Ha az erdélyi magyar színjátszás kerül szóba, akkor van egy ember, akinek a neve egybeforrott ezzel a témakörrel. Ezt az embert Kovács Leventének hívják és ha néhány szóban akarnánk leírni az ő munkásságát, akkor igencsak bajba kerülnénk, hisz az ő szakmai – és ezen belül emberi – pályafutása a maga nemében egyedi és több szempontból is kiemelkedő. Megpróbálhatjuk segítségül hívni a számokat ugyan, de ez a módszer sem tükrözi maradéktalanul mindazt, amit Kovács Leventével kapcsolatosan el lehet és el kell mondani.

Tegyünk mégis egy próbát, és kezdjünk a számokkal zsonglőrködni: idén volt kereken hatvan éve annak, hogy egy fiatal tanár besétált a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet – az idők során sokféleképpen hívták hivatalosan, ma Művészeti Egyetem – kapuján. Ez volt az a pont, amikor elkezdődött Kovács Levente oktatói pályafutása, ami számokban annyit jelent, hogy több száz színész- és rendezőszakos diák került ki a kezei alól, továbbá, nevéhez fűződik mintegy kétszáz megrendezett előadás. Sok ez, avagy kevés? Nehéz erre a kérdésre választ találni, de még nehezebb szavakba önteni mindazt, ami ezen számok mögött rejlik. Ne feledjük, hogy a marosvásárhelyi színi – nevezzük így az egyszerűség kedvéért – a romániai kommunista diktatúra idején a magyar kultúra egyik végváraként működött. A szellemi és művészi szabadság eme műhelyében dolgozni és oktatni pedig korántsem volt egyszerű feladat. Ahogyan nem volt az a rendszerváltást követő években sem, bár akkoriban hajlamos volt mindenki azt gondolni, hogy beköszöntött a valódi szabadság. Láthatjuk tehát, hogy ezekkel a dolgokkal kapcsolatosan továbbra is rengeteg a kérdőjel.

Ezért a kávézós műsorunk ünnepi kiadásában magához Kovács Leventéhez látogattunk, hogy első kézből kapjunk válaszokat kérdéseinkre. Mindenekelőtt el kell mondani, hogy Leventével beszélgetni egy külön élmény. Nem véletlen, hogy rendhagyó módon a mostani műsor kétrészesre sikeredett, hisz a mondanivaló komplexitása okán több kávé is elfogyott, ezzel együtt korántsem sikerült minden témát érinteni. Elhangzik viszont sok minden a Levente pályájának kezdeteiről, művészi szemléletéről, de megtudhatjuk azt is, hogy milyen volt együtt dolgozni Harag Györggyel, Tompa Miklóssal, vagy Kovács Györggyel. A múltbeli dolgokon kívül a műsor második részében óhatatlanul szóba kerül az erdélyi magyar színjátszás és színészképzés jelene és jövője, de e kérdés kapcsán szűkebb hazánkból is kitekintünk. Tartsanak velünk, mert Kovács Levente mondanivalójára kétségtelenül érdemes odafigyelni!