„A rovásírás-jelekkel kódolt szőnyegektől a nagyméretű textileken át a székely ikonokig” – Zsigmond Aranka életművéből nyílt kiállítás
Közel ötven év után tér vissza munkáival Kolozsvárra Zsigmond Aranka nagybaconi születésű alkotóművész, aki 14 és fél évet New Yorkban dolgozott, antik szőnyegek restaurálásával foglalkozott, ám úgy döntött, idős éveit Erdélyben szeretné tölteni. Hazahozta hát minden munkáját, egy élet termését, így a Kolozsvári Művészeti Múzeumban megrendezett kiállításon óriási falikárpitok, olajfestmények, tus- és ceruzarajzok is szerepelnek, miközben mindez széles munkásságának csak egy kis szelete.
A szerda délután, a Bánffy-palota emeleti kiállítótermeiben megnyílt tárlatot a Kolozsvári Művészeti Múzeum és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont közösen hozta létre.
Kalamár György színművész Farkas Árpád versét szavalta el, majd Lőrincz Ildikó, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum muzeológusa, a kiállítás társkurátora méltatta a művészt, aki Kolozsváron utoljára 1974-ben állított ki. Mint fogalmazott, Zsigmond Aranka textil- és festőművész, grafikus és művészpedagógus egy személyben. „Annak a jegyzetnek, amit a kiállítás bemutatójára készítettem, azt a címet adtam, hogy A rovásírás-jelekkel kódolt szőnyegektől, a nagyméretű textileken át a székely ikonokig. A nagybaconi születésű művész tanulóévei kapcsán nagy lelkesedéssel beszélt Nagy Pálról, akinek tanítása rendkívül meghatározó volt számára. Saját bevallása szerint Nagy Páltól tudást és lelket egyszerre kaptak, ugyanakkor megtanulták a könnyed, görcsmentes komponálást, a színek használatát és a mondanivaló tömör megfogalmazását” – kezdte beszédét Lőrincz Ildikó hozzátéve, hogy a művész Nagy Pál útját követte egész pedagógusi pályája során, és az ő hatására választotta továbbtanuláskor a textil szakot is.
Zsigmond Aranka kolozsvári tanulóévei után Székelyudvarhelyen a művészeti általános iskolában volt tanár, mellette a pedagógiai líceumban rajzmódszertant tanított, ám 1985-ben a kivándorlás mellett döntött, Székesfehérvárt választotta új lakhelyéül. Itt művésztanárként dolgozott, alkotásaival egyéni és csoportos kiállításokon vett részt, és a szövésen kívül elkezdett tussal, olajjal és akrillal dolgozni. 2003 nyarán hagyta el Magyarországot, New Yorkba költözött, ahol majdnem tizenöt éven keresztül Napóleon kori és antik szőnyegek restaurálásával foglalkozott, és „ott érték élete legnagyobb művészi élményei is”. 2019-ben költözött vissza Székelyudvarhelyre, mivel az volt a vágya, hogy idős korát Erdélyben töltse, és hazahozta „élete munkásságát, elismeréseit és hatalmas alkotókedvét is”.
„Ha létezik olyan, hogy vizuális költészet, akkor Zsigmond Aranka vizuális eposzokat költ sorozataival, maximális türelemmel, odaadással, míves aprólékossággal. A kiállított művek szemelvények több alkotói periódusából, és egy igencsak leszűkített keresztmetszetét nyújtják Zsigmond Aranka sokrétű munkásságának. Munkáin érezhető a különféle korok, stílusok, irányzatok jegyeit vegyesen alkalmazó képi információk és technikák szabad asszociációja” – fogalmazott a kurátor.
Mint mondja, fontosnak tartották, hogy elhozzák Kolozsvárra a régebbi munkák közül a textilművészeti összeállítást, aminek kiindulópontja még a kolozsvári évekhez köthető, és amelyek 1990 körül készültek. A textilmunkákat 1992-ben egy nagyobb festménysorozat követte, közel egy évig tartott a sok száz népviseletes kép megfestése, ezek közül is találhatunk munkákat a mostani tárlaton. A kiállításon még láthatunk képeket a 2002-ben készült, Aszimmetria című, szögletes képelemekből felépülő absztrakt képsorból, és a színes madártávlatokat sejtető, 2019-es absztrakt festménysorozatából is bekerült három kép a válogatásba. Egy másik modern jelkép-együttes a Bábeli üzenet képsora, amely 1997-ben készült, a 18 darabból álló olajfestmény-sorozat felét láthatjuk a kiállításon.
„New Yorkban fantasztikus rálátást szerezhetett a művészeti világra, onnan pozitív energiákkal feltöltődve, hatalmas alkotókedvvel jött vissza. Alkotói lendülete és frissessége önálló kifejezésmóddal társulva hozta meg az eredményét, legújabb portréit, 2020-ban és 2021-ben. Nagy élvezettel kísérletezett a színekkel, technikákkal és sorozatokkal egyaránt, és a kiállított színes portrékon kívül absztrakt sorozatot is készített, és újra előkerültek a székelyruhás vázlatok is, amelyek új színekben, új vonásokkal, sokkal nagyobb méretet öltve jelentek meg” – összegezte Lőrincz Ildikó.
A kiállítás március 20-ig, naponta 10 és 17 óra között tekinthető meg a Kolozsvári Művészeti Múzeum emeleti kiállítótermeiben.
CSAK SAJÁT