Egy széthullóban lévő, de élő örmény közösség 360 fokos látószögben és egy nagyjátékfilm kiégett és menthetetlen viszonyainkról – így indult a XIII. Kolozsvári Magyar Filmnapok, amely augusztus 19-ig tart a Szamos-parti Tranzit Házban. A filmvetítéseket követően alkalom nyílik beszélgetni az alkotókkal, résztvevőkkel is.

Vasárnap, augusztus 14-én este 8 órától nyitotta meg kapuit újra a Kolozsvári Magyar Filmnapok a Kolozsvári Magyar Napok rendezvényei sorában. Kalamár Gáspár Gábor A szamosújvári örmény közösség című dokumentumfilmjével indultak a vetítések a Tranzit Házban – az egykor Armenopolis nevet viselő erdélyi város történetét és magyarörmény közösségének továbbélését bemutató alkotás különleges technikával készült el. A besztercei szász építészeti mintázatokat magukkal hozó örmények városa az első kelet-európai város, amely megtervezett építésre alapult.

Időkapszula egy VR-headsetben

Kalamár elmondta, filmje 360 fokos, körkörös kamerával készült, amelyet úgy tudnánk leginkább elképzelni, mit a Google Street View utcaképeit készítő, hatlencsés kamerát, amely minden irányban vételez. A képanyagot utólag össze kell rakni, de sokkal immerzívebb az élmény, ha VR-headsettel nézzük – tette hozzá. Az alkotó el is hozott egy VR-headsetet a közönség számára, amelyet a helyszínen ki lehetett próbálni, és a szamosújvári utcák látképe azonnal életszerűbbé, valóságosabbá vált általa.

Szamosújvár története családi elbeszélések, műemlékek és az örmény katolikus liturgia felől elevenedik meg – főként az épített örökség (az örmény katolikus templom, a 18. századi, Krisztus levételét a keresztről ábrázoló nagy festmény, a főtéri házak) szempontjából volt fontos Kalamárnak, hogy átfogó képet nyújtson, ugyanis ezeket más technikával nem tudta volna teljes valójukban visszaadni. Mint mondta, már van örmény tematikájú filmje, de a közeljövőben az erzsébetvárosi örménységgel is szeretne foglalkozni. Számára ez a film egy időutazás, amely a következő generációk számára mutatja majd meg, milyen volt Szamosújvár egykor, sőt, a koronavírus-járvány alatti forgatás különösségéből adódóan időkapszulává is teszi.

Észrevétlenül folyunk bele a mérgező viszonyokba

9 órától Hajdu Szabolcs Békeidő című drámáját vetítették, amely a kolozsvári résztvevők számára ismerős helyszínekkel szolgált – az egészestés alkotást két helyen is forgatták, Budapesten és Kolozsváron, erdélyi és magyarországi színészek közreműködésével.

A Békeidő iróniája abban nyilvánul meg, hogy az ismétlődő, acsarkodó és szító hangnemet képviselő, propagandisztikus rádióadások adják meg a film tónusát, amely végeredményben a magánéleti és közhangulat közötti szoros viszonyt kívánja illusztrálni. Az elfojtó, szégyentől, kommunikációs deficitektől szenvedő magyar társadalmi látlelet átível a határokon – a szereplők tönkrement házasságokban, hazugságokban, félrement gyereknevelésben, szexuális bántalmazásban tűnnek fel. A narratív szálak ugyan nem találkoznak, párhuzamos történetekké avanzsálnak, de néhány kulcsfigura megmarad afféle Kháron ladikjaként, amely levisz az alvilágba. A tiszta lelkiismeretet a gyermekek képviselik.

Jó pár statisztára is szükség volt a forgatáskor – a vetítés utáni beszélgetés különlegessége éppen a statiszták élményeinek megszólaltatása volt. Senki nem készült színésznek korábban, és mindenkit kicsit váratlanul és különösen ért, amikor felkérték szerepelni. A Békeidő alacsony költségvetésű filmként nem különbözött a szerző korábbi, nagyobb költségvetésből készült filmjeitől, de nagyon sok közösségi segítséget, beugrást igényelt, hogy valóra válhasson.

A XIII. Kolozsvári Magyar Filmnapok hétfőn délután 5 órától a Filmtett Táborban készült filmek szemléjével folytatódik, este 7 órától bográcsgulyást kóstolhatnak a résztvevők, 9-től pedig Lőrincz Nándor és Nagy Bálint Legjobb tudomásom szerint című játékfilmjét vetítik, a vetítés után pedig az egyik főszerepet játszó kolozsvári színész, Bodolai Balázs válaszol a felmerülő kérdésekre. A teljes program itt olvasható.