Egy gyermek halála mindig terheltebb a szülők számára, a kezeletlenül maradt gyász pedig komoly veszélyeket tartogat, derült ki Gönczi Viola marosvásárhelyi pszichológussal folytatott beszélgetésünk során. A szakember kiemelte: a veszteségek feldolgozására nincs kész recept, de az az emberek már nyitottabbak az erre irányuló terápiára.

Néhány nappal ezelőtt ezelőtt hirdették ki azt a törvényt, amely alapján október 15-ét az Angyalok szüleinek napjává nyilvánították, ugyanakkor a jogszabály lehetőséget kínál arra is, hogy a kiskorú gyermeküket vagy egy terhességet elvesztő szülők ingyenes pszichológiai tanácsadásban részesüljenek.

A gyászterápiának pedig nagyon nagy jelentősége van a Maszol által megkérdezett szakember szerint. Gönczi Viola marosvásárhelyi pszichológus hangsúlyozta, hogy egy gyermek elvesztése általában nagyon megrázza a nőt, férfit egyránt. Gyakran a párkapcsolatot is megtépázza, akár még a vesztét is okozhatja. Arra is rámutatott, hogy különbségek vannak aközött, ha egy család a kisgyermekét vagy a tehersséget veszíti el.

A későbbi felépülés szempontjából fontos, hogy az anyauka támogatva érzi-e magát gyászában vagy magára marad. „Gondoljunk itt olyan esetekre, amikor az anya nem tartja a kapcsolatot az apával vagy a saját szüleivel. Nincs, vagy nem kellőképp szolid a megtartó családi háttér, amiben gyászolni lehet” – magyarázta. Hozzátette, kevés olyan nővel beszélt, aki a terhesség elvesztését ne fájdalommal élte volna meg (kisebbel vagy nagyobbal) és ne szembesült volna azzal a társadalmi valósággal, hogy „erről valahogy nem beszélünk”. Kevesen ismerik fel, hogy itt is egy gyászfolyamattal állunk szemben, főleg azért is mert a megszokott társadalmi gyászszerttartás tipikus lépései ebben az esetben hiányoznak. „Konkrétan nincs temetés, nincsenek látható megfogható események, csak a nagy űr, a hiány, a rengeteg kérdés, az önvád, a párkapcsolatok elnémulása rövidebb vagy hosszabb ideig” – mutatott rá.

Kiemelte, hogy gyakran még a kismama sem érti, hogy miért lehangolt – még több idő elteltével is. „Előfordul, hogy valaki nem ezért jön terápiára, de a beszélgetések során bizony kiderül hogy volt egy valamikori magzat veszítés és ez gyakran összefüggésbe hozható régóta tartó nehéz érzésekkel” – mondta. A terhesség megszakadásakor az édesanyák – mivel bennük fejlődik az új élet – hajlamosak például önmagukat hibáztatni. Választ keresnek a kérdéseikre, hogy „miért pont én”, vagy miért újra. És ha ezekre kapnak is választ orvosi okok révén, a fájdalom ettől nem enyhül, magyarázta a terapeuta.

„Egy kisgyermek halála megviseli a párkapcsolatot is. Van hogy hosszabb idő elteltével az egyik már továbblépne, a másik még nem tart ott, az egyikük gyereket szeretne, a másik még nem. Mindenképp szükséges ez esetben is a segítségkérés. Magyarországon már szerveznek rendszeres gyászfeldolgozó csoportokat, nálunk sajnos ez még gyerekcipőben jár. De csoportterápiás alkalmakon is előjön a téma, illetve egyéni terápiában mindenképp ajánlott” – mondta Gönczi, aki pszichodráma csoportokat is tart.

Nincs sablon, de van nyitás

A most kihirdetett törvény alapján a szülők – függetlenül attól, hogy a gyermek halálakor volt-e vagy sem egészségügyi biztosításuk – hat hónapon keresztül, tíz ingyenes pszhichológiai tanácsadásra jogosultak. Hogy tíz terápiás kezelés elegendő-e a gyáz feldolgozására, az a szakember szerint személyfüggő. „Nincs erre sablon. Ez azon is múlik, hogy milyen volt az illető lelkiállapota még a terhesség vagy a haláleset előtt, netalán hajlamos volt-e azelőtt is a depresszióra. Illetve vannak olyan személyek, akik vallásos, spirituális segítséggel könnyebben átvészelik ezeket a személyes drámákat, de ez sem borítékolható” – mondta Gönczi Viola.

Azt tapasztalja ugyanakkor, hogy már az ilyen típusú terápiákra is van nyitás az emberek részéről. „Már kezd nem ciki lenni, nem mosódik össze a pszichiáter a pszichológussal. És igen, gyakran a család szeme az, amely észreveszi, hogy itt bizony baj van, segítség kell” – vélekedett.

A gyászterápiás csoportvezetésre Gönczi szerint hasznos, ha a pszichológus eljár különféle képzésekre, ahol ezzel a témával találkoznak. „Mint mindennel, ezzel is úgy van, hogy szakemberként is fontos magunkba néznünk, hol tartunk mi a veszteségeinkkel feldolgozásával” – mondta.

A kezeletlenül maradt gyász bármikor felütheti a fejét

Hogy mennyi mindent gyászolunk egy veszteség során, igazából akkor derül ki, amikor elkezdünk vele foglalkozni – mutatott rá a szakember, akit terhesség művi megszakítása után vagy természetes úton történt elvesztését követően, esetleg más családtag elvesztése nyomán kerestek meg. „Egy gyermek elvesztésekor elszakadunk attól az egyedi és megismételhetetlen személytől, akit a gyermekünkben ismerhettünk meg, ez borzasztóan felfoghatatlan és fájdalmas egy szülő számára. Aztán ugye ott maradnak az ismerőseink, barátaink gyerekei, akikre ha ránézünk, újra feltépődik a seb (terhesség veszítése után nehéz kismamákat látni). Annyiban más és megterhelőbb egy gyermek elvesztése más gyásszal szemben, hogy a gyermek valahogy tudattalanul is a szülő valamiféle lenyomata, hagyatéka a világnak, az életnek. A fiatal élettel együtt ez is elvesztődik. Gyerek, fiatal halálesetekor a potenciált is fájlaljuk, ami lehetett volna és nem lett, ami csak épp elkezdett kibontakozni a szemünk előtt és vége szakadt.” – magyarázta Gönczi.

A kezeletlenül maradt gyász pedig veszélyes. „Bármikor fel tudja ütni a fejét. Leggyakrabban egy következő veszteség tépi fel újra a régi sebeket és ilyenkor hatványozottan tör elő a fájdalom. Ugyanakkor depresszió, az életöröm tartós elvesztésének a veszélyével is fenyeget a kezeletlen gyász” – ecsetelte.

Arra is kerestük a választ, hogy mikor mondhatjuk azt, hogy sikerült feldolgozni egy veszteséget. Erre viszont, mint kiderült, nincs recept. „A feldolgozást mindig az érintett érzi, hogy épp hol tart vele. Általában akkor, amikor már nincsenek napi szinten vagy még gyakrabban, a veszteséggel kapcsolatos visszatérő gondolatai, flachbackek az elhunyt személlyel. Vagy amikor egy hasonló helyzet más valaki életében, nem zökkenti ki az egyensúlyából, persze különbség van együttérzés, meghatódottság, érintődés és egyensúlyvesztés között” – magyarázta Gönczi. Hozzátette, ezt még hosszan lehetne boncolgatni, hiszen mint rámutatott: ahogyan minden kapcsolat egyedi és megismételhetetlen, minden gyász is egyedi.