Kamaszkor és digitális világ – két igencsak sok határt feszegető, rengeteg zűrzavart magával hordozó jelenség. Tari Annamária pszichológus és pszichoterapeuta úgy véli, napjainkban sokkal több veszélynek van kitéve egy épp a felnőtt kor felé haladó fiatal, ez pedig leginkább annak tudható be, hogy okoseszközeink már aligha eszközökként, sokkal inkább élettérként funkcionálnak. A kamaszokról, a bizalom és a gyanakvás ellentétéről, moderálatlan csoportokról, online bántalmazásról és „múltszázadi” értékekről beszélgettünk.

Napjainkban már aligha van bárki, aki megkérdőjelezné a kamaszkorra jellemző lázadás szükségességét, hiszen óriási tudás birtokában vagyunk erről az időszakról, ezáltal pedig pontosan tudjuk: a serdülő fiatal világ elleni harca elengedhetetlen a felnőtté váláshoz. Ám hiába vannak tele a könyvesboltok polcai ebben a témában íródott könyvekkel, mind a szülőt, mind a gyereket gyakran hidegzuhanyként éri, amikor egyszer csak lázadás tör ki az addig békés ház falai között. Fel lehet-e készülni az érzelmek effajta kitörésére?

Habár a kamaszkor a kísérletezések, határfeszegetések időszaka, és ez régen sem volt másként, Tari Annamária pszichológus és pszichoterapeuta úgy véli, manapság mégis sokkal több veszélynek van kitéve egy fiatal, mint akár 20 évvel ezelőtt. Ez a generáció már okoseszközzel a kezében nőtt fel, ennek következményeként sokan elfelejtették, hogy a közösségi média nem egy valódi élettér. Feltehetjük a kérdést, hogy miért nem gondolkodik a gyerek, miért ilyen bátor a digitális világban, és miért nem ismeri fel idejében a veszélyt, ám Tari Annamária úgy véli, hogy abban a pillanatban, hogy belépni készülünk egy térbe, ösztönösen bizalommal kell felruháznunk, bízni és gyanakodni pedig nem lehet egyszerre.

Az online tér a moderálatlan csoportok világa. Senki sem marad egyedül, ám akik körül veszik, nem biztos, hogy mindig legjobbat akarják. Lassacskán kimarad a tartalmazás képességének elsajátítása, az emberek nem tanulnak meg feszültséget kezelni, elviselni azt, ami velük történik, ezáltal pedig kialakítani az önmagukba vetett bizalmat. Társadalmunkat szép lassan a digitális világban szocializálódott emberek fogják alkotni, így pedig meddig lesz még szükségünk a „múltszázad” értékeire és képességeire? Tényleg sötét jövő elé nézünk?