyászt, a különböző veszteségekre adott reakciókat a depresszió fogalmával illetni.

– Milyen tényezőktől függ, hogy kialakul-e valakinél szezonális vagy akár a klasszikus értelemben vett depresszió?

– A depressziónak sok kiváltó oka/faktora lehet és általában ezeknek az okoknak az egyén életében találkozniuk kell és így együttesen tudják kiváltani ezt az affektív zavart. A genetika, a neurobiológia érzékenység és sérülékenység, amely az életkörülmények hatására is kialakulhat, a feldolgozatlan traumák és abúzusok, feldolgozatlan veszteségek, az agy biokémiai egyensúlya (például sok egyéb mellett a szerotoninszint) és megterhelő életesemények. Ugyanakkor fontos, hogy az egyéneknek milyenek a jelenlegi élet- és munka körülményeik és kiemelten fontos, hogy milyen emberi kapcsolataik vannak.

Kapcsolódó

A gyász terhe – a feldolgozatlan veszteség bármikor felütheti a fejét

Egy gyermek halála mindig terheltebb a szülők számára, a kezeletlenül maradt gyász pedig komoly veszélyeket tartogat, derült ki Gönczi Viola, marosvásárhelyi pszichológussal folytatott beszélgetésünk során. A szakember kiemelte: a veszteségek feldolgozására nincs recept, de az emberek már nyitottabbak az erre irányuló terápiára.  

segítség terápia pszichológia tanácsadás gyász veszteség szülő halál

Vannak-e az életükben olyan emberek (családtagok, barátok, munkatársak), akikben megbíznak, akiknek számíthatnak a támogatására, akikkel közösen minőségi időt töltenek együtt, hogy mennyire érzik magukat fontosnak és hasznosnak a családjuk, barátaik, közösségük és a társadalom számára? Úgy gondolom, hogy a fenti szempontokra és kérdésekre adott válaszok jelezhetik, hogy valaki mennyire van veszélyben. Természetesen az idősek sok szempont miatt veszélyeztettek, de nem az jelenti, hogy minden idős depressziós is lesz.

– Hogyan különböztethető meg a téli depresszió az általános rosszkedvtől?

– A rosszkedv kihat a pillanatnyi hangulatunkra és akár konkrétan tudjuk valamilyen történéshez kötni (például: keveset aludtam, összeszólalkoztam a párommal, az történik, hogy…) és ebből ki tudunk mászni. A depresszió, legyen bármelyik formája is, zavart kelt a teljes működésünkben. A teljesség igénye nélkül, aki depressziós, annak minden nehezére esik. Nehezére esik enni, a személyes higiéniáját rendben tartani, nehezére esik saját magához és másokhoz is érzelmileg kapcsolódni, nehezére esik a munkáját elvégezni, gondolkodni, megtalálni a motivációját a mindennapi teendőihez, nehezére esik tervezni, nem látja a jövőjét.

A mindezeken belül megélt nehézségek hatására változik a feszültségtűrő képessége, az emberekkel való kapcsolataiban a viselkedése (rosszkedvű, irritált, frusztrált, ő ural minden beszélgetést, meg sem szólal, feszült, nem tartja a szemkontaktust, olyan mintha lefagyott volna), csökken a másokra való odafigyelése  és csökken/eltűnik az életöröme.

– Hogyan ismerhető fel magunkon vagy a környezetünkben élőkön a téli depresszió?

– Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy negatív irányba megváltoztunk (ahogy magunkat megéljük és tapasztaljuk, a viselkedésünk, gondolkodásunk, teljesítményünk, akkor érdemes, hogy számunkra fontos személyektől visszajelzést kérve, induljunk el a segítségkérés útján. Kérjünk kompetens segítséget, hiszen egy egész rendszer áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy diagnózisban (családorvos, klinikai szakpszichológus, pszichiáter) és kezelésben legyen részünk (pszichiáter – amikor kell –, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta és más különböző szakemberek).

Ha külön választanám csak a téli depressziót, akkor az ingerlékenység, csökkent energiaszint, megnövekedett alvásigény, súlygyarapodás, szociális izoláció stb. lehetnek azok a tünetek, amelyek aggodalomra adnak okot.  Legyenek azonban ezek aggodalomra okot adó tünetek és ne öndiagnózis (barátok, dr. Google és társai nyomán).

– Hogyan hat a téli depresszió az emberi kapcsolatokra?

Elsősorban kihat a kapcsolat minőségére, hiszen a megváltozott viselkedésmód sokszor lehet sértő akár, mert valaki ingerlékeny, agresszív és izolálhat, főleg, ha az egyén begubózik, kizárja a családját és barátait az életéből.

– Vezethet-e a téli depresszió további súlyos, mentális betegségekhez?

A téli depresszióban már adott a betegség, ami kihat életünk minden egyes területére. Ugyanakkor fennáll a veszélye, hogy állandósulhat és súlyosbodik.

– Egyes embereknek január az év hétfője és levertség vesz erőt rajtuk, míg mások nagy lendülettel fognak neki az új évi céljaik megvalósításának. Mitől függ, hogy melyik típusba tartozunk?

– Nagyon sok minden közrejátszhat – a fentiekben ehhez már néhány szempontot felsoroltam – ezért a mentális és fizikai egészséget emelném ki, az egyéni motivációt, a megtartó emberi kapcsolatokat, a tudatosságot mint életstílust és a divatot. Kritika nélkül, de lassan divatos nem jól lenni hétfőn/januárban/minivakáció után és panaszkodni arra, hogy miért van már megint hétfő/január stb.

– Hogyan lendíthetjük át magunkat egyik csoportból a másikba?

– Segítségkéréssel, ha nem vagyunk jól. Onnantól már nagyon széles a paletta: pszichoterápiával, lelkigondozással, mozgással, tánccal, minőségi idővel magammal és másokkal, inspiráló barátokkal, új dolgok kipróbálásával és új készségek elsajátításával.

– Mikor kell szakember (pszichológus, pszichiáter) segítségét kérni?

– Amikor kifordultam magamból vagy/és a világom fordult ki magából. Amikor nem ismerek magamra és/vagy amikor már nem értem, hogy mi történik körülöttem.

– Hogyan befolyásolja a közösségi média az emberek jóllétét? 

– Ha megfelelően használjuk, akkor használ. Ha nem, akkor lehúz, árt. Ha folyamatosan másokhoz hasonlítom a saját életemet, akkor lehet, hogy az elégedetlenség, frusztráció és szomorúság vesz erőt rajtam  (pl. a nyaralásos fotók). Számomra megfelelően használni azt jelenti, hogy tudatosan használom a közösségi médiát oly módon, hogy azt követem, ami/aki inspirál.

– Mit tehetünk a mindennapos mentális jóllétünkért?  

– Bár pszichoterapeuta vagyok, mégsem a terápiával és önismereti csoportokkal kezdem, hanem a mozgással. Mozogjunk, gyalogoljunk, tornázzunk, edzünk. Ez az egyik legfontosabb, amit megtehetünk mind a mentális, mind a fizikai egészségünk érdekében.

Tanuljunk új dolgokat és próbáljunk ki minél több új helyzetet. Tanuljunk egy idegen nyelvet (számtalan ingyenes applikáció elérhető), próbáljunk ki egy új tevékenységet (termesszünk paradicsomot a teraszon, fedezzük fel a múzeumokat, iratkozzunk be egy tánctanfolyamra stb.).

Töltsünk időt a szeretteinkkel és barátainkkal. Vezessünk be kütyümentes napokat/délutánokat. Vezessünk be panaszkodásmentes napokat és zónákat. Társasozzunk!

Jelentkezzünk egy önismereti csoportba és csodálkozzunk rá magunkra, tanuljunk magunkról és a világról más módon, mint eddig tettük.

Találjunk és építsünk magunknak közösséget az értékeink és hitrendszerünk mentén.

És kérjünk szakmai segítséget. Hiszen az a legbátrabb, aki kér, aki felvállalja önmagát, nehézségeit, elakadásait, betegséget és ezzel együtt törekszik arra, hogy minél teljesebb életet éljen.  Hiszen ahogy Chuck Palahniuk író mondta: „az igazi csodákig csak lépésről lépésre lehet eljutni.” 

Ha még többet foglalkoznál az önismerettel és szeretnél jobban elmerülni a pszichológiában, ajánljuk a Máté Gábor világhírű terapeutával készült interjúnkat: