Két csíki, hány világ? címmel beszélgetett Barabási Albert László hálózatkutató és Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a Kolozsvári Magyar Napokon. A kötetlen, nyitott diskurzus során többek közt olyan kérdésekre keresték a választ, hogy csíki és székely mivoltuk mennyiben határozta meg őket az egyetemi, majd később a nagybetűs felnőtt élet során, hogy miért nem lett egyikükből sem művész, holott fiatalkori álmuk ez volt, valamint hogy mit jelent számukra a szabadság – az alkotásban és az életben egyaránt.

Nyolc éve ismeri egymást Barabási Albert László világhírű fizikus, hálózatkutató, valamint Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Egy közös barátjuk hozta össze őket, és pillanatok alatt kiderült, hogy nagyon sok közös van bennük: mindamellett, hogy egyidősek, Csíkkarcfalván születtek, gyerekként művészi pályára készültek, majd más irányt vett az életük, ami a legfontosabb, hogy ma mindketten a közösség ügyét szolgálják: egyikük a tudomány, másikuk a politika színterén.

Bár Barabási Albert László valóban Csíkkarcfalván született, soha nem élt ott. Balánon nevelkedett, ahol már gyerekként, az utcán játszva elsajátította a román nyelvet. Olyannyira, hogy saját elmondása szerint, ha nem mutatkozott be, és úgy kezdett románul beszélni, senki nem gondolta volna róla, hogy magyar. A középiskolát a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban végezte, mindeközben folyamatosan készült a szobrász pályára. Később aztán Bukarestbe került, ezt követően pedig talán könnyebb felsorolni azt, hogy hol nem járt a világban, mint hogy hol igen. Jelenleg „három helyen él”: Bostonban, Budapesten és Csíkszeredában. De miben is határozta meg őt a csíki mivolta? Mit vitt magával a Hargita lábától a nagyvilágba? A válasz rövid és tömör: a székelységét.

„Számomra mindig kérdés volt, hogy szükséges-e magamat csíkiként definiálni, szükséges-e a székelységen belül ilyen formán elkülönülni. Én magyar és székely vagyok” – fogalmazott Barabási Albert László, hozzátéve, hogy hiába volt a román nyelv ismerője, magyarként és székelyként mégiscsak egy speciális, sorsfordító pillanat volt, amikor Bukarestbe került egyetemre. A felvételin nem volt magyar tétel.

„A kommunizmusban motiváló erőként hatott a magyarságom. Úgy éreztem, többet kell nyújtanom, mint bárki másnak. Nem elég a 100 százalék, nekem 120 kell” – mondta, hozzátéve, hogy bármennyire is hihetetlennek hat, Bukarestben nem volt szükség származási kategóriák meghatározására: „Elmentem oda, és fizikus voltam. Ennyire egyszerű.”

Kapcsolódó

Tagjai közé választotta Barabási Albert Lászlót az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia

Az eredeti kutatásban elért kiemelkedő és folyamatos eredményeik elismeréseként. 

elismerés hálózatok tudománya Barabási Albert László Amerika

Akkoriban gyakran, de manapság is felteszik neki a kérdést, miszerint miért Bukarestet választotta, és nem Kolozsvárt, holott a magyar diákok már akkor is inkább errefelé húztak. Barabási Albert László szerint neki mindig előrébb való volt a szakmai lojalitás, mintsem az érzelmi húzóerő. Akkoriban a kolozsvári fizikushallgatók is Bukarestbe jártak gyakorlatozni, hiszen ott volt megfelelő technika. Hiába tehát, hogy a szülei is Kolozsváron tanultak, a barátai is jórészt oda mentek, ő mégis inkább tanulmányi szempontból hozta meg a döntést.

Kelemen Hunor ezzel szemben (vagy épp ezen a gondolati síkon haladva) azért választotta állatorvoshallgatóként Kolozsvárt, mert ez biztosított olyan lehetőséget, hogy a későbbiekben minél kevesebb kompromisszumot kelljen kötnie e rendszerrel. Azokat ugyanis, akik a kincses városban tanultak, nagyrészt Erdély valamely pontjára helyezték az egyetem után, ő pedig minden áron hazavágyott.

Így élték meg tehát a választási lehetőséget, a szabadságot egy szabadsághiányos rendszerben. Barabási szerint akkoriban is lehetőségük volt a saját útjukat járni, csupán nem úgy, mint manapság. A korosztályuk számára nem az jelentette a szabadságot, hogy elmehetnek valahová, hanem hogy hazatérhetnek. Ők így dacoltak a rendszerrel.

Kelemen Hunor kérdésére, miszerint érzett-e valaha Barabási gyökértelenséget, honvágyat, a hálózatkutató válasza az volt, hogy amikor Amerikába ment, két könyvet vitt magával: egy matematika példatárat és egy magyar szakácskönyvet. Sosem érezte magát hontalannak, nem volt honvágya a szó klasszikus értelémben, hiszen épp generációjának szabadságeszményébe kapaszkodva tudta, hogy bármikor hazatérhet. „Mi már nem csak egyirányú repjegyet vettünk, ezért lehetőségem volt arra, hogy mindig ott érezzem magam teljesnek, ahol éppen vagyok” – fogalmazott.

Kapcsolódó

„Egy élet mindig egész, és valami mindig hiányzik is belőle” – Átadták a Kriterion-koszorút Bodor Ádámnak

Az ünnepséget követően erdélyiségről, számvetésről és kerek életről beszélgettünk.

elismerés Kriterion-koszorú Bodor Ádám irodalom Erdély kultúra

Ott volt és van viszont az örök kérdés, hogy miért nem lett szobrász Barabásiból és író Kelemen Hunorból. Előbbi azért adta fel fiatalkori álmát, mert akkoriban a képzőművészeti egyetemre majdhogynem lehetetlen volt bejutni. „Vagy kellett legyen egy piros Daciád, vagy mehettél felvételizni tíz évig. Így a könnyebb utat választottam, és elmentem atomfizikusnak” – fogalmazott. Kelemen Hunor is hasonlókat élt meg, amikor is – bár sosem tervezte – politikus lett. A politika és a közélet elszakította az írástól, de titkon mindig oda vágyott vissza.

A szobrászatban, a fizikában, az írásban és politikában azonban van egy hatalmas hasonlóság: mindegyik magányos szakma. Az alkotó és a tudós is jórészt egyedül dolgozik. Ül és ötletel. A politikus – hiába, hogy egy egész csapat tanácsai nyomán – a döntést végül egyedül hozza meg. „Az egyedüllét fontos az intellektuális tevékenységhez” – értettek egyet a beszélgetőpartnerek.

Kapcsolódó

Kiállítása nyílt Barabási-Albert Lászlónak

Barabási Albert-László világhírű fizikus, hálózatkutató Fake News című kiállítása keddtől látható Budapesten, Kálmán Makláry Fine Arts Galériában.  

képzőművészet kiállítás Barabási Albert-László hálózatkutatás hálózatok tudománya

Barabási Albert László már egyetemi tanár volt, amikor megtudta, hogy az intézmény oktatójaként jogosult bármilyen tárgyak felvételére. Így kezdett fotográfiát, képzőművészetet és irodalmat tanulni végül, majd az ott szerzett tapasztalatait bevitte az éppen alakuló, hálózatelméleti kutatólaboratóriumába. A tudomány tehát művészi alkotásokban öltött testet. Híres galériák falán lógtak a kutatási eredményeik vizuális megjelenítései. 2000 óta tehát tudatos célpont a művészeti világ is, évről-évre egyre többször „vesz ki szabadságot” a tudományból, hogy csak a művészetre koncentrálhasson.

Hogy mit vinne vissza Barabási a rengeteg megélt világából Csíkba, a hálózatkutató így felelt: „Megtanultam, hogy bármit meg lehet csinálni. Nem lényeges, hogy értünk-e hozzá, vagy nem. A hálózatelmélethez sem én, sem más nem értett ezen a világon. De, ha valami nagyon érdekel, semmi ne álljon az utadba – bátran foglalkozz vele.”