A huszadik század második felében Kolozsváron alkotó, a két világháború közötti absztraktba hajló expresszionizmus romániai hagyományát követő Mircea Vremir retrospektív kiállítása nyílt meg szerdán Kolozsváron. A festmények mellett a művész kevésbé ismert grafikáit, szobrait is látni lehet az április 14-ig nyitva tartó gyűjteményes kiállításon.

 A kiállítás a kolozsvári Művészeti Múzeum és a Quadro galéria közös szervezésében, a család közreműködésével jött létre. A nagyobb méretű festmények a Bánffy palotában, a grafikák és szobrászati alkotások a Quadro galériában láthatóak.

A két helyszínen megszervezett kiállítás címe, A fény síkjai Mircea Vremir festményeinek arra a jellegzetességére utal, hogy a látható világot a színspektrum gazdagságát tükröző vésőnyomokra emlékeztető foltokból, „fénylapokból” építi fel. Ez a formanyelv az ötvenes évek végén készülő, most a Quadro galériában megtekinthető linóleummetszeteinek technikájára vezethető vissza.Lucian Nastasă-Kovács, a Művészeti Múzeum igazgatója a kiállítás szerda esti megnyitóján elmondta, hogy Mircea Vremir a „csináld magad” módszer megszállottja volt, úgy gondolta, hogy a saját kezűleg elkészített dolgoknak nagyobb értéke van, erről tanúskodnak a festmények keretei, amelyeket maga faragott. Különleges megnyilvánulása Mircea Vremir műteremből kilépő, természet- és életközeli alkotómunkájának az a csónak is, amelyet családja számára készített, és amely a Quadro galériában tekinthető meg.A Művészeti Múzeumban megrendezett kiállításrész kurátora Dan Breaz művészettörténész volt, aki hangsúlyozta, hogy Vremir munkássága még kutatásra vár, életműve és a róla elérhető információk nincsenek rendszerezve. Hozzátette, hogy néhány munka azért nem került be a kiállításra, mert az állapotuk ezt nem tette lehetővé, de megérdemelnék, hogy restaurálják őket.A tájképeket, csendéleteket, emberi alakot ábrázoló festményeket és a portrékat, önarcképeket felvonultató négytermes kiállítás következtetése Breaz szerint az, hogy bár létezik poszt-impresszionista, expresszionista, absztrakthoz közelítő Mircea Vremir is, legfontosabb képessége a szintézis, a lényeg kiemelése: portréi például az ábrázolt személy „címereként” működnek.

A kurátor kiemelte a Bánffy-palotában berendezett kiállítás meglepetését: két, talált tárgyakból készült fémszobrot, amelyek ipari jellegük miatt elütnek a természet-közeli látásmódban készült képektől.Dr. Ioan Sbârciu egyetemi professzor, festőművész személyes élményekről számolt be Mircea Vremirrel, kedélyes, igazi művészhez méltó karakterével és művésztársak előtt mindig nyitott műtermével kapcsolatban. Dan Breaz művészettörténészhez csatlakozva hangsúlyozta, hogy nagyon sok jelentős román festő van, akiről keveset tudunk, pedig a ma sokat dicsért Kolozsvári Iskola nem fejlődhetett ki előzmények nélkül. Mircea Vremir a két világháború közt alkotó jelentős román festők, Gheorghe Petrașcu és Ion Țuculescu expresszionista, absztraktba hajló művészetét vitte tovább, magyarázta a festőművész.

Székely Sebestyén György művészettörténész a Quadro galéria vezetőjeként és az ott megrendezett kiállítás egyik kurátoraként szólalt fel (Portik-Blénessy Ágota és Vécsei Hunor művészettörténészekkel közösen dolgozták ki a koncepciót). Elmondta, hogy jól alakul a Művészeti Múzeum és a Quadro galéria közötti együttműködés, és szükség van a köz- és magánszféra partnerségére, mivel sok a népszerűsítésre, feldolgozásra és minőségi kiállításra szoruló jelentős kolozsvári életmű.Mircea Vremir grafikai és szobrászati munkáival kapcsolatban azt emelte ki, hogy érződik rajtuk a művész szabadság- és vitalitásvágya, ami más ’60-as években alkotó kelet-európai művészeikre is jellemző volt. Azok a művészek, akik az ’50-es években, a szigorú szocialista realizmus idején tanultak, a ’60-as évek szabadabb társadalmi helyzetében gyakran próbálták ki a szárnyaikat több műfajban. Mircea Vremir így a festés mellett a grafikában és szobrászatban, Vetro Artúr szobrász, egyébként Vremir közeli barátja, pedig néhány nagyon érdekes pasztellt is alkotott. (Vetro Artúr munkáiból szintén a Quadro galéria szervezett nemrég kiállítást és könyvbemutatót, erről itt számoltunk be.)

A megnyitón jelen volt Kováts Ildikó, a művész özvegye is, aki a Duna Deltában töltött nyarakról számolt be: az volt az egyetlen hely, ahol a család igazán szabadnak érezte magát, saját csónakkal, sátorral, itt történtek életük legnagyobb kalandjai. Mircea Vremirt nem érdekelte, hogy külföldre utazzon, mesélte Kováts Ildikó, a család sokkal jobban vágyott egy kis deltai kalandra, amiben volt is részük: megtörtént, hogy megemelkedett a vízszint egy vihar után és a halászok mentették meg a kisgyerekes családot.A fény síkjai című kiállítás április 14-ig látogatható az említett két helyszínen, de a tervek szerint a közeljövőben lesz még alkalom Mircea Vremir munkáival találkozni: részét képezik ugyanis annak a Kolozsvári Magyar Napok idejére tervezett kiállítás-koncepciónak, amely a kolozsvári Vlahuță utcai műtermek „terméséből” mutatna be válogatást, árulta el Lucian Nastasă-Kovács, a Művészeti Múzeum igazgatója.