Két kolozsvári vonatkozású, táncművészet tárgyú filmet is láthattunk a Kolozsvári Magyar Filmnapokon kedden, a Tranzit-házban. Adorjáni Panna: Optika című alkotása egy videóesszé a SÍN Művészeti Központ által szervezett A távolság mechanikája című előadásáról, ezt követte Alexandra Dancs, Gödri Attila és Urvi Vora videóesszéje, amely Attention: River Residents! címet viselő experimentális performansz. Utóbbi a DanceLab in Tranzit 2021 projekt keretében készült koreográfia, amely a koronavírus-járvány megszorításokkal teli második évében jött létre.

Multimediálisként foghatók fel ezek az alkotások: a test képernyőre vetülése, a testek egymásra hatása, egymással rezdülése, a külső szemlélő perspektívája és participatorikus jellege érdekes összjátékként szerveződik ezekben a filmekben, amelyek nem kevéssé reflektálnak saját maguk létrejöttére is.

Mi a különbség a saját szemünk és a kamera optikai játékai között? Hogyan élhető át a személyesség és intimitás telefonos kamerán és fülhallgatón keresztül, falakkal elválasztva egymástól, miközben a szorongás által generált cikázó, ismétlődő gondolataink töltik be elménket és a teret? A Tranzit-ház terme a Szamos partján egyszerre képezi a stabilitást és a bezártságot, a folyó maga pedig szereplővé is válik: állandósága és folyása, változása összhangban van a testünkben végbemenő folyamatokkal. A koreográfiák másfajta érzékelést igényelnek, kilépést az elménkből – testünk belakása és az egymásra hangolódó intim figyelem teszi a táncműhelyeket életre szóló élménnyé.

A vetítést követően Adorjáni Pannával, az Optika alkotójával Gondos Emőke beszélgetett. Adorjáni elmondta, hogy filmes projektjét követően nem feltétlenül a workshopon tanult mozdulatok, mozzanatok villantak be az emlékezetébe, hanem inkább azon gondolkodott sokat, hogy tulajdonképpen hogyan lehet még művészi élményről beszélni manapság, megfoghatóbb közegekben. Ne csak arról szóljon, hogy van egy nagy egész, hanem legyenek egy műnek változatai, mert másféle hozzáférhetőségeket ad – fogalmazott.

Adorjáni egy színházi, teatrológiai háttérrel is közelített a projekthez, ami lehetővé tette azt is, hogy kitágítsa a mozgásszínház befogadási kereteit, ugyanis hagyományosan nem szoktunk sem filmezni, sem jegyzetelni a színházban. Ugyanakkor a felvételek sokszor úgy készültek, mintha nem is az lett volna a cél, hogy felvételekké váljanak. A spontaneitás és az ötletek felbukkanása, újrahasznosítása egyaránt közrejátszott az alkotói folyamatban – tudtuk meg.