Újabban motorozik, de ez nem új szenvedélye; „leszokott mindenről”, vagyis a dohányzásról, a szivarozásról és a pipázásról is; a politika nem szerelem, hanem vírus – tudtuk meg az RMDSZ elnökétől. Közéletről, illetve a közéleti-politikai témákról alkotott véleményét osztotta meg, de személyes vonatkozású kérdésekről is beszélt Kelemen Hunor péntek délután a Kolozsvári Magyar Napok keretében megrendezett találkozón, melyen Günther Ottó csíkszeredai rádiós műsorvezető volt a szövetségi elnök beszélgetőtársa.

Tartalmas és pörgős beszélgetés zajlott le az RMDSZ által idén második alkalommal kialakított Oázisban a Kolozsvári Magyar Napokon Kelemen Hunor szövetségi elnök és Gönther Ottó rádiós műsorvezető, újságíró között. A közvetlen hangnem hozzásegítette a hallgatókat ahhoz, hogy a politikus mögötti embert helyezze előtérbe, miközben olyan információkat osztott meg, amikről sokan nem tudnak, mert nincs honnan tudniuk.

Már rögtön a beszélgetés elején kiderült, hogy Kelemen Hunor „mindenről leszokott”, aztán pontosított, hogy „csak” a cigarettáról, a szivarról és a pipáról van szó, miközben elkezdett hódolni régi-új szenvedélyének, a motorozásnak. Ez azonban nem „kapuzárási pánik”, szögezte le az RMDSZ elnök a kérdező szóhasználatával élve. Ugyanakkor közölte, huszonéves politikai pályafutása alatt összegyűlt tapasztalatot még egy ideig kamatoztatná, egyébként is, szerinte a politikát nem is lehet „teljesen elengedni”, bár néha „abbahagyatják” az emberrel, vagy valaki eldönti, hogy kiszáll a politikából, de ezt teljesen félretenni, elengedni nem lehetséges. Kérdésre válaszolva kijelentette: „a politika nem szerelem, hanem méreg”, amelyhez hozzászokik az ember.

Megtudhattuk azt is, hogy bár vannak tervei arra vonatkozóan, hogy ismét foglalkozna az írással, erre jó ideje nincs ideje, de bízik abban, hogy eljön még az az idő, amikor a közéleti feladatok mellett, vagy azokon túl ismét politikusi pályája előtti szakmájának élhet. „Van még pár dolog, amit meg szeretnék írni”, mondta, de azt nem árulta, hogy mit vagy milyen műfajban. Ugyanakkor kijelentette, hogy „ami elmúlt, azt már nem lehet visszahozni”, utalt ezzel arra, hogy az elszalasztott lehetőségeket, a meg nem írt írásokat nem lehet meglévőnek tekinteni. De itt elmondta azt is, nem szokta megbánni a döntéseit. Ha valamit eldönt, akkor azt vállalja. „Az a legrosszabb életstratégia, ha valamit megbánunk, megbánjuk hogy úgy döntöttünk, de folytatjuk azt, amit éppen megbánunk” – fejtegette Kelemen Hunor, aki szerint ha rájövünk, hogy valamit elrontottunk vagy rosszul döntöttünk, mernünk kell újabb döntést hozni és rálépni a változás, illetve a változtatás útjára.

Arra a kérdésre, hogy ő mennyire székely, avagy benne mennyire van meg a „székely furfang” és a karakánság, Kelemen Hunor kijelentette: az a mikrokörnyezet, amelyben egy gyermek felnő, meghatározza az ember múltját. Bár az édesapja háromszéki származású, ő Csíkkarcfalván született és csíki embernek tartja magát, még a „buletinje” is oda szól, holott jó ideje már életvitelszerűen Kolozsváron él a családjával. „Eléggé makacs ember vagyok, nem engedem el a dolgokat” – mondta magáról, hozzátéve: nem szeret konfrontálódni, de ha nincs más megoldás és egy konfliktusba „bele kell állni”, akkor felveszi a kesztyűt, és ebben az esetben ugyanúgy nem tudja elengedni a helyzetet, a harc legyen harc.

A kormányzati munkáról, illetve a két hónappal ezelőtti kormányváltásról azt mondta, eleinte haragudott azért, mert a két nagy román párt kiszorította az RMDSZ-t a kormányból. Mint mondta, nem tudta elfogadni azt, hogy minden józan ész és érv ellenére a két koalíciós partner megszegte az ígéretét azzal a magyarázattal, hogy „ilyen a politika”. Kelemen Hunor szerint a politika nem ilyen, és az adott szónak, az írásos megegyezésnek súlya van. Az, hogy a kormányváltás az RMDSZ kiszorítását eredményezte, csakis a nagy pártok mohóságának, a hatalomvágyának és a kicsinyességének tudható be, miközben nyilvánvaló módon az államelnök is tétlenül végignézte ezt, mondhatni hagyta, hogy pártja és társa a szavát megszegve verje át addigi kormányzati partnerét. Mindeközben az ország dolgai nem jó irányba mennek, bár az infláció az év végére egyszámjegyű lesz, számtalan olyan kérdés van, amelyben a két kormányzó párt nem tud megegyezni, ezek egyike a napjainkban igen sokat tárgyalt költségcsökkenti kormányhatározat-tervezet, amely a kulturális intézményeket „kivégezné”.

Kelemen Hunor szerint az RMDSZ-nek az egyik nagy hibája, hogy nem fordít kellő figyelmet az ifjúságra, és hogy az RMDSZ még mindig nincs fent például a TikTokon. A fiatalokat érintve elmondta továbbá, a keletközép-európai országoknak a rendszerváltást követő 33 év sem volt elegendő ahhoz, hogy a béreket a nyugati államokban adott fizetésekhez felzárkóztassák, ezért erős a kivándorlás és a népességfogyás Romániában, ami a romániai magyarságot is érint. Kiemelte, a fiatalok jogosan várják el a nagyobb fizetést, amit ha nem kapnak meg, elmennek külföldre dolgozni és sokan már nem is térnek haza. Az RMDZ elnöke hangúslyozta, megérti a mai fiatalokat, főleg azokat, akik a rendszerváltás után születtek, mert ők nem élték meg azt, hogy milyen az a világ, amelyikben nem lehetünk szabadok, ők már teljesen másképp nézik a világot, másak a viszonyítási alapok.

A péntek délutáni beszélgetés egyik parázs témájává avanzsált a romániai magyar média helyzete, erre nézői kérdés is érkezett. Képlékeny és kényes téma az újságírók és a médiumok függetlensége, hiszen ki lehet ma független ma Erdélyben, Romániában? – tevődött fel a kérdés. Korábban gyakorló újságíróként szólva elmondta: az újságíró is ember, ő is hisz értékekben, ideológiákban, és ezeket nem teheti félre akkor, amikor ír. Az objektív tájékoztatásra törekvés lehetséges és ajánlott, de az ember akkor is ugyanaz az ember, amikor ír. Ki ebben, ki abban hisz, ettől színes az erdélyi magyar közélet, és hogy ennek mindenki hangot is adhat, ez így is van jól szerinte.