Bár festményei az elmúlt öt évtizedben három különböző helyszínen készültek, Nagy Anna festőművész életműve egységes képet mutat. A kolozsvári származású alkotó 50 munkájával tért vissza szülővárosába.

Nagy Anna retrospektív kiállítása péntek délután nyílt meg a Kolozsvári Művészeti Múzeum földszinti kiállítótermeiben, és december 5-ig látogatható. A figuratív, de nem realista festményeken különböző idősíkok kerülnek egymás mellé, a történelmi idő és a jelen összeolvad az ókori és kora reneszánsz festészetre jellemző stílusjegyek felidézése miatt is. A finom vonalakkal megrajzolt alakok között sok a nőalak, anyák és lányok, akiket családi körben, a széteső külvilág háttere előtt vagy éppen magányosan, keretbe zárva látunk.

A festőművész, grafikus, költő 1943-ban született Kolozsváron. Tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet festészeti szakán végezte Kádár Tibor és Petru Feier művésztanárok vezetése alatt (1960–1966), továbbá freskófestészetet tanult édesapja, Abodi Nagy Béla osztályában. Festőművész volt édesanyja, Teutsch Éva Klára is. 1966-ban mutatkozott be a kolozsvári tartományi kiállításon, ezt követően különböző helyi iskolákban tanított rajzot, festészetet, művészettörténetet, és 1988-ig rendszeresen részt vett ezeken a regionális kiállításokon, ilyen alkalmakkor vásárolt munkáiból a Kolozsvári Művészeti Múzeum. 1988-ban férjével és lányával Athénba költözött, 2009 óta Budapesten él.

„A kolozsvári életem idején párhuzamosan festettem és tanítottam, nehezen lehetett összeegyeztetni a tanári munkát a festészettel” – mesélte a kiállítás megnyitóján Nagy Anna, hozzátéve, hogy egy idő után ezért lemondott a fél katedrájáról, és így folytatta a munkát. 1988 után Athénban a férje tanított, ő pedig – miután elsajátította a görög nyelvet – mindkettőjük munkáiból kiállításokat szervezett.

Nagy Anna tulajdonából 41, az intézmény gyűjteményéből 9 munka szerepel a most nyílt kiállításon, utóbbiak közül kettőt 2018-ban már láthatott kiállítva a kolozsvári közönség a Bánffy-palotában.

Kapcsolódó

Naponta elbuszozunk előtte: itt készültek a hatvanas-hetvenes évek legjobb kolozsvári műalkotásai

Tömbháznegyed rejti a kolozsvári művészettörténet egyik fontos helyszínét: a Donát-negyed (Grigorescu) egyik főutcáján, fák lombja mögött található az a két, 1950-es évek végén épült háztömb, amelyben több nemzetközi hírű művész alkotott. 

kiállítás Kolozsvár képzőművészet Kolozsvári Művészeti Múzeum

2018-ban szervezte meg ugyanis Bordás Beáta művészettörténész, kurátor a kolozsvári képzőművészek műtermeinek történetét bemutató Vlahuță 63. című kiállítást. Ez alkalomból került kapcsolatba Nagy Anna és férje, Andonis Papadopoulos munkáival, és a retrospektív kiállítás ötlete már ekkor felmerült, csak a járványhelyzet miatt többször halasztották a megszervezését, derült ki a pénteki megnyitón.

A kiállítás első termében a család Athénba távozása előtt készült képek szerepelnek. „Ezek többnyire egy idilli világot mutatnak be, ahol a kolozsvári szülőház, illetve különböző erdélyi tájak jelennek meg”- mondta Bordás Beáta. A kurátor felhívta a figyelmet két olyan alkotásra is, amelyek ennek az idilli világnak a felrobbanását, felszámolását vetítik előre. „Ezeket a művésznő közvetlenül az elmenetelük előtt festette és az akkori magyar tanügyi rendszer lerombolásáról és összedőléséről is szól, ez is hozzájárult ahhoz, hogy elhagyták az országot” – részletezte Bordás Beáta.

A második teremben a művészetre, ihletre való reflektálással kapcsolatos munkák láthatóak, illetve a színpadiasság, a színészek, az álmok is helyet kaptak itt. A harmadik teremben portrék szerepelnek, köztük a festőművész lányáról, Ildikóról készült, a többi munkától eltérő színvilágú, formavilágú alkotás is. Az utolsó teremben látható festményeken Nagy Anna gyakori témái térnek vissza, mint az anyaság, a családi együttlét.

„Ezek a munkák különböző időszakokban készültek, mégis nagyon egységesnek tűnik a kiállítás, pont azért, mert az elmúlt 50 évben következetesen kitartott az általa kikísérletezett festői nyelv mellett” – jellemezte a festőművész életművét Bordás Beáta.

A modern festészet inkább ecsetkezelés szempontjából hatott rá, szellemileg viszont az ókori görög vázafestészet, a pompeji, római freskófestészet és a kora reneszánsz művészet hatott rá, mondta el Nagy Anna. „Ugyanakkor ma is úgy érzem, hogy az idő egy egységes tömb, nem vertikális, hanem horizontális, mindannyian benne vagyunk, és ez a világ, amit én ábrázolok, különböző történeti periódusokból egy képbe sűrített jeleneteket, figurákat, érzelmeket, történéseket tartalmaz” – magyarázta az alkotó.