„Szeretem megismerni az embert, megérteni. Lelkészként és hatéves esperesi szolgálatom alatt azt tapasztaltam, hogy a jó beszélgetések segítenek megoldást találni minden problémára” – mondta a Maszolnak adott interjújában Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. Számára a 2022-es esztendő a kihívásokról szólt, hiszem miután újraválasztották a Szilágysomlyói Református Egyházmegye esperesének és beiktatták hivatalába, nem sokkal később következett az egyházkerületi püspökválasztás, ahol a többség neki szavazott bizalmat. Az eltelt bő egy esztendő a berendezkedésről és a püspöki teendők felvételéről szólt, ezekről és az egyház modern kori szerepéről beszélgettünk az immár Nagyváradon élő egyházi vezetővel.

– Amint újraválasztották és beiktatták hivatalába a Szilágysomlyói Református Egyházmegye espereseként, alig telt el néhány hét és a püspöki tisztséget is elnyerte a 2022. évi egyházkerületi közgyűlésen. Hogyan élte meg ezt a gyors váltást?

– A 2022-es év eseményei az egész esztendőt felölelték a családban, a gyülekezetben, az egyházmegyében és egyházkerületi szinten is. Lehet, hogy érdekes ez a kifejezés, és talán naivnak is tűnik, de az az esztendő egy olyan időszak volt az életemben és a családom életében, amikor nagyon sokszor rá kellett állni az Isten szavára. Ki kellett lépni a vízre, nyitottnak kellett lenni, ahogy Jézus szavára Péter is kilép a vízre a csónakból, és lépeget, és amikor az emberi aggódás miatt süllyedni kezd, Jézus megtartja őt. 2022 elején sok kérdésem volt elsősorban az esperesi tisztséggel, feladatkörrel kapcsolatban, hogy tovább kell-e mennem, nyitottnak kell-e lennem erre. Meghatározó az életemben az Isten vezetése, fontos az, hogy kapjak tőle igéket, belső impulzusokat a lelki csendemben, amit általában a reggeli órákban igyekszem minden nap megtartani. Ezt munkálta ki bennem, hogy legyek nyitott a kihívásra, viszont akkor még eszembe nem jutott püspöknek lenni.

Ugyanazon év májusában kerestek meg, és arra kértek, hogy vállaljam el a püspökjelöltséget. És akkor ez megint elindított egy belső vívódást, és megint arra a döntésre jutottam, hogy nyitottnak kell lennem. Tudtam azt is, hogy ez nem lesz egy egyszerű út, akár a jelölés és a választási időszak – mert amikor megjelenik egy új jelölt, akkor az felkavar mindent. Ezzel együtt végig tudtam járni a családommal, a támogatóimmal, az értem imádkozó lelkipásztorokkal és a mellettem álló krasznai gyülekezettel.

– Közösségi emberként egy befogadó közegből kellett kilépnie. Milyen terhet jelentett ez a váltás?

– Sokaknak ajánlom, hogy merjenek elengedni dolgokat, mert ha az Isten jó felé visz, akkor kiteljesednek az életedben az ajándékai. Hiszem, hogy most püspökként is – bár teljesen alkalmatlannak tartom magamat erre a feladatkörre –, egy egyszerű gyarló ember vagyok, nem is tartom magamat olyan talpraesettnek, de Isten kipótolja a mi gyengeségeinket, akár úgy, hogy ad egy olyan munkatársat, aki erős abban, amiben nekem gyengeségeim vannak. Közösségként, közösen vezetjük most a munkatársakkal és szolgatársakkal az egyházkerületet.

– Az az igazság, hogy sokakat meglepett a püspökválasztás eredménye, és az új jelölt, jelen esetben az ön megjelenése gyakorlatilag borította az addigi papírformának gondolt felállást. Hogyan zajlott le a választás és a váltás folyamata?

– Nem tudtuk, hogy mi lesz, de volt egy erős előérzet, hogy meg fognak választani. A családban, a krasznai egyházközségben és a szilágysomlyói egyházmegyében is téma volt 2022 második felében, hogy lehet, hogy én elmegyek, váltok, váltunk – merthogy velem jön a család is, a feleségemmel hat gyermekünk van, és ez kívülről nem tűnik egy egyszerű konstrukciónak, de ez nem okozott családi konfliktust sem. A gyermekek is átszoktak Nagyváradra. Tehát valamilyen szinten készültünk, beszéltünk róla, hogy ha az Isten tényleg ide irányít, akkor lesz egy váltás, ami nem olyan kellemes, de vállalni kell. Lelkész családból származom, hozzászokik az ember ahhoz, hogy az élete több helyszínen zajlik.

Kapcsolódó

Beiktatták tisztségébe Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspököt

Székfoglaló beszédében Pál apostoltól vett idézettel jelentette ki: ma sem kell szégyellni, és nem kell a templomokba zárni az evangéliumot.

beiktatás Királyhágómelléki Református Egyházkerület református egyház püspök Bogdán Szabolcs János

– Amikor az ember egy püspökjelöltről beszél, azt képzelné, hogy olyan lelkipásztorról van szó, akit messze földön ismernek, ismerik a nevét, hogy ne mondjam, sztárlelkész az egyházkerületen belül. Ön nem ilyen…

– Nem és nem is leszek az. Amikor szóba jött a jelöltségem, pont ez volt bennem, hogy bár lelkészi körökben volt egyfajta ismertségem, de szélesebb körben nem tudták, ki vagyok. Mondtam, hogy én nem vagyok ismert, nem is érzem magamat ebbe az irányba elhivatottnak. De persze azt többször is kifejeztem, hogy érdekel az egyház jövője és vezetése, és lehet, hogy erre felfigyeltek.

– Hogyan zajlott a püspökválasztás és a hivatal átvétele? Korábban azt mondta, nem feltétlenül tartja magát „püspök típusnak”…

– A püspökválasztás napján, amikor elindultunk otthonról, nem féltem, és amikor kiderült az eredmény, nem volt bennem egy ilyen eufórikus öröm, merthogy ez nem egy verseny volt. Úgy álltam hozzá, hogy lássam, ebben a következő néhány évben Isten szán-e nekem ilyen feladatokat vagy sem. Ha nem így alakult volna, akkor sem dőlt volna össze a világ, hiszen feladatom volt bőven az egyházmegyében és a krasznai gyülekezetben is.

Kapcsolódó

Bogdán Szabolcs János krasznai lelkipásztort választották a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökévé

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) pénteken, Nagyváradon tartott közgyűlése Bogdán Szabolcs János krasznai lelkészt, a szilágysomlyói egyházmegye esperesét választotta az egyházkerület püspökévé.

püspökválasztás Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspök Nagyvárad Bogdán Szabolcs János

Bár hivatalosan 2023. január 1-jétől gyakorlom ezt a tisztséget, de a választás eredményének hivatalossá válását követő hónapok Nagyváradon teltek, ingáztam Szilágysomlyóról, illetve Krasznáról, az egy elég nehéz időszak volt. Elkezdtük a beszélgetéseket a munkatársakkal és meghatároztuk az irányvonalat, és ami a legfontosabb, hogy nekünk Isten igéjére kell épülnünk. Ezzel nem találtuk fel a spanyolviaszt, nem is akartuk, hiszen tudjuk jól, hogy az egyház Isten igéjére épül, de elhatároztuk, hogy ezt tudatosítjuk és ráállunk erre. Így lett a püspöki szolgálatom kulcsfontosságú igéje, hogy „nem szégyellem a Krisztus evangéliumát”.

Nem úgy indultam neki, hogy itt bármit is meg kellene változtatni, hanem hogy ismerjük meg a helyzetet, az egyházkerület működését, a munkatársakat, és mindenkinek találjuk meg azt a feladatkört, amely számára testhezálló. Igazából erről szól a „vezetési stílusom”, ez az iroda nagyon sok tárgyalásnak a helyszíne, négy- vagy hatszemközt, esetlen tágabb közösségben, a szakosztályokkal közösen megbeszéljük a dolgainkat.

Számomra az a lényeg, hogy az evangélium mentén szolgáljuk a ránkbízottakat, de ne csak kiszolgáljuk, hanem segítsük elő az Istennel való kapcsolatuk mélyülését is. Mert a cél az, hogy minél többen ott legyünk az üdvösségben, és ezt az Isten kegyelme végzi, mi csak ennek az eszközei vagyunk.

– Egy nagyon nagy egyházkerületről beszélünk, Bányavidéktől a Bánság déli csücskéig, illetve a nyugati országhatár és az erdélyi egyházkerület pereméig. Ezt bejárni lehetetlenség nemhogy egy év, de talán egy évtized alatt is. Mégis azt látjuk, hogy rendszeresen kijár akár a legkisebb gyülekezetekbe is, ott van az emberek között és rendszeresen látogat parókiákat.

– Az esperesek legalább negyedévente eljönnek ide, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nagyváradi székházába, illetve különböző ügyosztályainkkal közösen szintén rendszeresen vannak találkozóink, de feladatunknak tekintjük, hogy minél közelebb vigyük a gyülekezetekhez az egyházkerület vezetőségét. Nem egy püspökcentrikus vezetést akarok kialakítani.

Sokat utazom. Itt is vagyok, az irodában, de nem vagyok az az irodában ülő típus, szívesen megyek, ha hívnak, és nagyon sok meghívásom van, aminek külön örülök. El is mondtam, hogy szívesen megyek igét hirdetni vagy bármi más szolgálatra, ha el tudom vállalni.

És van a püspöki vagy generális vizitáció…

– Ez az, amikor nem hívják…

– Igen, ez az, és lehet, hogy nem is örül a lelkipásztor vagy az esperes, amikor megkapják az értesítőt, hogy generális vizitáció lesz náluk, de a tapasztalat azt mutatja, hogy erre szükség van. Nem egy ilyen szigorú, ellenőrző, az adóhatósághoz hasonló vizsgálóbizottság érkezik ki, bár nyilván megvan ennek a komoly része is, mert nagyon fontos, hogy a gyülekezetek vagyona, leltárkönyve és könyvelése rendben legyen, de legalább annyira fontos, hogy elbeszélgetünk a lelkipásztorral, a presbitériummal. Felmérjük a gyülekezetben folyó munkát, ugyanakkor segítő szándék van bennünk, hogy feltárjuk a problémákat és arra válaszokat találjunk.

Kapcsolódó

Egyházi és világi elöljárók vitatták meg a jövő kihívásait Krasznán

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület közéleti fórumot szervezett a szilágysági Krasznán, ahol református lelkipásztorok és választott elöljárók vettek részt.

Szilágy megye Kraszna Királyhágómelléki Református Egyházkerület Kelemen Hunor Cseke Attila Seres Dénes Bogdán Szabolcs János

Ezek a kiszállások háromnaposak, első nap, amikor megérkezünk az egyházmegyébe, találkozunk az ottani lelkipásztorokkal, tartunk egy áhítatot, elbeszélgetünk, majd másnap ellátogatunk egy gyülekezetbe, harmadik napon pedig egy másikba. Jók a visszajelzések, amikor eljövünk, azt mondják, jó, hogy ott voltunk.

– Újraélesztették az egyházkerület közösségimédia-oldalát és megújították a weboldalát is. Mit gondol, mennyire kell modernizálódnia az egyháznak ebben a szekularizált világban ahhoz, hogy hatékonyabban megszólíthassa az embereket?

– Fel kell használnunk minden csatornát, amelyen az igét vagy akár idősgondozási információkat el tudjuk juttatni az emberekhez. A koronavírus-járvány nagyon sokakat bedobott a mélyvízbe az online közvetítésekkel, és sikerült, ahogy sikerült, voltak esetlenségek is, mert egycsapásra minden lelkész élőben próbált meg szólni a gyülekezetéhez a világhálón keresztül.

Nem idegen számunkra a modern eszközök használata, hiszen az egyházkerület vezetőségi tagjainak többsége a negyvenes-ötvenes éveiben jár. Célként határoztuk meg, hogy használjuk ki a közösségi média lehetőségeit, de fontos volt az, hogy törekedjünk a minőségre.

Idén, az Élő Ige évében elindítottunk egy YouTube- és Facebook csatornát ÖröKRE címmel, ahol hetente két alkalommal, kedden és pénteken ötperces áhítatot teszünk közzé. Ebbe bevonjuk a lelkészeket, egyházmegyénként be vannak osztva az önként jelentkező lelkipásztorok és rögzítjük előre a felvételeket, a 2024-es esztendő már előre be van osztva. A somlyói egyházmegye lelkészei kezdték, következtek a zilahiak, de már a temesiek is felvették az áhítatokat és következnek az aradiak.

– Beszélgetésünk során többször is említette a Szilágyságot, s jóllehet most, hogy ön onnan érkezett, ez a tájegység is hangsúlyosabb szerepet kap az egyházkerületben?

– A munkatársaim nagy része szilágysági gyökerekkel rendelkezik, de ez abból is fakad, hogy annak idején és a jelenben is a szilágysági lelkület, a szilágysági gyülekezeti élet sok lelkészt kitermel. Sokan vagyunk az egyházkerületben, akiknek szilágysági gyökerei vannak, elég, ha szétnézünk akár csak itt, Nagyváradon.

– Ez annak köszönhető, hogy Szilágyságban zártabb a közösség és jobban ragaszkodik az egyházához, a hagyományaihoz?

– Szilágyságban valószínűleg a történelmi előzmények miatt is rá voltak kényszerülve arra, hogy erős közösségek formálódjanak. Nem érvényesült és most sem érvényesül annyira a külföldi elszippantó erő, persze most is sokan dolgoznak külföldön. Sokan beszélnek arról, hogy Szilágyságnak van egyfajta lelkisége, és tényleg van, a gyülekezetek táplálkoznak is ebből és ebben meg tudnak újulni. Az ilyen közösségekben a fiatalok több olyan impulzust kapnak, amelyek aztán a teológia felé vezetik őket.

– Az utóbbi években számtalan beruházás kezdődött el az egyházkerületben, főleg a magyaroroszági támogatásoknak köszönhetően, de Budapesten elhangzott, hogy a folyamatban lévő beruházásokat még végigviszik, újakat azonban egyelőre nem indítanak. Hogy állnak most az egyházkerület nagy projektjei?

– Igen, nagyon sok projekt elkezdődött püspökelődöm szolgálata alatt. Kisebb megakadásokat tapasztaltunk, de valóban az az ígéret, hogy a megkezdett beruházások folytatódnak. Az elkezdett óvodák épülnek, de folytatódhat a Szatmárnémeti Református Gimnázium teljes felújítása, aminek mintegy 70-80 százaléka már megvalósult és remélhetőleg idén be is fejezzük. A másik nagy projekt az a Zilahi Wesselényi Kollégium, és bár nem mondtunk le a régi épület visszaszerzéséről, de szükség van egy új kollégiumra is, amelynek elindult az építése. Még ebben az esztendőben tető alá kerül a négyszintes épület, amelyben mindenkinek lesz helye, miután most még mindig elég mostoha körülmények között működik az iskola.

Igyekszünk megragadni az itthoni forrásokat is, a bukaresti minisztériumhoz folyamatosan vannak pályázataink, és a lelkészeket is felkészítjük arra, hogyan kezeljék a különböző felületeket, fejtágítókat is szoktunk tartani. Nagyon sok lelkész él a lehetőséggel, mert látják, nálunk is sok forrást le lehet hívni.

Meggyőződésem, hogy ott, ahol lelkileg növekedünk, ez kitermeli a fizikai épületeket is. Az az elvem, hogy először ne valamit építsünk, hogy aztán majd valahogy megtöltjük élettel, mert ezen a téren vannak negatív tapasztalatok. Az egyháznak soha nem szabad elfelejtenie azt, hogy elsősorban lelki templomot kell építenie, amely aztán testet ölthet.

Kapcsolódó

Miután a korábbi esperes püspök lett, újat választottak Szilágysomlyón

Vasárnap ünnepélyes keretek között iktatták be hivatalába Sándor András szilágysomlyói lelkipásztort.

Szilágyság beiktatás Szilágysomlyó püspök Királyhágómelléki Református Egyházkerület

– A szekularizálódó világban egyre erősödik az egyházellenesség, amely az arctalan online térben néha igencsak felerősödik. Hogyan lehet tenni ez ellen?

– Ritkábban nyilvánul ez meg közvetlenül, inkább közvetve érződik. Ha a közösségi médiát nézzük, a személytelenség, az ismeretlenség ködébe burkolva könnyű kommenteket írni, könnyű meglátni akár kívülállóként, több száz kilométerről a jó szándékú dolgokban is azt, hogy „biztos azért csináljátok, mert…” Ez nem újkeletű, Jézus elmondta a tanítványainak is, hogy „ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak”. Viszont nagyon fontos az, hogy ha Krisztus miatt üldöznek, akkor az – mondhatni – rendjén van. De ha a magunk butaságáért, a hibáinkért szenvedünk, akkor ne fogjuk rá, hogy Krisztus miatt üldöznek, mert sokszor tényleg a saját mulasztásainkért és bűneinkért kapunk pofonokat.

– Vannak lelkészek, akiknél még napjainkban is megtelnek a templomok, míg másoknál, habár volna, aki megtöltse, üresen marad vasárnaponként az Isten háza. Mit lehet ez ellen tenni?

– Amikor én voltam fiatal, még élt az a hagyományosabb felfogás, hogy a lelkész a közösség vezető embere, és bár ez most is így van, de nem annyira magától értetődő. Nem látok rá a régebbi számokra, de sokszor jutok arra a következtetésre: nem biztos, hogy régebben, amikor jobban tele voltak a templomok, hogy többen lettek volna, akik komolyabban vették az Istennel való kapcsolatukat. Jó látni azt, hogy ott, ahol a lelkipásztorok küldetésből és elhívásból végzik a szolgálatukat, ott megvan ennek az eredménye. A másik nagyon fontos dolog, hogy lépjünk ki a számok igézetéből, mert az is lehet, hogy egy lelkész nagyon jól végzi a munkáját, miközben nem tud nagy számokat produkálni.

Jézus azt mondta, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az ő nevében, ő ott van közöttük. Tehát az egy vagy két lélek is ugyanolyan ékkő azon a képzeletbeli koronán, amit majd az Isten – képletesen szólva – odahelyez a lelkész, a presbiter homlokára, amikor ott leszünk vele az örök életben.