A Sapientia Alapítvány és a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményében szereplő munkák mellett több hazai illetve magyarországi magángyűjtemény darabjaiból válogatták azt a retrospektív kiállítást, amely Mohy Sándor Szatmárnémetiben, Désen, majd Kolozsváron alkotó képzőművész (1902–2001) életművét mutatja be Sepsiszentgyörgyön, az Erdélyi Művészeti Központban (EMűK).

A kiállítás szerdán, július 20-án 15 órakor nyílik az Erdélyi Művészeti Központ földszinti kiállítóterében és augusztus 20-ig látogatható. A Mohy Sándor sajátos formanyelvében megfestett portrékat, önarcképeket, csendéleteket és tájképeket bemutató tárlat rendezője dr. Bordás Beáta, művészettörténész, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője. A kiállítást Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke és Gazda József művészettörténész nyitják meg, közölte az EMűK.

A kárpátaljai Dercenből származó Mohy Sándor 1919-ben érettségizett a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban. Litteczky Endre szatmári festő fedezte fel szobrászati alkotásait, majd az olajfestés technikájára tanította. Előbb Szatmáron, majd Désen is festészeti szabadiskolát szervezett, Kolozsvárra költözve a képzőművészeti főiskola tanára, majd prorektora lett. 1977-ben rendezték meg gyűjteményes kiállítását Bukarestben, majd több erdélyi városban is. 1999-ben Kolozsvár díszpolgára lett, sírja a Házsongárdi temetőben van.

Jellegzetes Mohy-kompozíciók és atipikus festmények

Jelen kiállításra a Sapientia Alapítvány valamint a Székely Nemzeti Múzeum kollekciója mellett több hazai illetve magyarországi magángyűjteményből válogatták a munkákat, arra törekedve, hogy a bemutatott alkotások egyaránt szemléltessék a mintegy hét évtizedet felölelő gazdag életmű jelentős periódusait és a festő jellegzetes témáit is.

A válogatásban szerepelnek olyan muzeális értékű művei, mint A kertben (1937) című korai kompozíció, amely Gauguin Tahitin készült munkáit is eszünkbe juttatja; az egyik legizgalmasabb és kápráztató színei tekintetében is leglátványosabb önarcképe, a Borotválkozó önarckép (1957); a Banner Zoltán által írt monográfia címlapján szereplő Hegyvölgy utca festőállvánnyal (1971), vagy a monumentális Építők (1975). Ezek mellett több kisméretű, intimebb hangulatú csendélet, kevésbé ismert portrék és tizenöt grafika (kompozíciós vázlatok, önálló rajzok) is megtekinthetők lesznek a kiállításon.

A tárlat további érdekessége, hogy több olyan atipikus festményt is bemutat az 1930-as évek szatmári és dési periódusaiból, amelyeken az ő megszilárdult, nagy kubusokból és színfoltokból építkező képeihez képest szokatlan ecsetkezelés és színharmóniák figyelhetők meg. A tárlaton szereplő munkák jól szemléltetik azt a jellegzetes Mohy-stílust, amely már a negyvenes években megszilárdult és amelyhez a festő élete végéig ragaszkodott. Mintegy szobrászi erővel, nagy formákból és széles foltokból felépített képei a kubusos szerkesztési mód miatt a kubizmust juttatják eszünkbe, de méltatói konstruktivistának, sőt, az ötvenes években formalistának is bélyegezték a művészt, aki valójában egyik irányzathoz sem tartozott, csupán határozottan és szilárdan, kiváló színérzékkel építette fel a realitásból ihletett látványt, amelyet kifejezően szögletes rajzzal és geometrikus formákkal stilizált.

A kiállítás Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala, az Erdélyi Művészeti Központ Egyesület, a MANK – Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. szervezésében, a Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt. támogatásával valósul meg.