„Hol rontottuk el?" – teszi fel a kérdést valószínűleg minden szülő a gyermeke valamelyik életszakaszában. Miklós Csongor pszichológus arra vállalkozott csütörtökön, a Kolozsvári Magyar Napokon, hogy erre a kérdésre adjon választ, segítséget nyújtva a szülőknek.

Miklós Csongor, az Erdélyi Telefonos Lelkisegély-szolgálat szakmai koordinátora a rendezvény elején elmondta, hogy A tökéletes szülő címet szerette volna adni az előadásnak, „de mint tudjuk, a tökéletes szülőknek nincs gyereke”.

„Hogy hol rontottuk el a gyereket? Igazából sehol. Úgy hiszem, hogy minden szülő a legjobbat akarja a gyermekének. Valójában Vekerdy Tamással értek egyet, aki szerint nincs olyan, hogy gyereknevelés, csak hiteles együttélés van a gyerekkel. A gyerekek befogják a fülüket, viszont a szemüket igazán kinyitják, és a látottakból tanulnak. Papolhatok én a gyerekemnek a nők tiszteletéről, ha közben tiszteletlen vagyok a feleségemmel” – magyarázta a meghívott, aki a Székelyföldi Jégkorong Akadémiánál sportoló gyermekek és edzők pszichológusaként is dolgozik.

Mivel Miklós Csongor gyakran ír a közösségi médiában pszichológiáról, gyereknevelésről, rendszeresen kap olyan üzeneteket, hogy „elromlott a gyermek, elvisszük hozzád, hogy javítsd meg”. „Pedig nem nyitottam én lurkójavító műhelyt. Ilyenkor inkább elhívom a szülőket kávézni, a beszélgetésünk során általában ők maguk jönnek rá a megoldásra és a gyerekeknek már nincs is szükségük az én javításomra” – mondta a pszichológus. 

Ahogy az előadáson elhangzott, a gyermek nem kívánt viselkedése csak a családi rendszer tünethordozója, a cselekvései mögött sokszor egy kielégítetlen szükséglet áll. „Ahogy egy kisgyerek megszületik, a szülei lesznek az ő origója. Életben maradása, testi, lelki szükségleteinek kielégítése, fejlődése az őt körülvevő felnőttektől függ. Egy láthatatlan köldökzsinór van a gyerek és a szülő között. A gyermek a szeretett szülőt követi, vissza-visszatér hozzá, hiszen ők jelentik a viszonyítási pontot” – magyarázta a pszichológus. „A gyerek akkor kezd el romlani, amikor a szülő nem lesz számára elérhető, nem figyel rá” – tette hozzá a szakember, megjegyezve, hogy a fizikai jelenlét nem feltétlenül jelent igazi jelenlétet, érzelmileg is ott kell lennie.

Ha a gyermek azt tapasztalja, hogy a számára biztosnak hitt szülő nem figyel rá, érzelmileg sérül, kötődési zavar lép fel és keresni kezdi a biztos pontot a kortársainál. „10-12 éves gyerekbandák nevelik egymást, miközben ők nem képesek egymás nevelésére. A kortárs csoportok sokszor betartatnak bizonyos normákat, ha pedig a gyerek ennek nem tud megfelelni, kizárják a közösségből. Gondoljunk bele, milyen lelkiállapotban van az a gyerek, aki nem tud kapcsolódni sem a szüleihez, sem a kortársaihoz” – hívta fel a figyelmet Miklós Csongor.

„Az van szeretve, aki megértve van” – idézte egyik kedvenc szerzőjét, dr. Máté Gábor pszichológust az előadás meghívottja, hangsúlyozva, hogy akkor szeretjük jól a gyerekeinket, ha megértjük őket, ott vagyunk nekik, elérhetők vagyunk a számukra.