Hatvankilenc évvel ezelőtt ezen a napon indított támadást a szovjet hadsereg Budapesten a magyar forradalom leverése és a szovjet befolyás helyreállításának céljával.

November 4-én hajnalban jelentek meg Budapest határában a szovjet harckocsik, a pesti és budai utcákon hamarosan megindultak a páncélosok a magyar forradalom eltiprására. A szovjet hadsereg Forgószél elnevezésű hadműveletetének célja a magyar forradalom teljes leverése és a szovjet befolyás helyreállítása volt.

A támadás hajnalán Nagy Imre miniszterelnök a Parlamentből még utoljára a Magyar Rádión keresztül emlékezetes üzenetben szólt Magyarország népéhez,  amelyben az ország és a világ közvéleményét tájékoztatta a hadüzenet nélküli fegyveres beavatkozásról: „Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van” – hangzott el. A visszaemlékezések szerint az üzenetet azon a napon többször sugározták a rádióban, holott a kormány valójában már nem volt a „helyén”, az események hatására a forradalmi kormány a jugoszláv nagykövetségen kapott menedéket (ideig-óráig).

A szovjet hadsereg óriási túlerővel vonult be Budapestre. Mintegy 60 ezer katona és ezer harckocsi támadta meg a magyar fővárost és Magyarország kulcsfontosságú pontjait. A szovjet egységek hamar körbezárták Budapestet, miközben vidéken is elfoglalták a stratégiai városokat: Debrecent, Szolnokot, Győrt és Pécset.

A magyar honvédség döntő része nem vett részt a harcokban, de számos nemzetőr és civil fegyveres próbált ellenállni – főként a Corvin köz, a Széna tér és a Tűzoltó utca környékén. Az utcai harcok napokig tartottak, ám a szovjet túlerő ellen nem volt esély: november 11-ére minden szervezett ellenállást felszámoltak, utoljára Csepelen és Újpesten zárultak let a fővárosi harcok. A küzdelem szimbolikusan is véget ért, ugyanis ezen a napon Nagy Imrét – és a kormány többi tagját – felmentették pozíciójából.

Közben Moszkva bábáskodásával megalakult a Kádár János vezette Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, amely a szovjet beavatkozást „ellenforradalom leverésének” nevezte. Nagy Imrét és kormányának több tagját a jugoszláv nagykövetségre menekítették, majd később letartóztatták. Az események súlyos árat követeltek: több mint 2500 magyar halt meg, tízezrek sebesültek meg, és mintegy 200 ezer ember menekült Nyugatra a megtorlások elől.

A budapesti forradalom hullámai az erdélyi magyarságot is elérték, a szabadságharc leverése után több ezer fiatalt tartóztattak le amiatt, hogy nyíltan vagy titokban együttérzett a magyar forradalmárokkal: egy vers, egy baráti találkozó, egy elhelyezett koszorú miatt sok éves szabadságvesztés járt. A nehéz börtönévek, a kényszermunkatáborok embertelen körülményei sokak számára az életút végét jelentették, akiknek sikerült túlélniük azokat az éveket, és az 1964-es amnesztia alkalmával szabadultak, rehabilitációjukra csak 1990 után került sor.