Gergely István szobrászművész híres személyiségeket ábrázoló arckép-plakettjei több erdélyi intézmény falairól ismerősek lehetnek, korábbi mélydomborműveit és kompozíciós plakettjeit, Kántor Lajos műkritikus találó megnevezése szerint „hieroglifáit” azonban kevés kiállításon láthatta eddig a közönség. Ezt pótolja a 13. Kolozsvári Magyar Napok alkalmával szombat délután nyílt életmű-kiállítás.

A sepsiszentgyörgyi székhelyű Erdélyi Művészeti Központ idén nagyszabású retrospektív kiállítást szervezett a szobrász hagyatékából, ez a tárlat utazott el a Kolozsvári Művészeti Múzeumba, ahol szeptember 4-ig látható. Gergely István (1939–2008) életében kevés önálló tárlatot rendezett (utoljára 2003-ban a kolozsvári Korunk Galériában), halála után korábban csupán Nagyváradon mutattak be egy kisebb léptékű válogatást a műveiből 2009-ben, az Erdélyi Művészeti Központ tárlata így hiánypótló. „Gergely István több műfajban is maradandót alkotott, így a tárlat bemutatja a grafika és szobrászat határait átívelő, önálló művészi nyelvezetet létrehozó, talányos domborműveit; az erdélyi magyar kultúra kiemelkedő személyiségeinek arcképcsarnokát; a köztéri műveit, valamint néhányat a vázlat- és kompozíciós rajzai közül” – olvasható a beharangozóban.

A csíkkozmási születésű szobrászművész a marosvásárhelyi művészeti középiskolában tanult, ahol 1958-ban érettségizett. Ezt követően Vetró Artúr osztályában, Kós András és Balaskó Nándor szobrásztanárok irányításával tanult a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán. Itt 1964-ben szerzett diplomát. 1964–1990 között középiskolai rajztanár volt Kolozsváron, emellett pedig saját munkáin dolgozott.

A kolozsvári kiállítás-megnyitón kamarazene vezette be a jelenlévőket az életmű hangulatába, majd Vargha Fruzsina, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere, Lucian Nastasă-Kovács, a Kolozsvári Művészeti Múzeum igazgatója és a kiállítás kurátorai – Bordás Beáta, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője és Gergely Zoltán szobrászművész, Gergely István unokaöccse – szólaltak fel, a gyenge hangosítás miatt sajnos csak a legközelebb állók számára hallhatóan.

Amint Bordás Beáta művészettörténész bevezetőjéből kiderült, Gergely István az 1960-as években többnyire mélydomborműveket alkotott, az évtized vége felé kisebb méretű kompozíciós plakettekre összpontosított, amelyek a zsúfoltabb, emberi alakokat, mítoszokat ábrázoló képektől a 80-as évekre a letisztult, absztrakt, mértanias formák felé mozdultak el. Emellett az 1970-es évektől a magyar kultúra kiemelkedő személyiségeinek arcképeit mintázta meg plaketteken, ezt a sorozatot pedig szünetekkel a 2000-es évek elejéig folytatta.

A domborművek és a plakettek mellett Gergely István több köztéri szobrot is alkotott, például a nagyváradi Körös-parti sétányon Lorántffy Zsuzsanna egészalakos bronz szobrát, Alsócsernátonban Bod Péter és Végh Antal, Sepsiszentgyörgyön pedig Gábor Áron mellszobrát. Ezeket a kiállítás makettek, illetve egy fotókompozíció formájában mutatja be.

A nagyközönség számára eddig kevésbé elérhető korai domborművek és kompozíciós plakettek képezik a kiállítás hangsúlyos részét. Mint Bordás Beáta elmondta, a kompozíciós reliefek azok, amelyekkel Gergely István új műfajt is teremtett, hiszen a művek „grafika és szobrászat határvonalán mozognak”. A művészettörténész felidézte, hogy a művészetkritika már 1969-ben a régi hindu művészetet, illetve a sumér mondákat és pecsételő hengereket, valamint a hun áldozati üstök motívumkincsét emlegette a szobrász lehetséges inspirációs forrásaiként. Maga a művész úgy gondolta: „Ha netalán nem épp arra gondolnak, amire én, az sem baj, hogyha elindít bennük egy gondolatsort, felsejlik bennük az érzés, egy emlék, örömet szerez nekik a látvány” – idézt Gergely Istvánt Bordás Beáta.   

Gergely István életmű-kiállítása naponta 10 és 17 óra között látogatható a Bánffy-palota földszinti termeiben, a helyszínen kapható az Erdélyi Művészeti Központ három nyelvű katalógusa is, Deák Ferenc műkritikus írásával.