Idén május 18-án töltené a 90. életévét Domokos Géza író, a bukaresti Kriterion Könyvkiadó alapító igazgatója, az RMDSZ első elnöke, parlamenti képviselő. A jubileumi évben rendkívüli újdonsággal szolgálnak a hagyatékát ápolók: digitalizált fényképeit teszik nyilvánossá. Erről is mesélt a Domokos Géza Egyesület elnöke, az író fia, Domokos Péter.

A Domokos Géza hagyatékának ápolására létrehozott alapítvány nemrégiben bejelentést tett: a fényképdigitalizálási program befejeződött. Mit jelent ez gyakorlatilag?

A nagyotmondás szándéka nélkül, az információs társadalomhoz igyekezett fölzárkózni a névadónk fényképgyűjteménye, azaz a nem egészen 950 darab fekete-fehér és színes felvétel digitalizálása révén a Domokos Géza Egyesület. Eddig az érdekelt kutatónak az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Szabédi László Emlékházában, Kolozsváron tárolt hagyatéklistából, majd a kartondobozból, borítékból kellett kikeresnie a szükséges fotókat. A digitalizálás révén nemcsak a képek kikeresése vált időtakarékosabbá, hanem a nyomtatásra kerülő hordozó (könyv, plakát) esetében, kiiktattatott a fotográfia bepásztázása is. Háromnyelvű kommunikációt folytatnak honlapjukon és a Facebookon, következetesen. Hogyan képzelte el az alapítvány működését kezdetekkor – mivé kerekedett a munkájuk? És kik a munkatársai és fő támogatóik?

A fő kommunikáció magyar és angol nyelvű, de előfordul háromnyelvű is, utóbbi azon események esetében, amelyek külföldön vagy a magyar tömbön kívül kerülnek megszervezésre – a Kriterion interkulturalitása szellemében. A kezdetek az általános tartalmú ötletelésről, keret-építésről és a civil szervezeti szakma menet közben történő elsajátításáról szóltak. Az idén fennállásának hetedik életévét ünneplő egyesület mozgástere körvonalazottabb és működése olajozottabb, így erőforrásait  átcsoportosíthatja, tartalékolhatja a további tudástranszfer-szerzésre, hálózatépítésre és, nem utolsó sorban, névadója hagyatékának, szellemiségének értékesítésére. A szervezet fő munkatársa, Gáspár Antónia Kamilla szabadúszó fotográfus, aki a kezdetektől dolgozik az egyesületnek. Arculati anyagaink elkészítésekor Toró Attila fényképész-formatervezőre számítunk, a Domokos Géza- és a Domokos Géza Egyesület-díjtárgyak és -oklevelek gyártásában pedig Damokos Csaba formatervező művészre. Hálásak vagyunk Antónia és Attila gyakorta nem kellőképp honorált munkájáért, s igyekszünk a lehetőségekhez mérten anyagiakban is kézzelfoghatóvá tenni velük szembeni megbecsülésünket. Fő támogatónk az RMDSZ, valamint néhány kitartó vállalkozás. Évek óta forráshiányra hivatkozik pályázási megkereséseinkre egy magyarországi pályázatkiíró, így, a nehézségeire való tekintettel, tapintatosan lemondtunk róla. Az itteni, székelyföldi gondolkodás szellemében kívánunk e kiírónak mielőbbi és tartós megerősödést, sok érdemesült rászoruló gyarapodására! Kivéve minket.

Az alapítvány műhelybeszélgetéseket is szervez. Kérem, ismertesse a koncepciót és a fontosabb paneleket.

Öt esztendővel ezelőtt indítottuk a szakmai műhelyek sorozatát, akkor még Élettér és mozgástér címmel, és önkormányzat-, jog-, történelem-, gazdaság-, társadalom-, történelem-, politika-, művelődés- és vállalkozás szekciókkal. Elképzelésünk szerint különböző, hazai és határokon túli tudástőke-birtokosokat szólítottunk meg annak érdekében, hogy egy asztalnál modellezzük a székelyföldi térség fölzárkózási opcióit. Az Egyesület 2014-ben az etnicitás-gazdaság-kultúra, hagyományos termék, biomassza, ásványvízforrások, jogtudatosság, emberi fejlődés, erdészet, idegenforgalmi piacértékesítés, pályázási kedv és székelyföldi EU-láthatóság témaköreit járta körül a Cselekvési alternatívák Székelyföldön 1. gyűjtőelnevezés alatt.  Következett az elitek – térségfejlesztés, decentralizáció, világjövő, tapasztalati érték és szórvány kérdéseinek elemzése 2015-ben. A következő évben alakult és indult az Egyesületen belül a Dioméd szakmai műhely (think-tank), amely 2016-ban és 2017-ben a következő tételeket hozta: székelyföldi láthatóság az EU-ban, dél-erdélyi identitásépítés, térségfejlesztési oktatás, magyar-román együttműködés, székelyföldi rendszerintegrációs dilemmák, mentalitás-építkezés, alkotói magángyűjtemények, nemzeti identitás és kisebbség.

Öt esztendeje névadással és emlékplakettel emlékeztek Domokos Gézára a Székely Mikó Kollégium ifjúsági könyvtárában. Milyen rendezvények következnek idén?

A Mikó-könyvtárban lezajlott esemény nem az egyesület, hanem a városi és megyei önkormányzat fő érdeme, civil szervezetünk csak fényképvetítéssel járult hozzá a megemlékezéshez. Tavaly szeptemberben indítottuk a rendezvénysorozatként elképzelt Egy értékrend életképessége a 21. században – Domokos Géza és a Kriterion Könyvkiadó értékrendje című vissza- és előre tekintő eseményünket Sepsiszentgyörgyön. A sorozatot folytatni kívánjuk májusban a hollandiai Leeuwardenben, szeptemberben pedig a görögországi Athénban előadás és fényképsorozat-vetítés révén, majd szintén szeptemberben kerekasztal-beszélgetés formájában Bukarestben. Jövőre szintén folytatjuk az Egy értékrend életképessége elnevezésű sorozatunkat, ezúttal várhatóan háromnál több helyszínen, belföldön és külföldön egyaránt, lévén szó 2019-ben a Kriterion Könyvkiadó megalakulásának 50. évfordulójáról.

Domokos Géza-díjat is átadnak: kik hozták létre, miben áll, és kik kaphatják meg?

Két elismerésről van szó: a Domokos Géza- és a Domokos Géza Egyesület-díjról. Az elismerések létrehozásáról jómagam döntöttem szervezetünk 5. évfordulója alkalmából azért, hogy a Domokos Géza-díjjal honoráljuk a különböző szervezetek, intézmények, közösségek, programok, tervek, témák stb. teljesítményét, továbbá, a Domokos Géza Egyesület-díj révén megbecsüljük személyek, szervezetek, intézmények stb., szervezetünkhöz kötődő tevékenységét – folyamatos működési résztámogatását, önkéntességét. A díjtárgy stilizált tollból és talapzatból áll, egyaránt emlékeztet írószerre és madárra. 

A Kulturális Érdemrend lovagi keresztje kitüntetésre a Domokos Géza Egyesület terjesztette elő a Kriterion Könyvkiadót. Az Elnöki Hivatal indoklása szerint a fennállásának 45. évfordulóját megünneplő művelődési intézménynek „meghatározó szerepe volt a nemzeti kisebbségek kultúrájának és nyelvének ápolásában, ismertetésében, valamint a román kultúrával és nyelvvel történő kölcsönhatás megkönnyítésében. Így a Kriterion érvényt szerzett annak az elvnek miszerint a másik fél eszméinek és értékeinek elfogadása feltétele a jó együttélésnek” – olvasom az oldalon. Mit jelentett ez a momentum az egyesület életében?

Egyaránt mély elégtétel volt az elismerésről szóló elnöki döntés publikálása, majd részt venni annak átadásán, hiszen az egyesület egyik szívügyét érintette. Egyesek kajánkodtak azon, hogy vajon kinek szól az elnöki díj: az egykori vagy a mostani Kriterionnak? Hiszek abban, hogy – salamoni bölcsességgel élve – a magas rangú elismerés e márkanév mögött álló rengeteg ember munkáját, lelkesedését, hozzáadott értékbehozatalát, életérzését, hitvallását, egyéniségét honorálja.

Domokos Gézáról szóló előadásokat szerveztek a Kriterion Könyvkiadó egykori szerkesztői közreműködésével. Hogyan értékeli ezt a sorozatot a jubileumi évben?

Három kriterionos megemlékezéses rendezvényt mondhat magáénak az egyesület – egyik alkalommal, kerekasztal-beszélgetésként, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet társszervezésével 2014 decemberében Árkoson, továbbá egy-egy alkalommal 2015 májusában, Tolmácsolásban címmel, a Román Kulturális Intézetben, illetve a Bukaresti Magyar Intézetben, partnerségben e kettő intézménnyel, valamint az említett kolozsvári intézettel. Külön öröm számunkra, hogy szervezetünk kezdeményezte mindhárom rendezvényt.

A digitalizált képeken ott látjuk Péter családját, nagyszüleit, és egyik fölvételen önt is a bátyjával, és nagyon sok régi, családi fölvételt az édesapjáról. Az ön számára milyen volt ezekkel a fotókkal találkozni?

A képek egy elenyésző részét már kamaszkoromból ismertem, de közvetlenül apám elhunyta után, midőn szüleim élettől kiüresedett lakásában szelektáltam tetemes hagyatékát 2007 őszén, revelációszámba ment a fotográfiákban sűrített széles palettájú élettörténet. Ezek a képek kiegészíteni jöttek az apám visszaemlékezéseiből – gondolok itt az Esély-trilógia, az Igevár, az Éveim, útjaim, arcaim, illetve az Apályban című köteteire – áradó tartást, szellemi eleganciát, széles körű tájékozottságot, szabatosságot-igényességet, közösségi elkötelezettséget, hagyományőrzést és útkeresést, empátiát, derűlátást, nyitottságot, toleranciát, mindazt, amit olyan ikonikus személyiségektől tanult, mint Bethlen Gábor herceg, gróf Mikó Imre, báró Orbán Balázs, Márton Áron püspök vagy Konsztantyin Pausztovszkij szovjet-orosz író.