A halál kilovagolt Perzsiából szerzőjének, Hajnóczy Péternek a szellemiségét elevenítették fel szerda délután magyarországi és erdélyi irodalomtörténészek. Szerteágazó, sokszínű életműről, a kutatás nehézségeiről és lendületéről is sokat tudhattak meg a résztvevők.

A Kolozsvári Magyar Napok keretében, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának szervezésében az 1981-ben fiatalon elhunyt prózaírót, Hajnóczy Pétert ünnepelték születésének 80. évfordulóján az életművének és a róla szóló, hozzá kapcsolódó friss tanulmánykötetek bemutatásával. Az esemény házigazdája, Balázs Imre József irodalomtörténész elmondta: a beszélgetés célja az, hogy a nagyközönségnek minél többet mutassanak meg Hajnóczy munkásságából a szerző hagyatékát gondozó kutatócsoport segítségével.

Egyre teljesebb a hagyaték feldolgozása

A Hajnóczy Péter Hagyatékgondozó Műhely a Szegedi Tudományegyetem kutatócsoportja, amely 2002-ben jött létre. Két különleges könyvet forgathattak az érdeklődők a téma kapcsán: az egyik a Bajnok címet viselő nagyszabású könyv, amelyben eddig kiadatlan Hajnóczy-szövegek szerepelnek, illetve kísérőtanulmányok, a második pedig Németh Zsófia doktoranda bevezetőjével, tanulmányaival és kommentárjaival ellátott Szépvölgyi Aliz-kötet, amely a Hajnóczy-életműben föllelhető szociografikus munkákkal áll szoros kapcsolatban.

Reményi József Tamás szerkesztő 2009-ben kilenc, a szerző halála óta kibontatlan doboznyi anyagot bocsátott kutatásra az életműből, amellyel elérték a szerző újrafelfedezését és azt, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum digitalizálja a hagyatékot. A nagyközönség számára azonban még mindig kissé hozzáférhetetlen életműről beszélünk. Balázs Imre József kifejtette, a hetvenes-nyolcvanas évek magyar irodalmában leginkább az úgynevezett szövegirodalomról, az intertextualitással jelentősen átszőtt, szociografikus érdeklődésű irodalomról beszélhetünk a kontextusában, Cserjés azonban hozzátette, hogy szinte kimeríthetetlenül gazdag megközelítési perspektívákat igényel minden mű feldolgozása. Hozzá a lírai, filozofikus, enigmatikus, látomásos szövegvilág áll a legközelebb. A nyugalmazott professzor elmesélte, hogy eredetileg egyetemi szemináriumként indult útnak a kutatás, amikor még nem voltak birtokában a hagyaték nagy részének, amelyhez hatalmas segítséget nyújtott a későbbiekben az azóta elhunyt Nagy Tamás jogszociológus, aki a jog és irodalom kapcsolatát kutatta.

Egy családfa története a kádári Magyarországon

A Hajnóczy Péter személyéhez fűződő kutatások jelentős részét Tóth Péter történész végezte el, aki gazdag képanyagot is bemutatott. Elsősorban a Hajnóczy-művekben fellelhető konkrét képleírások, beemelések és szó szerinti újságcikkekre való hivatkozások filológiai feltárását szemléltette – például a Lángoló szerzetes című híres fénykép, amely, mint kiderült, nem Hajnóczy saját invenciója. Ezeket a szövegeket úgy építette bele műveibe, hogy nehézkesen, alapos filológiai munkával lehetett rájönni, valamint részletesen ismertette azt a családfakutatást, amely nem kis fejtörést okozott a szerző származásának felfejtését illetően.

Megtudhattuk, hogy Hajnóczy Péter írói neve mögött többféle, a hivatalos iratokon is elég változatos módon szereplő nevek állnak: a szerző örökbefogadott gyerek volt, akinek az édesanyját Hasznos Annának hívták, így eredetileg Hasznos Ödönként volt bejegyezve az anyakönyvi kivonatba. Ugyanakkor édesapjáról nem sokat lehetett tudni, más keresztlevelekből és hivatalos iratokból előbukkan azonban a Hajnóczi Béla, Hajnóczy Béla Ödön, Ödön László nevek is. Hogyan lett Hasznosból Hajnóczy a rendszerváltás előtti Magyarországon, ahol vitézekből és doktorokból fűtők lettek? Erre a kérdésre is választ adott Tóth Péter kutatása, aki a szerző nevelőapjának is feltárta családi vonatkozásait, sőt a fennmaradt iratokból az is kiderül, hogy a kisgyerekkel nagyon jó apai viszonyt ápolt – annak ellenére, hogy a szerzőt nehezen érintette, amikor kiderült számára, hogy örökbefogadott gyerek.

A diktatórikus rendszer atrocitásai ellen szegülő, a társadalmi valóságot feltérképezni kívánó Hajnóczy Péter a hetvenes évek végén a Balázs Béla Filmstúdió kisjátékfilm-pályázatára beküldött egy tervet, amely filmváltozatban aztán sosem készült el. A későbbiekben nyomtatásban azonban megjelent Az elkülönítő című szociográfiája, amely országos botrányt váltott ki. „A regényként is olvasható mű egyik főszereplője az eredeti szociográfiában még csak Sz. Alizként nevezett fiatal nő, akinek szomorú történetét – az elmeszociális otthonokban megjárt kálváriáját – Hajnóczy „elmeséli”. Ám elmesélte a történetét maga a főszereplő – Szépvölgyi Aliz – is. A Hajnóczy-hagyaték kutatása során előkerült egy tőle származó önéletrajzi regény, ami A humánum nevében címet viseli, és „ugyanazt” a történetet beszéli el, mint Hajnóczy szociográfiája” – olvashatjuk a Tempevölgy folyóiratban. Az est folyamán Németh Zsófia ismertette ezt a kötetet, amelyben Szépvölgyi további írásai is szerepelnek.

Fekete fény

A meghívottak sorában Rácz Lőrincz világítástechnikus és Hajnóczy-kutató is felszólalt, aki a szerző szövegei és az intermedialitás kapcsolatát vizsgálta. A parancs című kisregény számára a fény és árnyék viszonya szempontjából volt fontos: a szövegben egy olyan világ tárul fel, ahol csak fekete fény van, ebben pedig egyetlen szereplő képes a látásra, a Kapitány. Hajnóczy Dylan Thomas Under Milkwood című hangjátékának beemelése fontos intertextuális-intermediális mozzanata a szövegnek, valamint a mű továbbgondolása is, amelyet Rácz elvégzett egy kísérleti performansz keretében. A régi szegedi zsinagógában rendezte be azt a teljesen elsötétített teret, amelyben a fekete felületekkel játszva minimális fényforrás juthatott be, így az emberi látás ellenében a hallás erősödhetett fel, amely elsőként ijesztően hat. Arra buzdított mindenkit, hogy olvassa Hajnóczy kísérleti szövegeit, és akkor se adja fel, ha megijedt olvasás közben, mert második olvasatra, a félelmen való túllépést követően feltárul ezeknek a szövegeknek a nagyszerűsége – fogalmazott a kutató.