Kántor Lajos a huszadik századi erdélyi művészeti kánon aktív alakítója volt, aki generációs, ideológiai és akadémiai kereteken túllépve, rendkívül nyitottan szemlélte a régió magyar képzőművészetét. Így jellemzi őt Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, akit a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK) nyílt, április 16-ig megtekinthető Kántor-emlékkiállítás kapcsán kerestünk meg.

Az In memoriam Kántor Lajos című kiállítás 107 alkotást mutat meg a 2017-ben elhunyt kolozsvári irodalomtörténész, szerkesztő, műkritikus képzőművészeti magángyűjteményéből, amelynek darabjait Kántor jellemzően ajándékba kapta a művészektől. Baász Imre, Barcsay Jenő, Bodosi Dániel, Cseh Gusztáv, Gy. Szabó Béla, Hervai Katalin, Jakobovits Miklós, Márton Árpád, Miklóssy Gábor, Mohy Sándor, Nagy Albert, Plugor Sándor, Szervátiusz Jenő és Vinczeffy László művei szerepelnek többek között a kiállításon. A magángyűjtemény tekintélyes része, mintegy 200 alkotás részben adományként, részben vásárlás útján került a Sapientia Alapítványhoz, és így az Erdélyi Művészeti Központ gondozásába.

Az Erdélyi Művészeti Központ program 2012-ben indult. A gyűjtemény egy részét a program keretében szervezett kiállítások anyagából vagy művészek leszármazottaitól kapott adományok teszik ki, emellett egy szakmai kuratórium ajánlásai alapján a Sapientia Alapítvány magyar állami támogatásból már három éve vásárol műveket, amelyeket Sepsiszentgyörgyön helyeznek letétbe, és az EMŰK rendelkezésére bocsátanak. A terv az, hogy a program később intézménnyé nője ki magát.

„A képek baráti kapcsolatok hálójának csomópontjain helyezkednek el, s régi megnyitókat, kávéházi beszélgetéseket, elcsituló vitákat feltételeznek” – fogalmazott a kiállítás-megnyitóra elküldött szövegében Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese. A kiállítás „ízelítő abból, hogy ki is volt Kántor Lajos”, tette hozzá megkeresésünkre az EMŰK vezetője, Vécsi Nagy Zoltán, aki szerint sokat elárul Kántor érdeklődéséről a művek tárgya, megjelenik például Bartók Béla vagy Páskándi Géza, de sok más személyiség is. „A kiállítás egyik termében azt mutattuk meg, hogy mi volt az a szellemi kör, ami őt meghatározta, és akik ezeken a műveken keresztül körülvették” – magyarázta a művészettörténész.

Bár Kántor Lajos Kolozsváron tevékenykedett, képzőművészeti kapcsolati hálója meghaladta a város határait, hangsúlyozta Vécsi Nagy Zoltán. Hozzátette, a magángyűjtemény ennek csak egy részét mutatja be, hiszen „a művészek is emberek, egyik könnyebben ajándékoz, a másik kevésbé”, nem zárható ki a teljes képből a Kántor Lajos irányította Korunk galéria gyűjteménye, amelyet a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum őriz, illetve a kritikus képzőművészeti tárgyú írásai. Mindezek a huszadik század második felének erdélyi művészetéről, kiemelten az 1970-80-as évekről nyújtanak keresztmetszetet. A múzeumi tevékenységgel párhuzamosan egyébként elkezdődött Kántor Lajos hagyatékának irodalomtörténeti feldolgozása is, az eredményeket a Kántoresque honlap mutatja be.

Kántor Lajos, a katalizátor

Kántor Lajos 1959-től volt a Korunk folyóirat irodalmi szerkesztője, 1963-tól vezette a művészeti rovatot is. Ő lett a vezetője az 1973-ban nyílt Korunk Galériának. Kurátori és kritikusi szemlélete Vécsi Nagy Zoltán szerint bátornak nevezhető a diktatúra kontextusában. „Ahogy egy kis rés támadt a ‹falon›, azaz a amikor a diktatúra engedett, rögtön résen volt, kihasználva a pillanatnyi lehetőséget. A művek, amelyek a hivatalosabb, nagy nyilvánosság előtt nyíló tárlatokon nem lehettek jelen, azok ott voltak a Korunk galéria falain. Például aktok nem nagyon szerepelhettek a kiállításokon, de a galéria kiállításain voltak. És persze írt is róluk. Nagy katalizátora volt annak a kornak, megkockáztatom, hogy egyfajta kánont is meghatározva, mindig nyitottan az újra, mindig feszítgetve azt a keretet, amit a hivatalos művészetpolitika jelölt ki” – fogalmazott Vécsi Nagy Zoltán.

Felvállalta az akadémiai közegen kívülről érkező Györkös-Mányi Albertet, a sokáig tiltottnak számító Nagy Albertet, vagy a „problémás”-nak mondott Incze Ferencet, akik ma magától értetődő tagjai az erdélyi képzőművészeti kánonnak, és felfigyelt például Szabó Zoltán Judókára, akiről sokkal később derült ki, hogy mennyire jelentős erdélyi művész, magyarázta az EMŰK vezetője.

Kántor Lajos magángyűjteményében több róla készült portré is van, amelyek meglepő módon különböző karaktereket mutatnak be. „Volt benne egy kis morcosság időnként, ugyanakkor volt egy kedves, lojális arca is” – fogalmazta meg saját benyomásait Vécsi Nagy Zoltán, aki elképzelhetőnek tartja, hogy a portrék egy része a kritikus Kántornak szól, akinek „nagyon határozott véleménye volt”, „érzékeny és nyitott volt, saját magát felülbírálta időnként, de megingatni abban, amit gondolt, nem lehetett.” A képzőművészek színes képet mutatnak Kántor Lajosról, és nem volt könnyű eldönteni, hogy melyik arcát emeljék ki a kiállítás anyagaiban. „Végül Tóth László kicsit karikírozó, de nagyon érzékeny rajzát választottuk borítóként és plakátként, de ugyancsak kikerült nagy plakátra Mohy Sándor portréja és Tirnován Ari-Vid deszkába faragott portréja” – mondta el a művészettörténész.

Kántor Lajos egyébként kuratóriumi tagként végigkísérte EMŰK létrejöttének fontos pillanatait. A Barabás Miklós Céh és Jakobovits Miklós festőművész mellett ő volt az egyik fő támogatója egy jövendőbeli erdélyi magyar művészeti múzeumnak, amelyből végül az EMŰK-program megszületett. Vécsi Nagy Zoltán szerint Kántor Lajos felismerte, hogy Sepsiszentgyörgyön van reális esélye egy erdélyi művészeti központ létrehozásának, ott, ahol az éppen 80 évvel ezelőtt született Baász Imre tevékenysége „megágyazott” ennek, és ahol az ötletet a politikum is támogatta. Később, amikor felmerült az együttműködés a négy erdélyi magyar történelmi egyház alapította Sapientia Alapítvánnyal,  bebizonyosodott, hogy megalapozott volt az elképzelése, amikor úgy gondolta, hogy az egyházak stabil alapot jelenthetnek majd a gyűjteménynek. Szorgalmazta ugyanakkor, hogy az idős művészek munkái és a hagyatékok mellett, az „élő művészetet”, a középnemzedék, de a fiatalok munkáit is bemutassák és gyűjtsék.

A Sapientia Alapítvány és az EMŰK 2020-ban kiadott gyűjteményi katalógusa Sepsiszentgyörgyre került teljes Kántor-gyűjteményt bemutatja, emellett elkészült az In memoriam Kántor Lajos kiállítás katalógusa is, ezek azonban kereskedelemben nem kaphatóak, csak az EMŰK sepsiszentgyörgyi székhelyén.