Kortársai kevésbé értékelték, ma azonban a művészettörténészek, a műgyűjtők és a nagyközönség is egyre inkább érdeklődik a huszadik századi erdélyi művészet jelentős, beskatulyázhatatlan alkotója, Nagy Albert iránt. Az állami és a magánszféra közötti együttműködés jó példájaként a Kolozsvári Művészeti Múzeum és a Quadro Galéria közösen rendezte meg a festőművész eddigi legnagyobb retrospektív kiállítását.

Nagy Albert 1902-ben született Tordán. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd az édesapjától örökölt aranyóra árából Olaszországba utazott, ahol 1926-tól 1937-ig élt, legtöbbször nehéz körülmények között, ám római egyéni kiállításának jelentős sajtóvisszhangja volt. Néhány év budapesti tengődés után hazaköltözött Kolozsvárra az öccse házába, szűkös műtermet alakított ki a padláson, és itt festette monumentális alkotásait. Az 1940-es években szerepelt hazai kiállításokon, az 1950-es években viszont mellőzték, és csak az 1963-as bukaresti kiállítása hozott neki elismertséget. Ezután munkái nemzetközi kiállításokra is kijutottak, 1968-ban gyűjteményes kiállítása több erdélyi városba eljutott, múzeumok vásároltak a munkáiból. 1970-ben hunyt el.

A kolozsvári kettős kiállítást komoly kutatás előzte meg, ennek eredményeként Bordás Beáta és Vécsei Hunor művészettörténészeknek az eddig számon tartottak mellett további 12 Nagy Albert-festményt sikerült azonosítaniuk. Az összesen 250 ismert festményből 102-őt mutat be a retrospektív, emellett három szobrot és több rajzot is. Ennyi Nagy Albert-mű még sosem szerepelt egymás mellett, mint írtuk, először sikerült összegyűjteni a munkákat Románia különböző múzeumaiból, de hazai és külföldi magángyűjtőktől is.

A Quadro Galériában csütörtök este, a Kolozsvári Magyar Napok keretében szervezett megnyitón Lucian Nastasă-Kovács, a Kolozsvári Művészeti Múzeum igazgatója kiemelte, hogy a kettős kiállítás létrejötte a hagyatékot őrző unitárius egyház kezdeményezése mellett nagyrészt Székely Sebestyén érdeme, ugyanis a múzeumnak nemigen van pénze a nagyszabású kiállításokhoz szükséges biztosítási költségek kifizetésére, ezt jelen esetben a Székely által vezetett Quadro Galéria állta. Lucian Nastasă-Kovács elárulta, hogy ez volt az első alkalom, hogy valósággal elárasztották a kérések a különböző notabilitásoktól, akik a múzeumi nyitvatartási időn kívül szerették volna megnézni a kiállítást.

Míg a festmények zöme a Kolozsvári Művészeti Múzeum emeleti termeiben hagyományosabb elrendezésben, kronológiai és tematikai szempontból csoportosítva látható július vége óta, a Quadro Galériában csütörtök este megnyílt második kiállításon Székely Sebestyén és Boros Judit művészettörténészek a különböző alkotói korszakokból származó néhány jelentős festmény mellé Nagy Albert leveleiből, írásaiból vett idézeteket, vázlatrajzokat és a még lappangó festményekről készült fotókat helyeztek el. A galéria termeiben látható többek között a korai művek közül az Ifjúság II. (1937), a rendezett univerzumként ábrázolt falu egyik példája, az Álmodó falu (1943), a szocialista realizmussal kísérletező Józsa Béla (1948), de az egyik jelentős, későbbi, szintetizáló mű is, a Hárman a tengeren (1968).

„Rendkívüli módon tudatos festő volt”

Hosszú évek óta próbálják megfejteni, hogy mi az oka annak, hogy „nem ment át” a kortársaknak Nagy Albert művészete, mondta el Boros Judit a Quadro Galéria megnyitóján. A művészettörténész arra a következtetésre jutott, hogy éppen a Nagy Alberthez közel álló festők, művészek nem tudták az alkotásait igazán elfogadni, ugyanis „nagyon másképp látott mindent, mint majdnem mindenki a kortársai közül”, nem simult bele az ismert sémákba, és ezt – amint a kiállított szövegei is mutatják – nagyon tudatosan tette. „Minden, amit létrehozott, egy átgondolt folyamatnak az eredménye” – magyarázta Boros Judit, kiemelve, hogy Nagy Albert Budapesten, a Képzőművészeti Főiskola festészet szakos hallgatójaként nem festett, nem vett ecsetet a kezébe, csak rajzolt, még Olaszországba kiérve is csak három év elteltével kezdett festeni. „Nem akarta, hogy olyan manírok ragadjanak rá, amelyek nem a legerősebb meggyőződéséből jönnek, és amikor már tudja, hogy mit akar, akkor kezdett dolgozni” – mondta el Boros Judit.

A művészettörténész röviden vázolta Nagy Albert életművének alakulását: a korai időszakában festett „szinte szokványos munkákat”, portrékat eladásra, ugyanakkor különleges, elvont világként ábrázolta a falut, de ugyanebben az időszakban elkezdett kapcsolódni a trecento, a nagyon korai olasz festészet primitív ábrázolásmódjához. Miután Erdélybe hazatérve „újrakezdi a festészetet”, tudatosan „elfelejt” mindent, amit addig tanult, majd próbálkozik a realizmussal, a szocialista realizmussal, ehhez a korábban kipróbált ábrázolásmódhoz tér vissza.

Boros Judit szerint Nagy Albert festészetének legfontosabb jellemzője az expresszió, a művész arra törekedett, hogy „a festői módszer, a felület, amit létrehoz, az legyen olyan erőteljes, hogy ha ránézünk, akkor ne tudjuk kivonni magunkat a hatása alól”. A fennmaradt több mint száz rajzfüzete, amelyből a Quadro Galériában is láthatunk lapokat, rávilágít arra, hogy hogyan próbált eljutni a látvány esszenciájához, mit „vont ki” a látványból, és mi volt az, amit elhagyott belőle, magyarázta a művészettörténész.

Kapcsolódó

A művészettörténészeknek is újdonság lesz a Kolozsváron nyíló Nagy Albert-retrospektív

Az eddigi legnagyobb Nagy Albert (1902–1970) retrospektív kiállítást rendezik meg a Kolozsvári Művészeti Múzeum emeleti dísztermeiben. A festőművész, akinek Tél című munkája nemrég rekordáron cserélt gazdát a Quadro Galériában, meghatározó alakja a romániai modern művészetnek, életművét mégsem ismerik széles körben.

képzőművészet művészettörténet Kolozsvári Művészeti Múzeum Quadro Galéria Nagy Albert

Amint Bordás Beáta a kiállítás katalógusában felhívja rá a figyelmet, témák szempontjából Nagy Albert érdeklődése szerteágazó, egyszerre irányul a hagyomány és a kortárs világ felé. Foglalkoztatta a család és az anyaság, megfestett kortárs embertípusokat és foglalkozásokat, például nukleáris kutatót, tervezőt, fizikusokat, érdekelte a szocialista testmozgáskultúra, megihlette a mitológia, ugyanakkor reflektált kora fő világpolitikai eseményeire, Vietnám, Afrika problémáira, az űrkutatásra. Megfestette Enescut, inspirálta Bartók Béla és Pablo Picasso világa.

Székely Sebestyén így összegez a katalógusba írt szövegében: „A művész tudatának horizontja egyaránt felöleli az atomokig hatoló életet s a világűrben összezsugorodó bolygót. Itt, ezen a bolygón látja és alkotja újra Nagy Albert festészetének alakjait – asztalosokat, mosónőket, gyári munkásokat, anyákat, apákat, gyermekeket, kariatidákat és sportolókat, amint élve élnek.”  

A Kolozsvári Művészeti Múzeumban a kiállítás szeptember 12-ig, a Quadro Galériában november 12-ig tekinthető meg, a kutatók pedig a későbbiekben könyv formájában is összegzik felfedezéseiket, következtetéseiket. A Kolozsvári Magyar Napok alatt augusztus 20-án, pénteken 15 órától Székely Sebestyén tárlatvezetést tart mindkét helyszínen, találkozóhely: a Kolozsvári Művészeti Múzeum.