Romániában még mindig gyerekcipőben jár a korai intervenció, ezen belül a fejlesztés és nevelés intézményes, rendszerszintű megszervezése. Pedig az érintett kisgyermekek egyéves kor előtti fejlesztése kulcsszerepet játszik abban, hogy később gond nélkül vegyék az élet összetettebb akadályait: ne küzdjenek viselkedészavarral, beszédfejlődésük megfelelően haladjon, illetve ne legyenek tanulási zavaraik. Előrelépés állami szinten ugyan nem sok van, de a szülők tudatosságának erősítésére vannak jó próbálkozások. A korai fejlesztés fontosságáról, a kevés, de fontos előrelépésekről, a lehetőségekről a Csíkszentmártoni Korai Fejlesztő Központ két munkatársát, Molnár Annamária pszichológust és Balló Mónika gyógytornászt kérdeztük.

Beszélgetésünk elején Molnár Annamáriával tisztáztuk a fogalmakat, ugyanis mint kiderült, sokan összemossák a korai intervenciót, a korai fejlesztést és a korai nevelést, holott a korai fejlesztés és nevelés tulajdonképpen a korai intervenció részét képezik. A korai intervencióba már a várandóság és a családtervezés is beletartozik. Várandósság alatt fontos a megfelelő szűrővizsgálatok elvégzése, de ideális lenne a szülésfelkészítőn való részvétel is minden kismamának. „Ez már itt elakad Romániában: vannak ugyan szülésfelkészítők, várandósgondozás, de az állam ennek csak csekély részét finanszírozza, és pont az a réteg nem jut el ezekre, akiknek a legnagyobb szüksége lenne rá” – mondta Molnár Annamária.

Megtudtuk tőle azt is, hogy korai nevelésnek azt az időszakot nevezzük, amikor a háromévesnél kisebb gyermek bekerül egy intézménybe, általában bölcsődébe, ahol rendszerint az a prioritás, hogy biztonságban legyen, megkapja az alapellátást. De ott nem történik effektív fejlesztés. A gyerekere csak annyira figyelnek speciálisan, amennyire a körülmények azt lehetővé teszik. Kifejtette, a bölcsődei gondozók szerepe nem is a fejlesztés lenne, hanem az, hogy ha valami eltérést, furcsát látnak a kisgyermeken, időben felismerjék és jelezzék a szülőnek. Ám a gyermekek többsége hároméves koráig kizárólag a tágabb családban nevelkedik, maximum a háziorvos látja őket, ezért sajnálatos, hogy nincs védőnői hálózat és kötelező szűrővizsgálatok sem, így sokszor az eltérések csak hároméves kor után derülnek ki, amikor a tágabb környezet is visszajelez.

Minden fejlesztőtevékenység (gyógytorna, gyógypedagógiai fejlesztés, baba-mama konzultáció), amit kisgyerekekkel a nullától hároméves korig végeznek, korai fejlesztésnek nevezhető, de ez egészen hat-hétéves korig kitolható. „Szűk azoknak a köre, akik hamar, még a korai időszakban eljutnak hozzánk, ők a koraszülöttek vagy más sérüléssel született gyermekek. De őket eleve úgy engedik haza a kórházból, hogy továbbirányítják hozzánk” – ismertette a pszichológus.

Fontos kiemelni, hogy a korai fejlesztésben a szakterületek kicsit összemosódnak, ritka, hogy egy gyermeknek csak gyógypedagógiára vagy csak gyógytornára legyen szüksége. Ezek mindig összefüggnek, ugyanis ha valakinek mozgásproblémája van, akkor elég valószínű, hogy más területen is lesznek gondjai. A vizsgálatokat a Csíkszentmártoni Korai Fejlesztő Központban több szakember végzi egyszerre, ez a csapatban dolgozás együttgondolkodásra ad lehetőséget, így könnyebb meghatározniuk, hogy a gyermeknek éppen hol is van elakadása. Gyakran előfordul, hogy gyógytornára jelentkeznek be, aztán  pszichológiai tanácsadás lesz belőle. A mozgásfejlődésben való elmaradás oka lehet akár az is, hogy a szülő túlságosan védelmezi a gyermeket. Ebben az esetben lehetséges, hogy egy pszichológus jobban meg tudja állapítani, hogy milyen akadályozó tényezők tartják fenn ezt az állapotot, tehát adott esetben a szülő és gyermek támogató környezetén is sok múlhat.

De arra is van példa, hogy gond van a gyermek mozgáskoordinációjával, és a korai fejlesztőben derül ki, hogy ennek oka szemészeti probléma. Ez is azt mutatja, hogy rendszerszinten hiányoznak a megfelelő szűrővizsgálatok. Az újszülöttek hallását ugyan még a kórházban megvizsgálják, de ezzel ki is merül a szűrés. Volt viszont arra is példa, hogy beszédproblémával érkeztek a korai fejlesztőbe, és ott derült ki, hogy a gyermek hallássérült.

Molnár Annamária kiemelte, azért fontos, hogy a szükséges fejlesztés még hároméves kor előtt elkezdődjön, mert az idegrendszer képlékenysége ekkor a legnagyobb, ekkor tudják maximalizálni a gyermek adottságait. „Önmagához képest ebben az időszakban tud a legnagyobbat fejlődni, ekkor az idegrendszer, az agy még képes átstrukturálni magát, és ahogy haladunk előre az életkorban, a változtatási lehetőségek egyre csökkennek” – mutatott rá a szakember.

Romániában egyébként vannak arra vonatkozó jogszabályok, hogy legyenek bizonyos standard lépések a korai fejlesztés előkészítése terén, de ezeket még nem ültették gyakorlatba. Az a nagy probléma, hogy nincs egyetlen „anyukája” ennek az ügynek, mivel ez a terület több szakminisztériumot – egészségügyi, oktatásügyi, szociális ügyek – is érint. És mivel az ágazatok között nem igazán van kommunikáció, egy-egy előrelépés ugyan történik az eltérő szegmensekben, de nagy megvalósításokról még nem számolhatnak be.

„A probléma egyik oldala, hogy nincs elég szakember, a másik pedig az, hogy az egyetemen sem tanítanak kimondottan korai fejlesztést. Nekünk az egyesületnél azzal van szerencsénk, hogy folyamatosan tudjuk képezni magunkat. Budapesten erre már kiváló lehetőségek vannak. De olyan szempontból is szerencsénk van, hogy a megyei sürgősségi kórház is támogatja az intézményt. Önmagában, egyesületként nagyon nehéz lenne helytállnunk, mert nincs erre elegendő anyagi fedezet. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat is sokat segített az elindulásban. Jelenleg szorosabb kapcsolatot ápolunk a budapesti Bethesda, valamint a Heim Pál Gyermekkórház orvosaival” – tudtuk meg a pszichológustól.

További probléma, hogy a jogszabályok többsége azokra a gyermekekre vonatkozik, akiknek fogyatékossági besorolásuk van. Egy igen széles réteg számára viszont (például, ha egy kisgyermek nem fordul át időben a hátáról a hasára, aminek nem is indokolt a fogyatékossági besorolása) a fejlesztés nagyon is szükséges lenne.

„Ezzel mi magunk is szembesülünk, amikor egyrészt nem olyan súlyos az eset, hogy a gyermeknek tartós fejlesztésre legyen szüksége, másrészt, ha mégis olyan az állapota, hogy megérne egy besorolást, idő kell a szülőnek, amíg elfogadja és elindul az úton, hogy ezt megszerezze, de mi nem várhatunk egy-két évet, hogy elkezdődjön a fejlesztés” – mutatott rá a szakember.

Nehéz hiteles statisztikát készíteni az érintettekről

Mint tisztáztuk, diagnózist csak szakorvos, tehát gyermekpszichiáter vagy gyermekneurológus adhat. Ahhoz, hogy a gyermek eljusson szakorvoshoz a háziorvosnak kell beutalót adnia, jó esetben az eltérést is ő észleli elsőként. Molnár Annamária szerint sajnálatos, hogy van arra is példa, hogy a szülő szeretné kivizsgáltatni a gyermeket, de a háziorvos lebeszéli őt erről, mert szerinte az eltérés még belefér a normálisba. Eddig az is nehezítette a szakemberek munkáját, hogy Székelyföldön nagyon kevés volt a gyermekeket ellátó szakorvos. Most javul a tendencia, Csíkszeredában két  gyermekpszichiáter is rendel,  gyermekneurológus viszont csak havi két alkalommal érhető el. Illetve évente egy-két alkalommal besegítenek magyarországi szakorvosok is (a Bethesda és a Heim Pál kórház szakemberei).

„Azért is nehéz megmondani, hogy Romániában hány érintett gyermek lehet, mert a statisztikák azokról a gyermekekről készülnek, akik bekerülnek a rendszerbe, vagyis besorolják őket különböző sérültségi fokozatokba. De legalább ennyien vannak, akiknek enyhébb eltéréseik vannak, és szintén fejlesztésre szorulnánk. Az aktuális felmérések azt mutatják, hogy hét gyermekből egy érintett valamilyen szempontból” – tájékoztatott a pszichológus.

A csíkszentmártoni korai fejlesztő munkatársai több éven át végeztek felméréseket a Csíki-medence óvodáiban, ekkor a gyermekek 10 százalékánál találtak valamilyen szintű fejlődésbeli eltérést. Itt nem feltétlenül súlyos problémákról van szó, de mind olyanok, amelyek megnehezíthetik a gyermekek későbbi boldogulását. Az egyik leggyakoribb probléma például a megkésett beszédfejlődés.

„A beszédkészséget érintő problémák mögött sok minden állhat. Lehetséges, hogy tényleges beszédkéséssel állunk szemben, de az is lehet, hogy igazából a gyermek szocializációs készségével van probléma, de akár autizmus is állhat a háttérben. Viszont azt is látjuk, hogy a koronavírus-járvány időszaka negatívan hatott a gyermekekre, családokra. Olyan gyermek is van, akinek két óvodai csoport is kimaradt az életéből, miközben megnőtt az okos eszközök, televízió előtt eltöltött idő hossza, hiányzik a mindennapokból az élő beszéd, a kapcsolódás” – fejtette ki Molnár Annamária.

A beszédfejlődés megkésése mellett a koordinációs problémák is elég gyakoriak, az úgynevezett összerendezetlenség az idegrendszeri éretlenségre utal, ez hosszú távon pedig tanulási zavarokhoz is vezethet.

A mai gyerekeknek viszonylag kevés a mozgástapasztalatuk, sokakat autóval visznek, hoznak az iskolába. Jó esetben van egy tornaórájuk, de délután már visszaülnek a gép mellé, vagy az asztalhoz tanulni. „Nagyon kevés a mozgásos tapasztalat, ami fejleszthetné a gyermekeket.”

„A Csík-térségi óvodákban végzett vizsgálatok során mértük a gyermekek nagy- és finommotoros fejlettségét, a kognitív és a szocializációs készségeiket. A felmért 1247 gyermek 11 százalékát hívtuk vissza, de végül csak két százalékuk jelentkezett további vizsgálatra. Ez három éve történt. Érdekesség, hogy volt olyan gyermek, akit akkor a javaslataink ellenére nem hoztak vissza, most előkészítő osztályos lett, és el kellett jönniük hozzánk. Ezek a problémák lehet, hogy kiscsoportban még enyhe eltérést mutatnak, de ha nem foglalkozunk velük, mire előkészítős, elsőosztályos lesz, addigra tanulási zavarrá, viselkedési problémává alakulhatnak” – hozta fel a példát a szakember, hozzátéve, hogy gyakran maga az óvónő javasolja, hogy a gyermeket vigyék el kivizsgálásra, de a szülők sokszor nem veszik ezt komolyan.

„Jelentős javulás is tapasztalható azért:míg 2010-ben a gyermekeknek csak 14 százaléka került hozzánk nulla és egyéves koruk között, ez az arány most már 25 százalékra nőtt. Ennek egyik oka, hogy az orvosokkal is sikerült kapcsolatot teremtenünk. Például a koraszülötteket ma már úgy engedik haza a kórházból, hogy előtte kérik a szülőket, keressenek meg minket. Nem kötelező, de javasolják, tehát érzékenyítik a szülőket” – mondta a pszichológus.

A szakember sajnálatosnak nevezte, hogy a Romániában csupán a megyék mintegy 25 százalékában van valamilyen fajta korai fejlesztésre vonatkozó kezdeményezés. Van, ahol csak egyszemélyes kabinetet nyitottak, máshol egész központ működik. Ez is azt mutatja, hogy gyenge az országos lefedettség. „Ha a gyermek eljut egy szakorvoshoz, akkor ő jó esetben nemcsak annyit mond, hogy gyógytornára van szükség, hanem ajánl is egy intézményt a szülőnek. De most már mi is csak a legsúlyosabb eseteket tudjuk ellátni, mivel sokan jelentkeznek, nagy az igény” – tette hozzá.

A babák első „nyelve” a mozgás

Balló Mónika gyógytornász egy másik problémára is felhívta a figyelmünket: a korai fejlesztésre kerülő gyermekek ellátása hosszú folyamat. Csíkszentmártonban jelen pillanatban 120 gyermeket fogadnak rendszeresen a foglalkozásokon. Van közöttük olyan páciens, akinél „a szinten tartás” a cél, mivel oxigénhiányos állapottal született. A Csíkszentmártoni Korai Fejlesztő Központnak ugyanis nemcsak korai fejlesztési, hanem rehabilitációs központja is van.

„Ugyan nullától hároméves korig beszélünk korai fejlesztésről, de hároméves kor után is kerülnek hozzánk gyermekek, és tényleg az lenne a legfontosabb, hogy minél korábban eljussanak ide, mert akkor tudunk a leghatékonyabban dolgozni. De sok esetben, vagy amiatt, mert nem ismerték fel, vagy amiatt, mert később jelentkeztek a problémák, kerülnek későn hozzánk a gyermekek” – fejtette ki a gyógytornász.

A babák első „nyelve” a mozgás, ezáltal tapasztalják meg a világot. A lépcsőfokok betartása azért fontos, mert minden egymásra épül, és így fejlődik megfelelően az idegrendszer. Hogy ha kimaradás, megkésettség vagy éppen felgyorsulás a tünet, az jelzi, hogy valami nem megfelelően működik. Ezekkel mindenképpen érdemes foglalkozni, mert magától nem tűnnek el. Például a koordinációs problémák, a részképességek hiánya később szintén tanulási nehézségekhez vezetnek. A kúszás, mászás aszimmetrikussá válásának a két agyfélteke működésének összehangolásában van nagy szerepe, ami aztán később számos képességünk alapja lesz. Ezért fontos az, hogy meglegyenek ezek a mozgásminták – tájékoztatott a gyógytornász.

„De az is nagyon fontos, hogy mit mennyi ideig csinál a gyermek. Vannak szülők, akik örülnek, hogy a gyermek kilenchónaposan jár, mi ennek nem szoktunk örülni, mert akkor valamit nagyon keveset csinált, kimaradt, ez később összerendezetlenségre adhat alapot” – mutatott rá Balló Mónika, hozzátéve, hogy gyakran izomtónus-regulációs zavarokkal érkeznek hozzájuk a gyermekek: vagy túl gyenge, vagy túl feszes izomzattal. Ezek is megkésettségre adnak esélyt. És nem feltétlenül áll betegség a háttérben, hanem enyhe eltérés van az idegrendszerben, viszont foglalkozni kell vele. Sokszor egyébként életmódbeli kis trükkökkel is kiküszöbölhetők ezek a problémák. A gyógytornász nyomatékosította, hogy nem minden eltérést nehéz megoldani, csupán odafigyelésre van szükség, és foglalkozni kell vele, és az apró dolgok sokat tudnak változtatni.

„Meg is figyeltük, hogy annak a gyermeknek, akinek mozgáskésése van, nagy valószínűséggel, de nem kötelező módon, késik majd a beszéde és annak minőségével, artikulációjával is problémák lesznek majd. Például egy nagyon hipotón gyermek arcizmai is renyhék, ezért neki nehezebb lesz artikulálni, később, négy-ötéves korában logopédiával is kell majd ezen segíteni. Tehát minden mindenre ráépül” – mutatott rá a mozgásfejlesztéssel foglalkozó szakember.

Molnár Annamária ehhez hozzáfűzte, hogy az utóbbi időszakban tapasztalhatóan nőtt a beszédkésések aránya. „Sokat tájékozódnak a szülők az interneten, az autizmus újabban nagyon fókuszba került, ezen a téren is van növekvő tendencia, de nem kell minden beszédkésés mögött autizmusnak állnia. Ezért nagyon fontos, hogy bízzuk szakemberre a vizsgálatot és ne bélyegezzük meg a gyermeket. A szülőnek lehet, hogy természetes, hogy a gyermek a képernyő előtt nő fel, de az élő beszéd, kommunikáció nem helyettesíthető semmivel” – hívta fel a figyelmünket.

Kifejtette: a rajzfilmekből túl sok ingert túl gyorsan kap a gyermek, ebből pedig később viselkedésprobléma is kialakulhat. A megfelelően fejlődő gyermek idegrendszerét is „megdolgozza”, és már nem tud annyira koncentrálni, aminek az a következménye, hogy később az óvodai mondókázással már nem tudják felérni az ingerküszöbüket. „Bizonyított tény, hogy a képernyő rendkívül káros hatással van az idegrendszerre. Egyéves kor alatt rettenetesen ártalmas, de öt-hatéves korig nem is kellene képernyő előtt legyenek a gyermekek egyáltalán” – figyelmeztetett.

Amint a beszélgetésünkből kiderült, nemcsak az autizmus és a megkésett beszédkészség egyre gyakoribb mostanában, hanem a szenzoros feldolgozási zavar is. „Vagy a hangokra reagálnak túl érzékenyen, vagy a taktilis érzékelésük más. De lehetnek ingerkeresők is, amitől még nem hiperaktívak. Tehát lehetséges, hogy egy szenzoros gyermek is autistának tűnik első pillantásra, de nagyon fontos, hogy a diagnózist orvos mondja ki. Szülőként a felismerés nagyon fontos.

A veleszületett eltéréseket (pl. oxigénhiány, szindrómák, koraszülöttség), illetve különböző rohamokat (pl. lázgörcs, epilepszia) és mozgásbeli eltéréseket főként gyermekneurológus látja el. A viselkedészavaroknál, tikknél (kényszeres cselekvés), szorongásnál, etetetési, altatási, kötődési nehézségek esetén gyermekpszichiáter segítségét érdemes inkább kérni.

Az óvodai beszoktatás külön stresszhelyzet

Mivel alanyainkkal a tanév kezdetén beszélgettünk, külön kitértünk az óvodai beszokás témakörére is. Mint megtudtuk, ez nagy stressz lehet a gyermeknek, aminek időt kell hagyni, és ami a legfontosabb, komolyan kell venni. Hozzátették, gyakori probléma, hogy maga a szülő helyez még nagyobb stresszt a gyermekre például azzal, hogy román óvodába íratja őt, „aki lehet, hogy megtanul jól románul, de nagyobb korában rendkívül szorongó lehet ettől a nehéz élethelyzettől. Mind a szülőnek, mind a pedagógusnak rá kellene hangolódnia a gyermekre. Minden gyermek esetén a saját képességeihez mérten kellene viszonyulni, az elvárásokat önmagához képest állítsuk fel, figyelembe véve az ő igényeit is, mert hanem nagy frusztrációt okozunk benne. Óriási különbség lehet két testvér között is, nem várhatjuk ugyanazt minden gyermektől” – mondta Molnár Annamária.

Az óvodai beszoktatáskor fontos a fokozatosság, ne akarjuk, hogy egyből felnőjön a gyermek. Van, aki egyből veszi az akadályt, de van, akinek időre van szüksége. Fontos, hogy sokat beszélgessünk vele. Akár saját meséket is kitalálhatunk, hogy mi történt vele aznap. Például este bevezethetjük, hogy elmeséljük a napot, a mesében pedig a gyermek legyen a főszereplő. Így az érzelmeit könnyebben meg tudja fogalmazni. Teret kell engedni a negatív érzelmeknek is, nyugodtan sírhat, szoronghat. Az óvodai beszoktatás ugyanis tényleg nagy stresszhelyzet a maga módján, később persze jó élmények, hatások érik a kisgyerkeket, és idővel rájön, hogy jó dolog az óvoda.

„Azt szoktuk kérdezni, hogy mi volt jó az óvodában, de azt is megkérdezhetjük tőle, hogy mi volt kevésbé jó, mi okozott nehézségetszámára. És lehet, hogy olyan dolgot mond, ami kívülről nem tűnik rossznak, de ha ő úgy élte meg, akkor ennek teret kell adni” – figyelmeztetett a pszichológus.

Fontos, hogy minden gyermek más, „nem egy kaptafára gyártották őket”, bizonyos eltérések beleférnek, de ebben megvannak a határok. „Nem baj, ha kicsit túlmozgásos, csak boldoguljon. Akkor számít bármi problémának, ha a hétköznapi boldogulásunkat akadályozza” – zártuk beszélgetésünket.